Bevezető, tartozékok
Van egy márka, amelyről korábban alig hallhattunk, pedig idehaza is sokan ismerik. Hogy lehet ez? Nos, aki vásárolt az elmúlt években valamilyen mobilinternet sticket (modemet) a számítógépéhez, az tudtán kívül egy Huawei terméket hozott a házhoz (vagy ZTE-t). Egy ilyen sticknél persze szinte senki sem nézi a márkát, egyre megy, csak működjön és kész. Pedig itt kezdődött a kínai gyártó térnyerése, aztán befigyelt egy pár milliárdos hálózatfejlesztés is (akárcsak a ZTE-nek), amire persze a legtöbben nem túlzottan kapták fel a fejüket.
Ekkor elérkezett az idő az utolsó lépéshez, a mobiltelefonok terjesztéséhez. És tessék, a Huawei itt van előttünk, egyre jobban felfedezik az emberek, pedig nem akárkiről van itt szó, hanem Kína egyik, ha nem a legnagyobb telekommunikációs cégéről. Láthatóan ezt a nagyságot szeretnék kiterjeszteni világszintre is, úgyhogy a TOP5 okostelefon gyártó között már most ott vannak, ami azért nem piskóta. A legtöbben még olcsó, egyszerű készülékeket láthattunk tőlük, melyekből nem mindegyik vált a kedvencünkké, nem csak nekünk, tesztelőknek, hanem a vásárolóknak sem. De akadtak kifejezetten jól eltalált masinák is a kínálatban, az árbajnok Y300 sokak első okostelefonja lett, illetve ott van a P6, amivel a Huawei megmutatta, hogy versenyképesek tudnak lenni a magasabbra árazott mobilok között is.
A kínai nyomulás most magasabb még fokozatba kapcsol a Huawei-el egyetemben (nem is beszélve arról, hogy már Honor néven is megtaláljuk őket), és ezt érezzük az újdonságoknál is. Az XXL GSM polcáról érkezett hozzánk a Huawei Ascend G7, melynél ez a fokozatváltás inkább térugrásnak tűnhet, de mindent csak szép sorban. A csomagolás extrém minimalista, a doboz oldalain csupán a típusnév és a márkalogó szerepel, semmi műszaki adatlista vagy bármi hasonló. A hófehér pakkot kibontva elsőnek a telefon mutatja magát felénk, majd alatta egy kis iromány becsomagolva. Ez tartalmazza a SIM és a memóriakártya tálcájának nyitásához szükséges tüskét is. Végül a tartozékok is felfedik magukat, melyekből a hálózati töltőfej, USB adatkábel és sztereó füles megszokott látvány. Nem az viszont a gyári félkemény műanyag hátlap, ami szintén ott lapul a pakkban.
Huawei Ascend G7 vs. Lenovo Vibe Z2 Pro
Külső
A készülék háromféle színben létezik, így miután utánanéztem, jeleztem, hogy lehetőség szerint a fekete (szürke) változatot próbálják beszerezni tesztre. Nos, miután átnyújtották a dobozt, gyorsan konstatáltam, hogy ez bizony egy fehér példány lesz. Kissé elkeseredve nyitottam fel a fedőt, ám a látványtól azonnal jó kedvem lett. A Huawei G7 ugyanis egy roppant mutatós eszköz. Fehérben is! Amikor pedig kézbe is vettem, azonnal elszállt minden negatív előítéletem. Konkrétan nálam épp 3 éve volt utoljára Huawei (no persze azóta is találkoztam velük), de ez a típus teljesen magával ragadott. Remekül néz ki, szemből, oldalról, hátulról, mindenhonnan. A fehér és ezüst elemek remek párost alkotnak, komoly, felsőkategóriás hatást keltenek. Ami még ennél is megdöbbentőbb, az a minőség. Ez a készülék úgy össze van rakva, hogy azt bármelyik márka prémium modellje is megirigyelhetné. A oldalak és a hátlap szinte teljes egészében egyetlen, unibody fémvázból áll, az illesztések hibátlanok, nyikorgás sehol, mint egy gránittömb, annyira egyben van. A műanyag részek is profik, elöl meg üveg van, oldalt a fém széle fényesre polírozva, kategóriáját messze felülmúló az összhatás. Mindössze egyetlen dolog zavar a képbe, az oldalsó billentyűk kissé lötyögnek a helyükön, minden más csillagos tízes. Ráadásul bár méretes példány, az alig 7,6 mm-es vastagság se kutya, persze ettől még inkább kétkezes eszköz. 165 grammos súlya pedig egyenletesen oszlik el a nagy felületen, nem pehely, viszont a jelentős fém-arány miatt érthető is.
