Doboz, külső
A csomag a HTC-től megszokott stílusjegyekkel operál. Egyszerű hasáb, fekete színben, rajta a telefon sajtófotójával, felülről lefelé csúszik ki a közepe, mint valami drága csokinak. A belső elválasztó tetején ül maga a telefon, alul pedig adatkábel, töltőfej és sztereó, felvevőgombos füles kapott helyet, akkurátusan bezacskózva. Ízléses, de nem túl gazdag pakk ez, ebben az árkategóriában a vásárló joggal várhatna el pár extrát, mondjuk valami tokot. Pozitív viszont, hogy a telefonban egy 8 gigabájtos microSD ücsörög.
A külsőre nem lehet sok panasz. Az előlap nagyon letisztult, első pillantásra úgy tűnik, hogy a 4 inches kijelzőn kívül nincs is itt más. Pedig van, bőven van, felül a HTC felirattól balra fényérzékelő és közelségszenzor bújik meg, jobbra került az előlapi kamera (1,3 megapixeles), a logotípia felett pedig a hangszóró vékony nyílása húzódik, amelynek jobb csücskében ül egy led. Ez zölddel és pirossal ég, illetve villog, függően attól, hogy mi történik.
A kijelző alatt is vannak kezelőszervek, érintőgombok helyezkednek itt el, a szokásos, androidos telefonokra jellemző négy darab piktogram világít, ha a telefon életre kel: keződképernyő, menü/opciók, vissza és keresés. Az Incredible S érdekessége, hogy ezek a rajzocskák a telefon helyzetének megfelelően el is fordulhatnak, ami finom figyelmesség, bár a világon semmi különös haszna nincs, egy házikót fektetett állapotban is felismer bárki. Maga a kijelző is jóféle, az S-LCD panel kapacitív, többujjas érintést is felismerő, 800x480 pixeles felbontású. Betekintési szöge ugyan nem olyan impresszív, mint az AMOLED és IPS technológiáknál megszokott, de a kontrasztarányra nem lehet panasz.
Az Incredible S bal oldalán takarás nélkül látható a microUSB bemenet, felette egy igen hosszú gombbal szabályozhatjuk a hangerőt. A telefon tetején 3,5 mm-es jack lukacska tátong, mellette pedig a kijelző feloldását és zárását megoldó gomb helyezkedik el, aminek használatát szokni kell, mert még a gyakorlott ujjbegy is hajlamos rajta átsiklani. Miután az előlapon a HTC feliraton kívül nem sok támpont akad arra nézve, hogy melyik a teteje, ezért én például több nap után is hajlamos voltam olykor lelkesen nyomkodni a cucc alját, keresve az inkrminált gombot. Persze egy tüzetesebb odapillantással lokalizálható a probléma.
Messze a legjobb formatervi bravúr a hátlap maga. Az oldalról nézve vékonynak tűnő telefon hátlapján egy komoly dudor található, amely SIM alakú (lehet, hogy nem direkt), bal felső széléből nő ki a kamera, de attól lesz igazán ütős, hogy ez egyetlen darab műanyagból készül, amelyet selymes borítás von be, matt feketére festve. Tényleg ordas módon jól néz ki, kicsit Mad Max a stílus, abszolút telitalálat. Ott viszont kicsit elszámolták magukat a mérnökök, hogy elvileg ezt az egész felületet körmös-alányúlós módszerrel kéne leszedni. Kívánom, hogy aki kitalálta, naponta csak négyszer-ötször ugorjon már ennek neki, mert igen fájdalmas tud lenni. Persze egy átlagember nem fogja naponta letépkedni a hátlapot, de néha azért szükséges lesz, mert így férhetünk hozzá a memóriakártyához is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
