Hirdetés
Külső
Annyi biztos, hogy az U8350 nem fog formatervezési versenyt nyerni. Eleve az ilyen, candybar kialakítású QWERTY-s mobilok nem túl vonzóak, persze akad ilyen is (pl. BlackBerry, Nokia E6), de csak elvétve. Dögös külső helyett inkább a vékonyságával vonja magára a figyelmet. Mi több, 9,9 mm-ével elvileg ez most a legvékonyabb az ilyen kialakítású telefonok között. A másik két dimenzióban sem nőtt túl nagyra, így jól elfér a kezünkben és a 112 grammos súly a zsebünket se húzza le. A minőségérzet viszont le fogja, mivel itt kicsit lazábbra vették a szintet. Normális műanyagokat használtak, a hátlap matt, gumiszerű anyaga jó választás és a többivel sincs gond. Amivel gond van, az a hátlap, mert használat közben szinte folyamatosan nyöszörög és ropog a kezünk alatt.
Az előlapon nagyjából fele-fel arányban osztozik a kijelző és a billentyűzet. Először nézzük az előbbit. A 2,6 hüvelykes képátló elsőre szokatlan a mostanában gombamód szaporodó óriástepsik között. Ráadásul ez ugyanúgy érintős, szerencsére kapacitív változatban. QVGA felbontása és 262 ezer színe elég harmatos, betekintési szöge oldalról és fentről viszonylag jó, alulról viszont villámgyorsan inverzbe fordul minden. Ezt kicsit ellensúlyozza, hogy napfényben is olvasható marad. Felette egy fémes csík mögé tették a hangszórót. Erre egy piros pontot tudok adni, mivel beszélgetés alatt jó minőségben és igen hangosan halljuk a másik felet. Tőle balra rejtőzik néhány szenzor, illetve csak a helyük látszik a plexi mögött. Elvileg egy fényszabályzó és egy távolságérzékelő lenne itt, viszont vagy nincsenek aktiválva vagy fizikailag sincsenek ott, mivel használat közben ilyen funkciók nincsenek benne.
A billentyűzet kritikus dolog, ha már ilyen sok van belőle, de a Huawei egész jól oldotta meg a feladatot. Biztosan sokan örülnek neki, hogy van fizikai híváskezelő, tehát nem kötelező a képernyőt tapicskolni. A navigációs gombot viszont elég feleslegesnek éreztem, gyorsabb, ha a képernyőn lapozunk vagy aktiválunk valamit. A szokványos Android gombok se maradtak le, ráadásul ezek egész nagyra sikerültek. Meglepően jól eltalálták viszont a QWERTY részét is, a gombok domborítottak, jó a nyomáspontjuk (a tesztkészüléken a „t” gomb néha nem érzékelt), a világításuk pedig bár lehetne kicsit erősebb, de egyenletes. A zsúfoltság elkerülése érdekében nem rakták tele mindenféle gyorsbillentyűvel, az ékezetes karakterek bevitele alapesetben az adott billentyű hosszú megnyomásával történik. Ezúttal is tudom ajánlani az AnySoftKeyboard alkalmazást hozzá, azzal még gyorsabb lesz.
Hátul már sokkal ingerszegényebb az egész. A sík, lapos és fekete felületet csupán egy apró Huawei felirat (érdekes, hogy az előlapon nincs márkajelzés), illetve a picit kiemelkedő kamera optikája dobja fel. Utóbbi mellett van egy rés, itt szól a kihangosító. A hangminőségtől ne várjunk sokat, viszont szomorúbb, hogy a hangerő is harmatos, zene vagy rádió közben maximális hangerőn is halk, igaz, legalább nem is torzít. Oldalról se nyújt extrákat a telefon, konkrétan a baloldala teljesen üres és alulra is csupán a mikrofon került. Jobbra találunk egy hangerőszabályzót, míg felülre két csatlakozó, a microUSB és a 3,5 mm-es jack jutott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