Az előlapon egy igen méretes képernyő terpeszkedik, 5,5 hüvelykes képátlójával már a phablet kategóriába nyújtózik. Elsőre csalódásnak hangozhat a „csupán” 720p HD felbontás, azonban az IPS LTPS típusú panel egyáltalán nem rossz. In-Cell technológiája miatt a képernyő (és a telefon is) vékonyabb, egyébként pedig elég jó a maximális fényereje, utcán is jól olvasható. Ugyanakkor a fekete lehetne kevésbé világos rajta, így a kontraszt nem olyan erős, a színhőmérséklet nem hibátlan (utóbbit lehet manuálisan módosítani a menüben), illetve a betekintési szögek lehetnének kicsit jobbak. A képernyő alatti részen nincs semmi, a vezérlőgombok a kijelzőn foglalnak helyet (ez kivételesen kényelmesebb is, mert alatta már elég kényelmetlen lenne). Felül viszont akad egy előlapi kamera, közelség- és fényérzékelő szenzor, no és a hangszóró. Ennek jobb széle mögött rejtőzik egy állapotjelző LED is. Maga a hangminőség normális volt, a hangerő viszont átlag feletti, nem lesz gond zajosabb környezetben sem.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Huawei Ascend G7 | HTC Desire 816 | Samsung Galaxy Grand 2 | Sony Xperia T3 |
| Fehér fényerő | 412 nit | 353 nit | 363 nit | 556 nit |
| Fekete fényerő | 0,48 nit | 0,34 nit | 0,40 nit | 0,47 nit |
| Kontrasztarány | 859:1 | 1038:1 | 912:1 | 1182:1 |
| Színhőmérséklet | 7970 K | 11161 K | 9262 K | 7531 K |
Hirdetés
Hátul igazán szemgyönyörködtető a látvány, köszönhetően a hatalmas fém felületnek. Erre egy szolid Huawei logó, illetve alulra a kötelező szabványokat jelző feliratok kerültek. Az alsó fehér betéten látjuk a kihangosító nyílását. Na, itt aztán van hangerő, és az ordítás mellett a minőség is elfogadható, de azért nem váltja ki a hifinket. Felül is van egy műanyag terület, itt a kamera optikája, a LED vaku és a másodlagos mikrofon vonzza a tekintetet. Persze a fehér részeknek fontos funkciója is van, hiszen ezek mögé rejtették az antennákat, ráadásul a Huawei speciális, duál GSM antennás megoldást használt, ami elvben minden esetben optimális térerőt biztosít.
Oldalt is a fém dominál, melynek felületét igyekeztek minimálisan megszakítani. Alul a microUSB és a mikrofon, felül csupán a 3,5 mm-es jack van beépítve, a kidolgozás a csatlakozóknál is elsőrangú. Balra nincs semmi, jobboldalt pedig a hangerőszabályzó és a bekapcsoló (szintén fémből készült) gombja helyezkednek el. Ugyancsak itt találjuk a microSD és a microSIM kis tálcáit, mivel a ház teljesen zárt.
Hardver, szoftver
Noha a külső akár csúcsmodellnek is elmenne, azért a Huawei inkább a középkategóriába szánta a G7-et és ezt a hardver is igazolja. Így került a választás a vadonatúj, 64 bites Qualcomm Snapdragon 410-es chipre, melyben négy darab, 1,2 GHz-es órajelő Cortex-A53 processzor ketyeg. Ehhez az Adreno 306 grafikus gyorsítót és 2 GB RAM-ot párosítottak. Elsőre talán megmosolyogtató az alacsony órajel (ugyanez a chipset van például a Galaxy Ace 4-ben), a benchmark eredményektől sem dobunk egy hátast. Ám ez ne vegye el a kedvünket, főleg mert például a melegedés problémája szinte nem is létezik (azért ebben a fém ház is szerepet vállal), nem is beszélve a fogyasztásról.
