Bevezető

Ezt a telefont már teszteltük. Huawei Nova 9 a neve. Amiket Bone123 írt a készülékről a külső, a kijelző, az üzemidő és az ergonómia kapcsán az mind helytálló. Magyarán el lehetne intézni az egész anyagot úgy is, hogy mindenki olvasgassa el a kollega anyagát és képzelje hozzá a Google szolgáltatáscsomagot, plusz itt van pár kép a 108 megapixeles főkamerával (ez ugyanis az egyetlen hardveres eltérés), ja meg van 5G is, már ha az olvasó lakókörnyezetében egyáltalán van lefedettség.

Honor 50 (fekete hátlap) és Huawei Nova 9 (kék) [+]

Ugyanakkor viszont remek alkalom ez arra, hogy kicsit megpróbáljuk megvilágítani, hogy a Honor 50 és Huawei Nova 9 hogy lehet ennyire hasonló, ha hivatalosan a két cég már egy éve egymástól függetlenül működik, és persze el is kéne helyezzük a Honor visszatérő telefonját a hazai piacon úgy, hogy nem azon lamentálunk, hogy hát HMS-sel végül is elműködget, nem olyan gáz, az 5G sem létszükséglet, hanem egy kiforrott, korlátozásoktól mentes terméket értékelünk. Mert az Honor 50 az.

A prágai bejelentés [+]

A Prágába összecsődített nemzetközi újságíróhad egy nagyon magabiztos Alex Wang Xi-t láthatott, aki a Honor regionális vezetője, és aki optimistán tekint a jövőbe, plusz mellesleg bemutat egy Kínában már uszkve fél éve létező terméket azzal a felütéssel, hogy a Honor visszatért a mi piacainkra is. A meghívottak között voltak szép számmal a mainstream média képviselői is (akik sokkal kevésbé vannak benne a telekommunikáció történéseiben), illetve számtalan influencert is meghívtak, akik abszolút fogékonyak voltak arra, amit láttak, majd ki is próbálhattak, de a banda egy része nemrég tért haza Bécsből, ahol a Huawei mutatta be ugyanezt a terméket. Nekik pedig nehéz eladni kétszer ugyanazt, a kérdés nyilván az, hogy a piacnak el lehet-e.

A Honor story

Hosszas szappanoperává dagadt a Huawei-jel kapcsolatos embargós botrány az elmúlt lassan két évben. Habitustól függően vélt, vagy valós indokok miatt Kína legnagyobb, leginkább ismert technológiai vállalatát cibálja a világpolitika, ők pedig az eleinte erős tagadásban levő narratívától elmozdultak egy olyan kényszerpálya felé, ahol meg kellett próbálniuk Google nélkül versenyképes okostelefonokat csinálni. Ennek a sikerességét Kínában nyilván nagyon pozitívan látják (mert a hazai piacon nincs is gond), egyéb helyeken viszont láthatóan bezuhantak az eladások és nagyon lassan áll csak össze valami alternatív ökoszisztéma, ahol mintha több csapásirányt egyszerre követve próbálna a Huawei talpon maradni. Ennek a talpon maradásnak az egyik legváratlanabb húzása az volt, hogy szőröstül-bőröstül eladták a Honor márkát egy akkor alakult cégnek, legalábbis ezt mondja a kommunikáció.

A kékes színű a Huawei Nova 9, a fekete a Honor 50 [+]

Az így az embargók alól mentesült új vállalat pedig nekiállt építkezni, de nyilván a nulláról kezdeni egy ilyen történetet nem olyan egyszerű. Beszállítókat kell találni, licenszereket kell szerezni, tervezni, gyártani, tesztelni, szoftverezni, fejleszteni szükséges, ami még akkor is komoly kihívás, ha a Huawei-től a Honor márka mögött eddig dolgozó emberállomány is átkerült az újdonsült vállalatba. Ezt az időszakot a Honor a korábbi termékei értékesítésével próbálta átvészelni úgy, hogy elsősorban a tartozékok piacán maradtak aktívak, aztán eljött a pillanat, hogy bemutassák a Magic3 szériát (de ezek nem jöttek még Európába), most pedig a Honor 50-et. És bármennyire is saját fejlesztésként hivatkoznak rá, ezt kapásból zárójelbe teszi a Huawei Nova 9, de Alex Wang Xi nekem személy szerint azt mondta, hogy a történetben az a kulcsmomentum, hogy a Honor 50 fejlesztését még együtt kezdték el, aztán amikor kettéváltak, akkor a Huawei sem engedte el a projektet, mert azt mondták, hogy a Honor számmal jelzett modelljei korábban annyira kelendőek voltak, hogy vétek lenne eldobni az eddig beletolt melót.

