Fotózás

Hátulra két kamera került, ebben nincs semmi meglepő, most is a Leica volt a partner a történetben. Továbbra is egy 12 megapixeles RGB és egy 20 megapixeles monokróm szenzort használ a telefon arra, hogy megpróbálja a legjobb fotókat összerakni, ám a rekeszérték mindkét lencse esetén a rendkívül jó fényerejű f/1,6-ra változott. Amit eddig igen kevesen ugrottak meg, és ami azért lényeges, mert elvileg kedvezőtlen fényviszonyok esetén ugrásszerűen nőhet a képminőség. Ez egyébként így is van.

[+]

A fotós felület kialakítása nem változott. A keresőtől balra vannak a gyorsbeállítási opciók, lehet állítani a szaturációt (élénk, lágy, normál), bekapcsolható a portré mód és a nagy rekesznyílás. Előbbinél a szépítési szintet lehet 10 lépcsőben babrálni, utóbbinál a rekeszértéket szimulálja a két kamerával a telefon, így adva extra mélységérzetet a fotóknak. A kereső jobb oldalán lehet exponálni és a videózásra kapcsolni, ez eddig is így volt. Ha elhúzzuk balra az ujjunkat, akkor csöppenünk az üzemmódok közé, itt többek között választható a monokróm mód, ami a másodlagos lencsét használja, de akad panoráma, fénnyel festés (nagy záridővel), HDR, effektek, vízjel, éjszakai mód is. Ha jobbra lapozunk, akkor pedig a beállítások közé csöppenünk (felbontás, helycímke, vízjel, hangvezérlés, mosolyfotózás, előlapi kameránál tükrözés), itt kapcsolhatjuk be a DNG RAW mentést, de ez csak akkor üzemel, ha professzionális üzemmódban vagyunk. Ehhez a kereső jobb oldaláról lehet berántani egy sávot, ahol fehéregyensúly, fókuszmód, expozíció, záridő, ISO és fénymérési mód állítható.

[+]

Látszik, hogy alapvetően a Huawei elég sok opciót ad a kezünkbe. De. Miután nyilván nem elvárás egy átlag júzer irányába, hogy szemmel felmérje, hogy milyen ISO, záridő, kontraszt, telítettség és egyéb paraméterek kellenek ahhoz, hogy frankó képei legyenek, ezért általában mindenki automatikus módban fényképez, így viszont nem okvetlenül ideálisak mindig a beállítások. És itt jön be a képbe a mesterséges intelligencia, ami pont ezt próbálja áthidalni azzal, hogy felismeri a témát és annak megfelelően állíthatja a paramétereket. És ez egyrészt rohadt gyors, másrészt tök jól működik, automatikus üzemmódban egy kis piktogram jelzi, hogy mit vett észre a Mate 10 Pro agya, simán észlelte a macskát, a kutyát (pont van kéznél mindkettő), a rakott krumplira is egyből vágta, hogy ez kaja, pedig tutira nem mutattak neki Kínában ilyet. A növényeket, az éjszakai körülményeket, a napos időt szintén egyből felismerte, ráadásul ez offline is tökre működik, úgyhogy nem valami online adatbázist pörget át, egyébként ennyi idő alatt nem is lehetne. Plusz van ugye a portré mód, egész ügyes, mindenképpen ügyesebb, mint az elődmodell, jöjjön néhány példa.

[+]

Ennyi hanta után nyilván tökre kíváncsiak voltunk mi is, hogy mindez a végeredmények kapcsán mit is mutat, de még van egy csavar a történetben. Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor 12 megapixelben alkotunk, ott nincs mindenféle pixeltrükközős algoritmus, ami a 20 megapixeles fekete-fehér fotóra próbálja ráhúzni a színes infókat, viszont kapunk egy kétszeres zoomot, ami persze részben a két lencsére hagyatkozik, részben pedig digitális, és okvetlenül jobb, mintha a 20 megapixeles képet kezdenénk el nagyítgatni, kezdjük egy ilyen képpárral a bemutatót:

[+]

Most pedig következzen csak a rend kedvéért pár monokróm felvétel:

Alant jönnek a 20 megapixeles, színes képeink:

Most pedig a 12 megapixeles fotók, szintén színesben, automatikus üzemmódban:

És végezetül pár DNG, ahogyan az a gépből kijön:

Nos. Azért vagyunk kicsit nehezebb helyzetben az elemzés kapcsán, mint máskor, mert az automatika a szokásosnál jobban belenyúl a képfeldolgozási folyamatba és a beállításokba, ahogyan azt szerinte a téma megkívánja. Az baromi egyértelmű, hogy a dinamikatartomány mobilos berkekben kimondottan nagy, a színek szépek, zaj alig akad, viszont a vonalélesség nem az igazi, ami elsősorban a zajmentesítés és a JPG-tömörítés számlájára írható, mert a nyers fájloknál sokkal jobb a helyzet. Kicsit mintha pixelesek lennének a fotók a szoftveres élesítés miatt, ha 100%-os nézetben tekintjük meg őket, akár 20, akár 12 megapixelt választunk. Ennél a HTC U11 jobbat tudott (ebből a szempontból mindenképpen), nem mintha ez szörnyű lenne, mert a fókuszálás egyébként vihargyors, csak néha fordul elő túlexponálás és kiváló közeli fotókat lehet csinálni szűk mélységélességgel, itt-ott szükséges érintőfókusszal. Az pedig hab a tortán, hogy este tényleg kifejezetten vállalható eredményeket hoz a termék, komoly az előrelépés az elődhöz képest, javult a fehéregyensúly, nem égnek be a lámpafényes részek és nem lesznek totál sötétek a kevésbé megvilágított területek. Előfordul fókuszhiba, de általánosságban, naplemente után a Mate 10 Pro ott van az élmezőnyben, kézi móddal, az optikai képstabilizátort bevetve pedig tovább növelhető a minőség, plusz adottak az extra hosszú záridős opciók. Nappal sem kell szégyenkeznie, mert alapvetően király, de volt már ennél királyabb a kezünkben. Viszont megint egyértelmű, hogy 20 megapixelen felesleges szórakozni, láthatóan gyengébb az eredmény, a 12 megapixel a jó választás, már csak a hibrid zoom miatt is.

[+]

Forgassuk meg a telefont, mert az előlapi kamerával is érdemes foglalkozni, noha itt értelemszerűen kevesebb beállítási lehetőségünk van, de a portré mód nem maradt ki. Úgy nem maradt ki, hogy csak egyetlen kamera van elöl, a háttér homályosítását algoritmus próbálja több-kevesebb sikerrel megoldani, elvileg ez is támaszkodik a mesterséges intelligenciára, de azért itt bőven becsúsznak hibák. Szépítési effektből persze van egy csomó, meg létezik “tökéletes szelfi” mód is, amit előre kell betanítsunk úgy, hogy szemből, oldalról és lehajtott fejjel is csinálunk magunkról képet, ezekből rak össze valamit a motor, hogy aztán növelhessük a szemünk méretét és simítgassuk az arcbőrünket a kívánt szintre. Az így kapott sémát a készülék eltárolja és innentől minden szelfinél ezt tekinti alapértelmezettnek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!