| Teljesítmény-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Benchmark | Huawei Ascend G7 | Alcatel One Touch Pop S9 | GoClever Quantum 600 | Lenovo S860 |
| Rendszerchip | Snapdragon 410 | Snapdragon 400 | Broadcom 23550 | MediaTek MT6582 |
| AnTuTu Benchmark 5.x | 19550 pont | 17566 pont | 13695 pont | 18488 pont |
| Vellamo Browser | 1632 pont | 1710 pont | 985 pont | 1713 pont |
| Vellamo Metal | 834 pont | 687 pont | 535 pont | 711 pont |
| SunSpider 1.0.2 | 1252,3 ms | 1211,7 ms | 1496 ms | 1451,2 ms |
| Geekbench 3 (single) | 477 pont | 343 pont | 313 pont | 354 pont |
| Geekbench 3 (multi) | 1731 pont | 1165 pont | 1005 pont | 1185 pont |
| GFXBench Man. onscreen | 4,1 fps | nem indult el | nem indult el | nem indult el |
| GFXBench Man. offscreen | 1,8 fps | nem indult el | nem indult el | nem indult el |
| GFXBench T-Rex onscreen | 9,6 fps | 10,4 fps | 4,2 fps | 7,1 fps |
| GFXBench T-Rex offscreen | 5,3 fps | 5,7 fps | 2,4 fps | 4,2 fps |
A szoftver az Android 4.4.4-es verzióján alapul, aminél frissebbet jelenleg csak Nexus és Google Edition készülékeken találunk (reméljük, a Lollipop hamarabb jön erre is, akkor a 64 bit is szerephez juthat). A nagy szó viszont nem ez, hanem a Huawei saját, Emotion UI névre hallgató megoldása, ebből szintén a legújabb, 3.0-s verziót kapjuk. Nagyjából 5 perc használat elég volt ahhoz, hogy megkedveljem a rendszert és az idő előrehaladtával ez csak erősödött. Egy elegáns, letisztult, „flat” stílus tárul elénk, ami ráadásul remekül fut ezen a konfiguráción, röccenések nagyon ritkán fordulnak elő, minden vajpuhán, azonnal történik, az animációk, grafikus megoldások is kiválóan sikerültek. A RAM méretéből kifolyólag a multitask problémamentes, a futó programok listája is új kinézetet kapott, bár ezen talán csiszolhattak volna, mert egyszerre csak négyet látunk, ami ekkora képernyőn pazarlás.
A gyártó felületének már régóta fő jellemzője, hogy kiiktatja a főmenüt, minden gyári és telepített alkalmazás a kezdőképernyőkön helyezkedik el. Persze a káosz elkerülése érdekében egy részüket már eleve mappába rendezve találjuk, de szabad kezet kapunk a saját elrendezésünk megvalósításához. A kezdőképernyők száma, sorrendje szintén módosítható, ezen felül megadható a lapozási animáció és az is, hogy 4x4 vagy 4x5 ikon legyen egy kijelzőn. A lehúzható értesítési függöny szintén átalakult, a bal szélen az értesítések, a jobb szélen a gyorskapcsolók érhetők el, utóbbiak is szerkeszthetők. Akinek már ez is sok, az átkapcsolhat egyszerűsített módra, ahol nagyméretű lapok (csempék) segítenek a használatban. Nem maradt ki a lezáró képernyő sem, itt egy mozdulattal aktiválható a kamera, valamint alulról egy fix gyorsmenü hozható elő, ez azért erős iOS utánérzés.
Akinek viszont több kell, az kapja még az arcába az extrákat. Vegyük például azt, hogy az egész felület témázható. Vannak gyárilag telepített témák és persze le is tölthetünk egy egész mázsányit még. Ezek saját háttérképpel, ikonokkal vagy akár betűtípussal rendelkeznek. Az igazán maximalisták ezeket keverhetik is, tehát ha mondjuk csak az ikonkészlet nem tetszik, akkor azt külön is lecserélhetjük és így tovább. Az alsó virtuális navigációs sávon megjelenő gombok (melyek egyébként már Lollipop stílusra hajaznak) elrendezése módosítható, de a sávot akár manuálisan el is tüntethetjük, ha zavaró lenne (pl. böngészésnél).