Balra a Honor, jobbra a Huawei [+]

Szóval lett két, külsőre és hardveresen csaknem azonos telefonunk, amelyek véletlenül pont ugyanannyiért lesznek kaphatók (190 ezer forint), csak éppen elvileg két, egymástól független cég égisze alatt jelennek meg. És a Honor modell sokkal jobban fekszik Európának, ahol kiderült, hogy Google nélkül ugyan tudnak élni a felhasználók, csak éppen nem akarnak. Ebben a témában amúgy több is van, a lent beágyazott Mobilarena Magazin foglalkozik mélyebben a történettel, innentől viszont nekünk az a dolgunk — ez mégiscsak egy készülékteszt — hogy a Honor 50-et értékeljük.

Doboz, külső

A doboz fehér és nem túl informatív, de a belső tartalom a lényeg, ott pedig nincs sok hiányérzetünk. Jár a telefon mellé egy áttetsző hátlapi tok, ami a hozzánk eljutott, fekete példányon sokat segít, mert amúgy a burkolat nem zsírtaszító, hanem egy új innováció eredményeképpen zsírszívó, úgy gyűjti a szennyeződéseket, mintha direkt erre fejlesztették volna. Kapunk egy 66 wattos töltőfejet, ami persze nem apró, de valamit valamiért. És persze a kezünkbe fog akadni előbb-utóbb az első beüzemelés során a mellékelt SIM-tű is.

[+]

A telefon külsejéről Bone kollega már leírta, amit lehet, szóval nem fogjuk cizellálni: 75%-ban az oldalálekre hajló, 6,57 inches, 120 Hz-es OLED kijelző határozza meg az előlapot, technológiai szempontból erre nem lehet panasz, viszont a lehajló széleket nem mindenki favorizálja: nehéz rá fóliát tenni és a sérülékenység is valamelyest nagyobb. De fényersűrűségben, kontraszt kapcsán, betekintési szögek szempontjából vitán felül kiváló. Az ujjlenyomat-olvasó a panel alatt van, hatékonyságára korrekt, nem fordult elő, hogy ne tudtam volna elsőre feloldani az eszközt.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Az ergonómia is jól sikerült, ami egyrészt fakad abból, hogy a termék meglehetősen könnyű és karcsú (175 gramm és csak 7,8 mm vastag), ráadásul minden irányból legömbölyített élek szegényezik, tehát könnyen csusszan a zsebbe, ám pont emiatt könnyen csusszan a kezünkből is kifelé, viszont meg lehet markolni rendesen, átérhető egy kézzel is. A szokásos gombok jobbra költöztek, a SIM-fiók két szolgáltatói lapkát fogad, de microSD nem rakható a készülékbe.

[+]

Nincs 3,5 mm-es jack csatlakozó sem, értesítési LED-et is hiába keresünk, ezek nem annyira orrbavágó hiányosságok manapság, de a sztereó hangszórók mellőzése ebben az árkategóriában már inkább fájó, jóval olcsóbb árszinten is egyre több telefon biztosít kihangosítva is kétirányú hangképzést. A hátlapon levő kamerasziget duplakörös kialakítása a szemnek kellemes, de az asztalra tett telefon billegését még a mellékelt tok felrakásával sem tudjuk kiküszöbölni.

Hardver, UI

A vas ugyanaz, mint a Nova 9-ben: Snapdragon 778G chipset, alaphangon 6 GB RAM és 128 GB belső tárhely jár, a drágábbik kiszerelés 8 GB RAM-ot és 256 GB háttértárat kínál. A Qualcomm felső középkategóriás lapkája már 5G-s (és ez a termék ezt ki is tudja használni, ellentétben a Huawei testvérmodellel), takarékos, fürge, a mindennapokra bőven elég, noha pont most jelentette be a gyártó, hogy jön a 778G+ nevű frissítés valamivel magasabb órajellel, de ez nem lesz szignifikáns előrelépés, a gyártástechnológia ugyanis marad 6 nm-en.

A lényeg azonban ennél a konkrét terméknél nem feltétlenül a hardver — az ugyanis minden hétköznapi feladatra röhögve elég — hanem a felhasználó felület, ami miatt a Honor 50 vonzóbb ajánlat a Huawei Nova 9-nél. Újonnan alakult és papíron a Huawei-hez nem köthető gyártóként ugyanis a Honor megkapta az összes olyan licenszet, amit általában egy androidos telefon használ, magyarán rajta van a komplett Google szolgáltatáscsomag. És ez már nem is fog róla eltűnni, ha esetleg úgy alakulna, hogy a Honor is egy döntés nyomán felkerül az embargós listára, az már a Honor 50-et nem érinti.

