Kamera, multimédia
Táblagépek esetében nem kritikus téma a kamera, egy multimédiára szakosodott versenyzőnek viszont itt is teljesítenie kell, úgyhogy az előlapra 2, a hátlapra pedig 8 megapixeles szenzor került ledes villanóval. Az auto- és az érintőfókusz egyaránt gyors nap közben, a módok az exponálóikon mellett (szépítés, videó, time-lapse) vagy az ellentétes oldalon könnyen elérhetők (HDR, legjobb kép, panoráma, utófókusz, vízjel és kép hangjegytettel), továbbá és effektek is járnak. A kézi módok közül az érzékenység és a fehéregyensúly érhető el, a záridő nem.
Az már sajnos nappal kiderül, hogy a hátlapi kameramodul nem eget rengető, mert bár a vonalélesség középen még okés, a széleken már elmosottak a részletek, szűkös a dinamikatartomány és a színhőmérséklet gyakran hidegebb az ideálisnál, mintha a kinti hőmérsékletekhez igazodna. Mindazonáltal bátran bevethető a táblagép nappal, makróval is nyugodtan lehet próbálkozni, a komolyabb problémák inkább este halmozódnak: ilyenkor a zajmentesítésnek áldozatul esik a részletek java, és a fókusz is hektikusan üzemel. Videofelvétel legfeljebb 1080p-ben lőhető közepes kép- és hangminőséggel, íme egy példa.
A Huawei a zenei képességeket hangsúlyozza a leginkább az M2 reklámkampányában, és ez nem csak marketingduma: a Harman/Kardon besegített a fülesre jutó, illetve a sztereó hangszórókból hallható hangminőség javításában. A fülhallgatókra méréseink szerint ritkán látott, tiszta, zaj- és áthallás mentes zene jut tökéletesen kiegyensúlyozott frekvenciaátvitellel. Fülünk is elégedetten hallgatta a tömörítetlen hangfájlokat minőségi fejhallgatóval. A zenei képességekből a SmartPA erősítő és a ClearFi technológia is kiveszi a részét. A két hangszóró sem gyenge: 42%-kal méretesebbek az M1 előlapi megoldásánál, éppen ezért kellett a készülék aljára és tetejére helyezni azokat, így nem szemben, hanem oldalirányban szólnak.
Teszt | Huawei MP M2 | Dell Venue 8 7840 | Galaxy E7 | Huawei P8 | Nexus 5 |
Frekvenciaátvitel (40 Hz-től 15 kHz-ig), dB: | +0,01, -0,03 | +0,02, -0,02 | +0,02, -0,05 | -0,09, -0,12 | +0,02, -0,05 |
Zajszint, dB (A): | -95,6 | -88,3 | -90,8 | -90,2 | -86,7 |
Dinamikatartomány, dB (A): | 95,6 | 88,4 | 90,8 | 90,6 | 86,6 |
THD, %: | 0,0082 | 0,0017 | 0,0083 | 0,0074 | 0,0065 |
IMD + Zaj, %: | 0,014 | 0,040 | 0,012 | 0,055 | 0,015 |
Sztereó áthallás, dB: | -93,0 | -88,1 | -88,4 | -63,6 | -86,5 |
Panaszra semmi ok: a sztereó hangszórópár 50%-ra csavarva is roppant hangos, a zenei minőség remek, nem tompa vagy éles, szép tere van, mély hangokból is jut boomsoundos mennyiség; talán az énekhangok és a klasszikus hangszerek szólnak a legtisztábban. Az SWS (Stereo Wide Sound) térhatású szoftveropciót bekapcsolva a rockzenei számok is ütősebbek lesznek, maximumra csavarva a kakaót pedig olyan hangerő tölti meg a helyiséget, hogy a másikból átrohannak szólni: halkítsuk már le, majd hozzáteszik: „jé, ez abból szól?” 66% felett mondjuk már hallhatóan zörejesebb egy-két erélyesebb hang, bár ennél többre nincs is szükség 2-3 szoba megtöltésére az ember kedvenc Hisaishi Joe dallamaival.
A zenelejátszó megfelelő partner a ritmusok kezeléséhez, mivel mp3-tól a wma-n át flac-ig minden fájltípussal megbirkózik. A szoftver előadók, dalok, mappák, albumok, listák és egyéni rendszerben csoportosítja az állományokat. Sokan nem hisznek a hangszínszabályzó szükségességében – a Huawei sem, ezért kimaradt, mindenki döntse el maga, hogy ez jó-e vagy sem. Az FM-rádió hiánya viszont már egyértelműen rossz hír, és a videolejátszó is az egyszerűbb fajtából való. A H.263, a H.264, a DivX és az Xvid kódolásokkal mindenesetre megbirkózik, csak AC3 hangok és feliratok nincsenek – ezt viszont egy MX Player feldobása megoldja. A Full HD-s filmek gond nélkül lejátszhatók, a 4K-s videók viszont akadoznak. A mozizás élményszámba megy, és a 1080p-s megjelenítő mellett a dübörgő hangszórók is kiveszik a részüket a dologból.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!