A nagyméretű kijelző igényli, hogy egy kézzel is könnyen (könnyebben) lehessen használni. Sajnos a bekapcsolható egykezes felület csupán a tárcsázót állítja át, viszont van egy másik megoldás is. A lebegő gomb nevű mód esetén egy, a képernyő szélén szabadon elhelyezhető billentyű jelenik meg, amire rábökve többek között a lenti sáv funkciói, illetve a képernyő lezárása is elérhető (ez mondjuk annyira nem létszükség, mert a lezáró billentyű jó helyen van). Bekapcsolhatjuk a kesztyű módot, ami a mostani hideg időben nagyon jól jön. Végül kapunk egy kis gesztusvezérlést is, így a képernyőt annak letakarásával tudjuk lezárni, dupla koppintással fel is ébreszthetjük, átfordítással csörgést némíthatunk vagy egy betű felrajzolásával alkalmazást indíthatunk.
Extrák
Az Emotion UI nem csak megjelenésével vonja magára a figyelmet, hanem jópofa és hasznos szoftveres extráival. Kifejezetten extrán telepített programokat csak néhányat kapunk, a legtöbb a rendszer szerves részeként jár. A szimpla pluszok közé tartozik például a Bitcasa kliens, a szerkesztésre is használható WPS Office dokumentumkezelő és a beszédes nevű Zseblámpa. Van még Tükör, amit elsősorban a női tulajok értékelhetnek, a Nagyító azonban jól jöhet bárkinek. Ha valamilyen problémánk vagy kérdésünk lenne a készülékkel kapcsolatban, akkor a HiCare alkalmazás segít a gyártó helyi ügyfélszolgálatához vagy a szervizpontokhoz irányítani, illetve küldhetünk visszajelzést is feléjük.
Az időjárás megszokott extra máshol is, de ilyen elegáns tálalásban kevesen adják. Ugyancsak profi a fájlkezelő, melynek alapoldala grafikusan, százalékos statisztikával is mutatja, hol és mennyi helyünk van még, természetesen a mappás nézet sem hiányzik. Adatainkról és beállításainkról biztonsági mentést is készíthetünk, ez a memóriakártyára vagy a Bitcasa online tárhelyére kerülhet, persze a visszaállítás szintén adott. Önálló programként érjük el a már említett témakezelőt is. Szép külsőbe öltözött az óra is, mely világórát, ébresztőt, stoppert és időzítőt is magában foglal.
A lényeg viszont a Telefon-kezelő név mögött rejtőzik. Ez valójában több részegységből tevődik össze. A Telefon gyorsító segít megtalálni a sok RAM-ot használó programokat, a feleslegesen tárhelyet foglaló fájlokat, ezzel javítva a sebességet. Nem szorul különösebb magyarázatra a Zaklatásszűrő, itt a hívások és SMS üzenetek szűrését konfigurálhatjuk általunk megadott szabályok alapján. Ide kötődik, hogy van „Ne zavarj!” mód is, amikor csak bizonyos személyektől kapunk értesítéseket, egyébként minden némítva van. Az üzemidő szabályozására az Energiatakarékosság lesz a társunk, itt látjuk, melyik alkalmazás mennyire fogyasztja az akkumulátort, beállítható, hogy miket állítson le lezárás után vagy épp ellenkezőleg, tartson zárolva a RAM-ban állandó futtatásra.
Háromféle takarékossági profilból választhatunk, a normálon felül az intelligens és az ultratakarékos spórolhat nekünk időt a töltésig (azt is kiírja, hogy melyikkel körülbelül mennyit bír még az akku). Utóbbi minimalizálja a telefon képességeit, ilyenkor csak a hívás és SMS működik, más nem, de adott helyzetben ez sokat segíthet. A Forgalomkezelő a mobilnet keretünk felügyeletét végzi, illetve itt is állítható, hogy melyik program milyen módon érheti el az internetet (3G és/vagy WiFi vagy egyik sem). Hasonlóképp ellenőrzésünk alatt tartható, hogy az egyes szoftverek milyen engedélyeket kérnek a működésükhöz, a megbízhatóknak pedig szabad hozzáférést adhatunk. Végül pedig az Adatvédelem alatt a készülék bizonyos részeihez (hívásinfók, telefonkönyv, albumok, alkalmazások) való hozzáférést blokkolhatjuk, jelszóhoz köthetjük.