[+]

Jól látszik, hogy míg a Huawei a Nova 9 esetében az EMUI azon verzióját telepíti, ami sok szempontból már a HarmonyOS-re hajazó megoldásokat és gesztusokat kínálja, a Honor a Magic UI 4.2-vel inkább a korábban kitaposott ösvényen halad és a felület alapvetően a korábbi EMUI funkcionalitását és logikáját követi. Ez abból a szempontból jó, hogy a felhasználók egy megszokott köntöst kapnak, amiben könnyedén boldogulnak, aki adott esetben egy korábbi Honor/Huawei telefonról vált, annak nem lesz a kezelés kapcsán semmiféle nehézsége, de egyéb androidos irányból érkezve sem atomfizika elsajátítani a Magic UI használatát.

[+]

A megszokott interfész persze integrálja az Android 11 funkcióit, van gesztusvezérlés, de kérhetőek virtuális gombok is alulra, akad egész jól paraméterezhető always-on megjelenítés, sötét mód, témák, babrálható színhőmérséklet és intelligens felbontás, a képfrissítés pedig lehet dinamikus, vagy fixen 60, illetve 120 Hz. El lehet rejteni egy sötét sávval az előlapi kameralyukat, megváltoztathatjuk az ikonok jellegét, kérhető alkalmazásmenü, van 2D arcazonosítás, ami igény szerint automatikusan aktív, ha megemeljük a telefont. Van egykezes mód, néhány gesztusvezérlési trükk, viszont kissé hiányzik valami oldalsó gyorspanel, ami az ívelt kijelzőn talán még értelmet is nyerhetett volna, de “navigáció dock” néven bekapcsolható egy lebegő labda, amit lehet hosszan megnyomni és különböző írányokba húzogatni a rendszernavigációs feladatok érdekében.

[+]

A gyári alkalmazáskínálat a Google bigyókon túlmenően tartalmaz Optimalizáló néven egy telefonkezelőt, jegyzettömböt, fájlkezelőt, saját email klienst, diktafont, iránytűt, számológépet és költözési segédappot, plusz a főoldalra ki van szórva egy Honor áruház, ami konkrétan a gyártói weboldalt nyitja meg, illetve egy Honor Club nevű ikont, amely a gyártói weboldal blogos részére navigál — ezeket nyilván első dolga lesz mindenkinek eltakarítani a nyitóképernyőről. Minden másra pedig ott a Play Áruház, mint rendesen.

Multimédia

Az egyetlen hardveres eltérés a Nove 9-hez képest, hogy itt 108 megapixeles a főkamera felbontása. Tájékozottabb olvasóink pontosan tudják, hogy ettől nem kell hanyatt esni, amúgy is pixelbinning eljárással készülnek majd alapvetően a képek, amikre még igény szerint az AI is rátol szerinte megfelelő extra kontrasztot és szaturációt. Az 1/1,52 inches szenzor nem túl nagy, 108 megapixelt ráküldeni relatív felesleges, de a kétszeres szenzorzoom miatt valamennyi értelme azért van. Az F/1,9-es apertúra átlagosnak mondható, a PDAF élesítés viszont már alapelvárás, ahogyan szerintem ebben az árkategóriában az OIS is az lenne, de ez sajnos hiányzik a készülékből. Az ultraszéles modul már papíron sem káprázatos fixfókusszal, F/2,2-es blendével és 120 fokos látószöggel, a 2 megapixeles mélységszenzor és a szintén 2 megapixeles makrós megoldás pedig jobbára lényegtelen, de ez utóbbival a rend kedvéért azért készült néhány felvétel:

Fix 4 centire érdemes helyezkedni a témától, különben homályos lesz az eredmény, arra nyilván elég, hogy nagyító helyett használjuk, de sokkal érdekesebb, hogy a főkamera mit képvisel. Az első oszlopban a 108 megapixeles alkotások vannak (ezt a módot külön kell előtúrni a “továbbiak” menüpont alól), aztán jönnek a pixelösszevonással (nanobinning) keletkezett, 12 megapixeles fotók (AI nélkül), majd a kétszeres szenzorzoom, végül pedig az ultraszéles kamera alkotásai:

Ha jók a fényviszonyok, akkor nem feltétlen ostobaság 108 megapixelben kattintatni, lesznek olyan részletek, amik így jobban előjönnek. Még akkor is, ha a kétszeres szenzorzoomot is bevetjük, idetennék két példát lentre, balra a 12 megapixeles fotókból kivágott részlet, jobbra a 108-as felvételek ugyanakkora részlete látszik.

