iPhone appz - a legjobb játékok VIII.

Hirdetés

Sway

Nyolcadik részéhez érkezett a legjobb iPhone/iPod Touch játékokat bemutató cikksorozatunk. Első játékunk ezúttal is egy igazi csemege, egy olyan alkalmazás, mellyel nem árt odafigyelni, hiszen az addikció-faktora jóval magasabb a mobiltelefonokra elérhető alkalmazásoknál. Az elkövető a TouchGrind és a méltán népszerű Labyrinth kapcsán már ismert Illusion Labs, az alkotás neve pedig Sway.

Egy platformjátékról van szól, melyben egy ragadós kezű rongybabával kell falat másznunk. Mindezt két dimenzióban, de a kiváló grafikus motornak köszönhetően a környezet három dimenziós hatású, sőt, néhol akár a játéktér részévé is válik. Az irányítás elsőre kicsit nehézkesnek tűnhet: két ujjunkra lesz szükségünk, melyekkel a kijelző bal és jobb oldalát kell nyomkodnunk. Előbbi tartozik főhősünk zöld színű kezéhez, utóbbi pedig a piroshoz, a lényeg pedig az, hogy ha nyomjuk a kijelző megfelelő oldalát, akkor rongybabánk "megfogja" az éppen a keze ügyébe akadó falfelületet. Persze a mozgatást is nekünk kell megoldanunk, ehhez köralakban kell mozgatnunk ujjunk begyét, ezzel "belengetve" a kis falmászó figuránkat. Hogy mindez érthetőbb legyen, tekintsünk meg egy rövid videót a játékról.

Az alapok tehát tiszták. Főhősünk a Lizzie nevű gyíkféleség, aki pályáról pályára haladva szabadítja ki elveszett barátait, akikkel aztán folytathatjuk az elsőre végeláthatatlan pályasorozaton való lengedezést. A pályákon nyújtott teljesítményünk alapvetően két dolog alapján lesz kiszámolva, az egyik az idő, a másik a begyűjtött csillagok száma. Hiába vagyunk gyorsak, ha nem gyűjtünk elég csillagot, bizony nem kapjuk meg a megfelelő érmét, aminek egyébként az egónk csiszolgatásán kívül semmi értelme nincs. Ennél sokkal jobban megéri a kulcsokat gyűjtögetni, ezekkel tudjuk ugyanis kiszabadítani kispajtásainkat - persze csak a megfelelő pályán. Velük aztán folytathatjuk is a játékot, aminek a játékmenetre is komoly befolyása van, ugyanis mindegyik karakter más-más tulajdonságokkal bír. Némelyikük gyorsabb (ilyen például az abszolút favorit Ninja Man), vannak hosszabb kezű (Stiches vagy Monkee) vagy rugalmasabb (Box Boy) figurák, akik mind-mind más játékstílust követelnek meg. Az enyém például a gyors belengetés utáni repülés volt Ninjával, akinek bár rövid és rugalmatlan a karja, nagyon gyorsan tud forogni, ezért ha a megfelelő pillanatban elengedtem a falat, a fél pályát át tudtam repülni. A kar rugalmasságának egyébként két szempontból is szerepe van: a ruganyosabb figuráknak a körbelengetés után kissé megnyúlik a karjuk, így elérhetik a környező csillagokat, plusz ha egy mozgó és egy álló platformot fognak meg egy-egy kezükkel, nem fognak "szétszakadni", azaz leesni. Ugyanis egy csomó nehezítés van, tüskék, mozgó platformok, bár alapvetően minden esetben a pályaelemek adják a kihívást, amiből bőven akad.

A Sway tehát egy kiváló alkotás. Sajátok, de életszerű fizikai motorral van megáldva, a grafika bámulatra méltó, maga a játékmenet pedig annyira leköti az embert, hogy az csak akkor fog magához térni, mikor mintegy három-négy óra után végig is vitte a programot.

Metal Gear Solid

Második alkalmazásunk friss és ropogós, hiszen csak pár napja került az AppStore polcára. Ez még hagyján, de egy olyan névről van szó, melynek hallatán a PlayStation tulajdonosok szíve minden bizonnyal heves dobogásba kezd, nem véletlenül. A Metal Gear sorozat ugyanis mára egy kisebb kultusszá nőtte ki magát, alapja pedig a közhiedelemmel ellentétben nem az 1998-as PlayStation játék, hanem az 1987-es MSX2-re - később NES-re - megjelent változat. A játékdizájnért egy bizonyos Hideo Kojima nevű úriember volt a felelős, az ő neve a mai napig együtt él az MG sorozattal, hiszen a tavaly PlayStation 3-ra megjelent MGS4-et is ő követte el. A játékból egyébként könyv és rádiódráma is készült, valamint úton van az egész jónak ígérkező mozifilm is, szóval nem fanatikusok kis csoportja által dédelgetett világról van szó.

Az Apple platformjára írt verzió megjelenését nagy várakozás övezte, nem véletlenül, a fejlesztők ugyanis hónapok óta ellátnak minket hangulatosabbnál hangulatosabb képernyőfotókkal és videókkal. Mindenek előtt nézzük meg a jóval a megjelenés előtt publikált trailert:

Mindebből egy agyatlan lövöldözős játék lett, melyet még a legnagyobb rajongó is tíz perc után félre fog dobni, mivel az égvilágon semmi izgalmas nem történik benne. A játékmenet annyiból áll, hogy a homokzsákok/egyéb fedezék mögött gubbasztó Solid Snake-kel kell kilövöldöznünk a folyamatosan fel-felbukkanó ellenségre, a közeliekre gépfegyverrel, a távoliakra pedig távcsöves puskával. Az ellenfelek nem mozognak, sőt, felbukkanásuk után egy darabig nem is lőnek, csak hogy biztosan ne legyen gondunk vele. Néha előbukkan egy-egy lelőhetetlen ellenség, ilyenkor elég a fedezékben várnunk, egy idő után elmennek. Roppant izgalmas.

Bár az alkalmazást a Legjobb iPhone játékok cikksorozatban mutatjuk be, a program nem tartozik a legkiválóbb alkotások közé, sőt, egyenesen pocsék. Drága, unalmas és közel 100 MB-ot elfoglal az értékes tárhelyből. Cikkünkben azért szerepel, hogy felhívjuk rá a figyelmet: nagy hype ide vagy oda, ezért ez fillért sem szabad kiadni. Még szerencse, hogy a hazai felhasználók egyelőre nincsenek veszélyben, magyar hozzáféréssel ugyanis nem lehet megvásásrolni a programot.

Zombieville USA

Levezetésképp egy finoman szólva is könnyed alkotást nézünk meg, mely valóban egyszerű játékmenete ellenére meglehetősen nagy sikernek örvend világszerte. A Zombieville USA nem akar többnek látszani annál, mint ami: egy agyműködést nélkülöző zombiölő játék.

A filmecske végignézése után valószínűleg mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy miről van szó. A "megyek és lövök" koncepciót tizenötféle fegyver teszi izgalmassá, melyeket abból a pénzből vehetünk meg, amit a zombik megöléséért/a környező házak átkutatása után kapunk. A grafika a műfajnak ellentmondóan aranyosnak mondható - ugyanakkor kicsit sivár, a zombik a lőfegyverek által mindig ugyanazzal az animációval halnak meg -, a szavatosságról pedig a néha meglehetősen nehéz pályák is gondoskodnak. Ha valakinek az efféle programok jelentik a lazítást, az nyugodtan kicsengetheti azt a másfél eurót, amibe a Zombieville USA kerül.

Bocha