Multimédia, adatátvitel
Noha mindvégig középkategóriásként jellemzem a G7-et, azért van 1-2 dolog, amiben kilóg a sorból. Az egyik ilyen épp a kamera, illetve annak felbontása, elvégre a 13 megapixel nem megszokott (még?) ezen a szinten. Az optika autofókuszt és egy közepesen erős, enyhén zöldes fényű LED villanót is kapott. A szelfi kedvelői sem fanyaloghatnak, az előlapi egység 5 megapixeles, igaz a fentebb említett két segédletről le kell mondanunk. Természetesen a kezelőfelület itt sem maradt a régi, még részben sem. Ha beléptünk a kamerához, akkor alapesetben a fotózás módba kerülünk, amit egy oldalra suhintással válthatunk videóra vagy utófókuszra (azért ez is iOS utánérzés). Ezen felül egy gombnyomással válthatunk az előlapi modulra, kapcsolhatjuk a vakut, valamint elérhetjük a galériát és a fél Instagrammal felérő effektlistát. A beállítások első szintjén már kapunk további üzemmódokat, mint a HDR, legjobb fénykép, hangjegyzet vagy a jópofa vízjeles fotózás. Aztán a tényleges finombeállítások között már van mit csemegézni. Módosítható a felbontás, a mentés helye, kikapcsolható a zárhang, továbbá van GPS geocímke, hangvezérlés, időzítő, érintéses exponálás, mosolyfelvétel, objektumkövetés, ISO, fehéregyensúly. Beállítható a hangerőgomb funkciója, valamint lezárt képernyőnél ugyanezen gombot megnyomva azonnal készíthetünk egy felvételt, ezen művelet idejét pedig ki is írja a telefon. Kisebb UI baki, hogy fekvő képernyőnél bizonyos elemek, illetve a beállítások listája nem fordul el, ezt persze egy frissítéssel könnyen lehet javítani. Videónál is elérhető többek között a HDR mód, objektumkövetés, illetve itt maximum 1080p minőségben rögzíthetünk.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Sajnos a nálam töltött idő alatt finoman szólva is pocsék időjárás volt, ezért nehéz helyzetben voltam a fotózással. Ám óriási szerencsére sikerült elcsípni egy viszonylag kevésbé borult és legfőképp esőmentes napot, amikor elkészülhettek az itt látható képek. Bár a körülmények enyhén szólva sem voltak ideálisak, a G7 egész jól teljesített ilyen helyzetben is. A zajszint lehetne azért szolidabb is, de a részletek nincsenek agyonmosva, a színek az erősen felhős, borult idő ellenére is jók, tehát alapvetően megfelelő minőségben tudunk fényképezni vele. Az exponálás és a mentés egyébként csak egy villanás, így ezek nem akadályoznak semmiben. Videózás esetén sem lehet különösebb panaszunk, a képminőség meglehetősen jó, a hang tiszta és sztereó. Az viszont kissé kellemetlen lehet, hogy nincs folyamatos autofókusz (talán az objektumkövetést kellett volna bekapcsolni), viszont egyébként az ITT elérhető felvétel korrekt anyag.
Zenei téren sem hanyagol el minket a készülék, teljesen saját lejátszót kapunk. A dalokat leválogatva böngészhetjük, van ismétlés és véletlen keverés, továbbá mind az értesítési sávról, mind a lezárt képernyőről tudjuk vezérelni. Nincs viszont hangszínszabályzó, helyette a DTS Dolby Surround effekt kapcsolható be. Érdemes is ezt megtenni, mert így igen korrekt hangzást kapunk jutalmul. A mellékelt füles ránézésre elég egyszerűnek tűnik, de mégsem szól olyan rosszul, persze egy minőségi agybadugós kivitellel további jelentős javulást érhetünk el. Ha valaki rádióra vágyna, azt is megtalálja a programok között. Itt is letisztult, minimalista dizájn az uralkodó, a beállítás pofonegyszerű, utána meg csak hallgatni kell, ennyi.