Persze ettől még igaz, hogy maximális felbontást használva jóval gyengébb a vonalélesség és több a képhiba is, mintha a 12 megapixeles alkotásokat nézegetnénk, amiknél egész ügyesen dolgozik az algoritmus, bár a kontrasztot még AI mód nélkül is hajlamos túlhúzni és a zajszűrés is tetten érhető a közel homogén területek összemosódása kapcsán. A kétszeres zoom helyett inkább a 108 megapixeles módot javaslom, ha utána a júzer rendelkezik minimális képességgel képszerkesztési műveletek végrehajtását illetően, jobb eredmény érhetünk el, noha az így készült fotók mérete általában 30 MB-nál is több. Az ultraszéles modul nem egy nagy eresztés, sőt. Kifejezetten szűk a dinamikatartomány, beégnek a világosabb részek és csak középen van értékelhető vonalélesség. Esti módban csak a főkamera üzemel, itt van pár kép:

Az éjszakai felvételek minősége nem éri el a csúcstelefonokban látott szintet, de összességében nem rossz az eredmény. Exponálás közben nagyon mondja a szoftver, hogy tarsuk stabilan a készüléket, nekem pont köhögnöm kellett az egyik fotónál, de ebből semmi sem látszik a végeredményen, szóval az AI egész ügyes, bár a zajszűrés azért masszív túlzásokba esik néha. A szelfikamera 32 megapixelen dolgozik, kétféle látószöget is kínál, mutatok négy fotót, hogy látható legyen az eltérés:

Videózni 4K-ban és maximum 30 fps képkockasebesség mellett lehet — de csak a főkamerával. Ha levesszük a felbontást Full HD-ra, akkor már nyomulhatunk 60 fps-sel, ilyenkor az ultraszéles modul is bevethető (30 fps-sel), de az mindenképpen furcsa korlátozás, hogy felvétel közben nem lehet a látószögek között váltani, noha a hardver erre maximálisan alkalmas lenne.

Nappal rendben van a képminőség a főkamerával, de van egy kis bibi: az elektronikus stabilizáció (ami Full HD felbontás mellett igyekszik hatékony lenni) hullámzóvá teszi a képet, ami nagyon zavaró. 4K-ban nincs ilyen dráma, viszont remegősebb a kép. Az ultraszéles modul még remek fényviszonyok esetén is gyengécske, kiégnek a világos területek, gyatra az élesség is. Este aztán az ultraszéles szenzor teljesen elhullik (30 fps a felvétel, rosszul mondom a videóban, de ennyit tud maximum):

A főkamerával szintén vannak gondok, vibrál a felvétel ha változnak a fényviszonyok (úgynevezett lámpák zavarhatják meg szegényt):

És akkor tegyünk ide két előlapi videót is, ahol viszont lehet látószöget váltani:

Nappal tök jó az összhatás, csak éppen kimaradnak komplett képkockák néha, ami azért elég ciki (főleg mozgásnál, ami azt jelzi, hogy az elektronikus stabilizáció algoritmusa zavarodik össze), este viszont szemcsés lesz az eredmény. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy fotózásra a főkamera korrekt, a többi szóra sem érdemes, a videózásnál viszont komoly gondok vannak szoftveres oldalról, hullámzó, vibráló, meg-megakadó felvételek, nem használható látószögváltás, este széteső élesség és a felvett hang sem annyira csodás, mint azt elvártuk volna. Bizony az a helyzet, hogy a Nova 9-cel összevetve kijön a Huawei sokéves rutinja, ott lehet váltani a szenzorok között és az összesített képminőség is jobb, szóval ha másért nem, akkor ebből kiindulva tényleg el lehet hinni, hogy egy ponton kettévált a fejlesztés, mert multimédiás minőség kapcsán lényeges eltérések adódnak a két termék között — de hozzáteszem, hogy a Honor 50 is lehet jobb, ha érkeznek frissítések (egy már jött is a tesztidőszak alatt).

Zenei téren nincs semmi extra, az EMUI-ban korábban meglévő gyári lejátszó teljesen eltűnt, marad tehát a YT Music, vagy inkább bármi más, amit a Play Áruházból le lehet rántani. A hangminőség headseten át tökre oké, kihangosítva viszont karcsúcska, csak egy hangfal van és az sem túl erőteljes. Illetve hangereje még éppen lenne neki, de maximumra csavarva csúnyán torzít.

