Multimédia

Az egyetlen hardveres eltérés a Nove 9-hez képest, hogy itt 108 megapixeles a főkamera felbontása. Tájékozottabb olvasóink pontosan tudják, hogy ettől nem kell hanyatt esni, amúgy is pixelbinning eljárással készülnek majd alapvetően a képek, amikre még igény szerint az AI is rátol szerinte megfelelő extra kontrasztot és szaturációt. Az 1/1,52 inches szenzor nem túl nagy, 108 megapixelt ráküldeni relatív felesleges, de a kétszeres szenzorzoom miatt valamennyi értelme azért van. Az F/1,9-es apertúra átlagosnak mondható, a PDAF élesítés viszont már alapelvárás, ahogyan szerintem ebben az árkategóriában az OIS is az lenne, de ez sajnos hiányzik a készülékből. Az ultraszéles modul már papíron sem káprázatos fixfókusszal, F/2,2-es blendével és 120 fokos látószöggel, a 2 megapixeles mélységszenzor és a szintén 2 megapixeles makrós megoldás pedig jobbára lényegtelen, de ez utóbbival a rend kedvéért azért készült néhány felvétel:

Fix 4 centire érdemes helyezkedni a témától, különben homályos lesz az eredmény, arra nyilván elég, hogy nagyító helyett használjuk, de sokkal érdekesebb, hogy a főkamera mit képvisel. Az első oszlopban a 108 megapixeles alkotások vannak (ezt a módot külön kell előtúrni a “továbbiak” menüpont alól), aztán jönnek a pixelösszevonással (nanobinning) keletkezett, 12 megapixeles fotók (AI nélkül), majd a kétszeres szenzorzoom, végül pedig az ultraszéles kamera alkotásai:

Ha jók a fényviszonyok, akkor nem feltétlen ostobaság 108 megapixelben kattintatni, lesznek olyan részletek, amik így jobban előjönnek. Még akkor is, ha a kétszeres szenzorzoomot is bevetjük, idetennék két példát lentre, balra a 12 megapixeles fotókból kivágott részlet, jobbra a 108-as felvételek ugyanakkora részlete látszik.

Persze ettől még igaz, hogy maximális felbontást használva jóval gyengébb a vonalélesség és több a képhiba is, mintha a 12 megapixeles alkotásokat nézegetnénk, amiknél egész ügyesen dolgozik az algoritmus, bár a kontrasztot még AI mód nélkül is hajlamos túlhúzni és a zajszűrés is tetten érhető a közel homogén területek összemosódása kapcsán. A kétszeres zoom helyett inkább a 108 megapixeles módot javaslom, ha utána a júzer rendelkezik minimális képességgel képszerkesztési műveletek végrehajtását illetően, jobb eredmény érhetünk el, noha az így készült fotók mérete általában 30 MB-nál is több. Az ultraszéles modul nem egy nagy eresztés, sőt. Kifejezetten szűk a dinamikatartomány, beégnek a világosabb részek és csak középen van értékelhető vonalélesség. Esti módban csak a főkamera üzemel, itt van pár kép:

Az éjszakai felvételek minősége nem éri el a csúcstelefonokban látott szintet, de összességében nem rossz az eredmény. Exponálás közben nagyon mondja a szoftver, hogy tarsuk stabilan a készüléket, nekem pont köhögnöm kellett az egyik fotónál, de ebből semmi sem látszik a végeredményen, szóval az AI egész ügyes, bár a zajszűrés azért masszív túlzásokba esik néha. A szelfikamera 32 megapixelen dolgozik, kétféle látószöget is kínál, mutatok négy fotót, hogy látható legyen az eltérés:

Videózni 4K-ban és maximum 30 fps képkockasebesség mellett lehet — de csak a főkamerával. Ha levesszük a felbontást Full HD-ra, akkor már nyomulhatunk 60 fps-sel, ilyenkor az ultraszéles modul is bevethető (30 fps-sel), de az mindenképpen furcsa korlátozás, hogy felvétel közben nem lehet a látószögek között váltani, noha a hardver erre maximálisan alkalmas lenne.

Nappal rendben van a képminőség a főkamerával, de van egy kis bibi: az elektronikus stabilizáció (ami Full HD felbontás mellett igyekszik hatékony lenni) hullámzóvá teszi a képet, ami nagyon zavaró. 4K-ban nincs ilyen dráma, viszont remegősebb a kép. Az ultraszéles modul még remek fényviszonyok esetén is gyengécske, kiégnek a világos területek, gyatra az élesség is. Este aztán az ultraszéles szenzor teljesen elhullik (30 fps a felvétel, rosszul mondom a videóban, de ennyit tud maximum):

A főkamerával szintén vannak gondok, vibrál a felvétel ha változnak a fényviszonyok (úgynevezett lámpák zavarhatják meg szegényt):

És akkor tegyünk ide két előlapi videót is, ahol viszont lehet látószöget váltani:

Nappal tök jó az összhatás, csak éppen kimaradnak komplett képkockák néha, ami azért elég ciki (főleg mozgásnál, ami azt jelzi, hogy az elektronikus stabilizáció algoritmusa zavarodik össze), este viszont szemcsés lesz az eredmény. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy fotózásra a főkamera korrekt, a többi szóra sem érdemes, a videózásnál viszont komoly gondok vannak szoftveres oldalról, hullámzó, vibráló, meg-megakadó felvételek, nem használható látószögváltás, este széteső élesség és a felvett hang sem annyira csodás, mint azt elvártuk volna. Bizony az a helyzet, hogy a Nova 9-cel összevetve kijön a Huawei sokéves rutinja, ott lehet váltani a szenzorok között és az összesített képminőség is jobb, szóval ha másért nem, akkor ebből kiindulva tényleg el lehet hinni, hogy egy ponton kettévált a fejlesztés, mert multimédiás minőség kapcsán lényeges eltérések adódnak a két termék között — de hozzáteszem, hogy a Honor 50 is lehet jobb, ha érkeznek frissítések (egy már jött is a tesztidőszak alatt).

Zenei téren nincs semmi extra, az EMUI-ban korábban meglévő gyári lejátszó teljesen eltűnt, marad tehát a YT Music, vagy inkább bármi más, amit a Play Áruházból le lehet rántani. A hangminőség headseten át tökre oké, kihangosítva viszont karcsúcska, csak egy hangfal van és az sem túl erőteljes. Illetve hangereje még éppen lenne neki, de maximumra csavarva csúnyán torzít.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!