Fotós képességek

Tavaly lazán odaszórták 200 ezer forintért a hátlapra a minőségi ultraszéles kamerát és az S20 FE esetében még a zoomegységet is, így csalódást keltő, hogy pusztán a számokat nézve azt az 50 (normál) + 8 (ultraszéles) + 2 (mélységélesség) + 2 (makró) megapixeles szettet kínálja a Nova 9, amit egy Redmi 10 harmadáron. Az ördög persze a részletekben lakozik, és villant egy nagyot a Huawei a túloldalon 32 megapixeles moduljával – no nem a feleslegesen nagy felbontásával, 8 megapixel elég lett volna (íme, egy 32-es, amúgy korrekt példa), és autofókusz sincsen. Van viszont 4K önvideó, méghozzá némi elektronikus stabilizálással, ami még árszinten is ritka, a minőség pedig elfogadható.

[+]

Hátul pedig az RYYB színszűrös, 4:1-es pixel binning és XD Fusion Engine feldolgozást használó főkamera lépi le az emlegetett Redmit, (23 mm-es lencse, f/1,9-es rekesz, PD-autofókusz), úgyhogy többet lehet várni tőle, használható szenzorzoommal. Mellé viszont tényleg mezei ultraszéles társ került (8 megapixel, f/2,2, fixfókusz), kötelező mélységsegéddel (2 megapixel, f/2,4, egy portré) és felesleges makrómoduldal, lásd az első két példát a főkamera sokkal jobb eredményeivel összevetve.

[+]

A szoftver gyorsan indul és a fókusz is hamar megvan, viszont ellenfényben és bizonyos szögből, erős fényforrás esetén a Nova 9 hajlamos pontatlanul élesíteni – ez este meglepő módon ritkábban fordul elő. Rengeteg lehetőség van a panorámától kezdve a kézi beállításokig és a DNG RAW mentésig a főkamera esetében – íme, egy nyersfájlból feldolgozott JPG, 12 megapixelen. Alább pedig jöhetnek az 50 megapixeles AI fotók (erre külön mód van), a 12 megapixeles automaták a 2x-es szenzorzoomosak, majd az estiek.

A P40 Pro tűéles 50-es képével szemben ezúttal inkább felskálázott az eredmény, úgyhogy ezt a módot elfelejteném. A második sor 12 megapixelen úgyis kitűnő vonalélességet kínál, nagyon sok részlettel a sarkoknál is, kiemelkedő dinamikaátfogás és remek színkezelés mellett. Más kérdés, hogy a feldolgozás sokat vág a teljes látószögből (23-ból 27 mm-re), plusz túlzó a textúrakiemelés, lásd az aszfalt vagy a falak túlhangsúlyozott részleteit. A 2x-es szenzorzoom ezúttal nem az igazi: közelebb áll az eredmény a pusztán digitális nagyításhoz, mint a P40 Pro remek részletességéhez. Van ugyan éjjeli mód, de nagyjából ugyanazokat a képeket szüli, mint az automata: abszolút jó minőségűeket átlag feletti részletekkel, megnyerő színekkel, jó dinamikával és helyén való expozícióval.

Az ultraszéles kamera viszont méltatlan a Huawei-hez és a kezdőárhoz: 8 megapixelen is gyenge a részletesség, főleg a szélek felé haladva, és túl komoly a zajszűrés – egy Galaxy A52s 5G különb képeket készít, olcsóbban. Legalább a dinamikára, a fehéregyensúlyra és az expozícióra nem lehet panasz, szóval azért a közösségi médián megszokott, tömörített, alacsony felbontáson elmegy a dolog, és nem atomkatasztrófa az éjjeli minőség sem – csak olyan, mintha egy fényképre ráfestettek volna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!