Kínai telefon ide vagy oda, a G7 ezúttal nem dual SIM telefon. Viszont az egy darab foglalatban elérhetünk mindent, amit ma lehet. Mobilhálózati adatátvitelben egészen a Cat.4-es LTE (150/50 Mbit) a csúcs, ami ráadásul ötsávos, úgyhogy nem panaszkodhatunk. Kapunk még 4.0-s Bluetooth-t, továbbá b/g/n szabványú WiFi-t (esetleg egy ac is elférhetett volna), valamint NFC-t is. Utóbbi érdekessége, hogy nem a hátlapot, hanem a kijelzőt kell a másik telefonhoz érintenünk. A microUSB OTG-re is képes, így pendrive is csatlakozatható hozzá. Igazából csak az infra hiányzik, egyébként mindent megkapunk. A belső tárhely általunk is használható része 11,27 GB, ha pedig ez kevés, akkor ott a microSD lehetősége. Sok szót nem érdemel az A-GPS és GLONASS támogatással rendelkező GPS, mivel pontosan úgy működik, ahogy azt elvárjuk tőle, azaz villámgyorsan pozícionál és stabil.
Üzemidő, összegzés
Ha valaki azt hiszi, hogy most már jönnie kell valami hibának vagy hiányosságnak, ami lehúzza az összképet, az téved. Sőt! Az akkumulátor és ezáltal az üzemidő a G7 egyik legnagyobb ütőkártyája. A remek unibody fémház egy 3000 mAh-s kapacitású polimeres akkumulátort rejt magában. Ettől talán nem mindenki dob egy hátast, mert ilyen méretű készülékeknél ez nem mondható drasztikusan nagynak. Ám a teljesítménye, na az bevisz egy gyomrost sok készüléknek. Egy hetet töltött nálam a telefon, ez idő alatt kétszer(!) töltöttem. Elsőnek aznap este, amikor beleköltöztem. Aztán egyre kerekedett a szemem, de a G7 csak nem akart merülni. Noha csak kb. fél órát telefonáltam, ám folyamatos 4G hálózaton, 4-5 óra zenehallgatás mellett minden erőlködés nélkül 7,5 órás(!) kijelzőidőt produkált, és mindezt három teljes nap alatt. Megjegyezném, a teszt során semmilyen energiatakarékos beállítást nem használtam, a fényerő automatán volt és ennyi. És hogy biztos legyek a dolgomban, a második töltés után simán megismételte ugyanezt a produkciót. Sőt, mivel ekkor kicsit kevesebbet nyomkodtam, így igazából már a negyedik napot kezdte ugyanazzal a töltéssel, mikor visszaadtam és ekkor még volt 20% benne. Én nem tudom, mit műveltek a Huawei-nél, de csak gratulálni tudok hozzá.
| Külső | |
|---|---|
| Ergonómia | 7 pont |
| Anyaghasználat | 10 pont |
| Összeszerelés minősége | 9 pont |
| Kijelző mérete, minősége | 6 pont |
| Belső | |
| Kezelhetőség | 9 pont |
| Sebesség | 9 pont |
| Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 9 pont |
| Felhasználói felület élménye | 9 pont |
| Alapfunkciók | |
| Hangminőség, vételi stabilitás | 8 pont |
| PIM funkciók | 10 pont |
| Adatkommunikációs képességek | 9 pont |
| Multimédia | |
| Vizuális | 7 pont |
| Audio | 8 pont |
| Egyebek | |
| Üzemidő | 10 pont |
| Ár/érték aránya | 5 pont |
| Hogyan értékelünk? | |
Elérkeztünk a végső értékeléshez és igazából az a helyzet, hogy nehéz egy kicsit az összegzés. Elvégre ha most elkezdem felsorolni a pozitív dolgokat, akkor azon kapom magam, hogy nincs mit felhozni negatívumként. Márpedig tényleg szinte nem lehet belekötni a G7-be, elvégre a prémium anyagok és összeszerelési minőség után kapunk egy nagyon összerakott, gyors szoftvert, egy korrekt középkategóriás hardvert, normális kamerát és kimagasló üzemidőt. Ha már mindenképp kell valamit a másik oldalra is tenni, akkor talán a néhány szoftveres finomítást és az átlagos kijelzőt tudnám idesorolni, de ezek egyike sem olyan, hogy komolyabban rontaná a meglehetősen