Multimédia
A hátlapon három kameránk van, de ha megnézzük őket közelebbről, akkor nem lesz felhőtlen a mosoly. A főkamera papíron 64 megapixeles, 4:1-es képösszevonást követően 16 megapixeles fotók születnek normál esetben, de elő lehet túrni a beállításokból a maximális felbontást, bár relatív felesleges. A szenzorról nem tudjuk, hogy ki gyártja, azt viszont ki lehetett verni a készülékből, hogy közölje a méretet: 1/1,91 inch, szóval elég picinyke, optikai stabilizációt nem kínál. Az ultraszéles modul öt (5) megapixeles felbontást szállít, hát ez már papíron is vérszegény, a harmadik kameránk pedig kettő egész megapixelre képes fix tárgytávolságú makrófotókhoz. Ez nem egy túlságosan impresszív felhozatal ebben az árkategóriában. De jöjjenek a fotók:
64 megapixel
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
16 megapixel
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
5 megapixel ultraszéles
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
A 64 megapixeles fotókra kárt szót vesztegetni, semmi értelmük, pláne ekkora szenzorméret mellett. A 16 megapixeles változatok elsőre talán jobbnak tűnnek, de olyan szinten van ráöntve a HDR és a kontraszt a fotókra, hogy az már olyan helyeken is képzajt gyárt, ahol eddig nem volt. A ragyogó kék ég a példákban egy zajhalom, de minden homogén felületen olyan pixelek jelennek meg, amelyeknek ott semmi keresnivalójuk. Az élesítési effekt túlzottan erős, emiatt a kontrasztkülönbségeknél erősen jelen van a kromatikus aberráció is, a faágakkal, növényzettel nemigen tud mit kezdeni az algoritmus, ráadásul minden kép masszívan felül van exponálva, ami a világos részek kiégésével jár. Az ultraszéles kamera igen harmatos, szűk dinamikával, életlen rajzolattal küzd szegény.
Esti mód
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Esti mód csak a főkamerával érhető el, az ultraszéles szenzort megnyitni sem érdemes. Itt is messze van a tökéletestől az eredmény, mert a fotók zöme életlen és kissé homályos, de a színek és a fények rendben vannak, ha nem teljes méretben nézegetjük őket, akkor a hangulat kedvéért meg lehet tartani ezeket az alkotásokat. Videózni Full HD felbontásban, maximum 30 fps-sel tudunk, optikai stabilizáció nincs, a szenzorok között menet közben nem lehet váltani, ezeket sikerült összehoznunk:
Normál fényviszonyok mellett a minőség ugyan nem acélos, de nagyjából rendben van, a sztereó mikrofonok is jól dolgoznak, de a videók most is túl világosak. Az elektronikus stabilizáció néha fókuszvesztést eredményez, de összességében használható az eredmény, ha nem is világbajnok. Az ultraszéles modul itt is roppant gyenge, részletessége sincs, a vonalélesség gyatra, a dinamikatartomány szűk. Este pedig szegény főkamera magába omlik, teljesen bizonytalanná válik a fókusz, sok a zaj, jobbára alkalmatlan videózásra:
A zenei felhozatal alapszintű: egy darab alsó hangfal, nincs FM-rádió, nincs jack csatlakozó. A Full HD felbontású streaming viszont meg tud valósulni és a kijelző korrekt partner az egérmozihoz, a 4K felbontású filmekkel is meg lehet próbálkozni offline, de ott már lehetnek akadások. Multimédiás szempontból nagyon érződik, hogy elrepült az idő a Magic5 Lite felett, ez a produkció két kategóriával lentebb lehetne életképes, a 160 lepedő környéki árazáshoz egyszerűen méltatlan.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!