pozitív összképet. De végül csak akad egy dolog, ami komoly latba esik a megítéléskor, mégpedig az ár. Itt pedig a gyártó sajnos elmérte a dolgokat. A G7 kártyafüggetlenül kb. 90 ezer forintos áron kapható, de már a Vodafone kínálatában is elérhető, sajnos kártyásan ott sem sokkal olcsóbb. A rengeteg jó tulajdonság és elismerés ellenére ez bizony sok pénz érte, hiszen ennyiért már korábbi csúcskategóriás eszközök (pl. LG G2) is elérhetők. A legjobb példa viszont a „házon belülről” érkező Honor 6, amely néhány ezer forint különbséggel elérhető és hardverben jócskán komolyabb, mint ez. Nagyon fájó ez az árképzés, mert a Huawei G7 egy kívül-belül eszméletlenül jól összerakott, átgondolt eszköz. Ha az árát nem nézném, minimum az Ajánlott plecsni repülne rá, így viszont kénytelen vagyok egy betonbiztos (Nagyon) Tetszett minősítést adni, viszont ha mérséklődik az ára, akkor bomba vétel lehet belőle.
 |
| Huawei Ascend G7 |
Rusi
A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
Specifikáció
 |
Általános | |
|---|---|---|
| Technológia | GSM/UMTS/LTE | |
| Méret | 153,5 x 77,3 x 7,6 milliméter | |
| Tömeg | 165 gramm | |
| Színvariációk | fekete, fehér, arany | |
| SIM-foglalat | microSIM | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 5,5 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 720 x 1280 pixel (267 ppi) | |
| Kijelző típusa | Kapacitív, multi-touch IPS LCD | |
| Színárnyalatok száma | 16 millió | |
| Hardver | ||
| SoC típusa | Qualcomm Snapdragon 410 | |
| Processzor típusa | Quad-core 1,2 GHz ARM Cortex-A53 | |
| Processzor csíkszélessége | 28 nm | |
| Processzor utasításkészlete | ARMv8 | |
| Grafikus chip | Adreno 306 | |
| RAM mérete | 2 GB | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | korlátlan | |
| SMS memória | korlátlan | |
| Szabadon felhasználható belső tárhely | 11,27 GB | |
| Memória bővíthetősége | microSDHC | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz LTE 800/900/1800/2100/2600 MHz |
|
| GPRS / EDGE | van / van | |
| UMTS / HSDPA / HSUPA | van / 42 Mbps / 5,76 Mbps | |
| LTE | van (150/50 Mbps) | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 4.0 (A2DP, LE) | |
| WiFi | 802.11b/g/n, hotspot, WiFi Direct Wireless Display | |
| USB | microUSB 2.0 (OTG) | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS | van | |
| GLONASS | van | |
| NFC | van | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | néma/rezgés | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van | |
| Prediktív szövegbevitel | van | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Android 4.4.4 | |
| WAP / HTML böngésző | nincs / van | |
| E-mail kliens | van | |
| Java | van | |
| Játékok | van | |
| Valutakonverter | telepíthető | |
| Extra szoftverek | Időjárás, Témák, Fájlok, Telefon-kezelő, HiCare, WPS Office, Bitcasa, Biztonsági mentés, Tükör, Nagyító, Frissítő, Zseblámpa | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 13 megapixel, autofókusz, LED villanó | |
| Másodlagos kamera | van (5 megapixel) | |
| Videófelvétel | van (1080p) | |
| Zenelejátszó szoftver | van | |
| Hangszínszabályzó | Dolby DTS | |
| FM-rádió | van | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 3000 mAh-s lítium-ion | |
| Készenléti idő | 600 óra (3G) | |
| Beszélgetési idő | ? óra | |
| Zenelejátszási idő | ? óra | |
| Egyebek | ||
| 3,5 mm-es audio kimenet, Emotion UI felület, fém unibody ház, állapotjelző LED | ||