Adatátvitel, akkumulátor

Van 5G, halleluja, nem mintha ennek jelen pillanatban még óriási jelentősége lenne, de ha hosszabb távra tervezünk a masinával, akkor jól fog jönni. A WiFi kétcsatornás, a Bluetooth 5.2-es, a lokalizációs szolgáltatásokhoz minden ismert műholdas rendszert igénybe tud venni az eszköz, van NFC, szóval ezen a területen mondhatjuk, hogy rendben vagyunk. A Chrome olyan, amilyen, de a sebességgel nincs gond, viszont a Type-C USB csak 2.0-s. Infra nincs, FM-rádió nincs, ezeket túl lehet élni, ahogyan a vezeték nélküli töltés hiányát is, bár az ebben az ársávban azért már nem irreális elvárás.

[+]

Az akkumulátor papíron átlagos méretű (4300 mAh), az üzemidő is inkább átlagos a maga 6-7 órás kijelzőidejével, viszont a 66 wattos gyorstöltés nagyon hasznos, 40 perc alatt a nulláról tele lehet tankolni a telepet, de már 15 percnyi töltés után is bátran elindulhatunk vele az éjszakába. Videót WiFi-n streamelve 10 órán át tudtam megtekinteni egyhuzamban (illetve nyilván tekintette a hóhér, csak hagytam pörögni némán, amíg mást csináltam), ez is egy jó közepes adat.

[+]

Összegzés. Egyrészt éljen, itt a Honor megint, nincs semmiféle funkcionális és szoftveres korlátozás rajta, az összeszerelési minőség, a külső, az ergonómia mind megfelel annak, amit a márkától megszokhattunk, ez tehát pipa, Google, 5G, ennyivel kapásból többet tud, mint a Huawei márkajelzésű testvére. Jó a design, korrekt a kijelző, fürge a hardver, remek a gyorstöltési opció, ám megint látszik, hogy a puszta számok egy specifikációs táblázatban maximumi iránymutatásnak jók, mert amikor az egyetlen számottevő hardveres eltéréshez érünk, akkor bizony kijön, hogy hiába 108 megapixelt kínálnak a másik termék 50 megapixeles megoldásával szemben, a használat során egyértlemű, hogy ez a gyengébb megoldás. Nem fogok itt nagyszabású elméleteket gyártani, de az tény, hogy a Huawei sosem használta sehol ezt a 108 megapixeles szenzort korábban, szóval ez a Honornak is teljesen új, de úgy fest, hogy nem tudtak egy minden szempontból tökéletes algoritmust rittyenteni hozzá, ami főleg a videózással kapcsolatos anomáliákból látszik. Ráadásul van egy olyan tippem is, hogy a Honor korábban készen kapta a Huawei műhelyéből a fotós-videós hardvert és szoftvert, most pedig ott álltak letolt gatyával, hogy ezt nekik kéne megoldani a semmiből úgy, hogy erre specializálódott szakembergárdájuk sem nagyon volt. Van még itt tennivaló, ez tisztán látszik.

Viszont ez a mi értékelésünket is alapvetően befolyásolja. Mert egyébként is úgy éreztük, hogy 190 lepedőt elkérni a Honor 50-ért egy kicsit túlzás, azért ennyiért van egy rakás alternatíva (Galaxy S20 FE, Xiaomi Mi 11i, OnePlus Nord 2, Realme GT), ezek pedig olyan szereplők, akiknek komoly rutinjuk van abban, hogy a hardver és a szoftver minden aspektus kapcsán remekül együtt tudjon működni. És tudásban sem maradnak el a Honor 50-től. Teljesen egyértelmű, hogy a Honor nagyon nincs könnyű helyzetben, bizonyára a gyártási költségei is magasabbak, mint amikor még a Huawei szárnyai alatt raktak össze kvázi meglévő modulokból versenyképes ajánlatokat, most még az is a nyakukba szakadt, hogy nekik kell összekalapálni a szoftvert is, és akkor még ott lebeg a fejük felett egy potenciális embargó opciója is. Na, ez az a három dolog, ami a vásárlót abszolút nem érdekli, minden júzer a legjobbat akarja megkapni a pénzéért, 190 ezer forintos árcímke mellett viszont ez nem feltétlen teljesül. Nagyon hasonló tudást kínál a Realme GT Master és a Xiaomi Mi 11 Lite 5G NE is, márpedig ezek bizony jelentősen olcsóbb versenyzők, nem egy-két ezres az eltérés, a GT Master 125 ezer forint hivatalos forrásból ugyanezzel a chipsettel, akkuval, töltéssel, kijelzőtechnológiával, plusz azon még 3,5 mm-es jack csatlakozó is van. De iderángathatom a Galaxy A52S-t is, ami szintén olcsóbb, miközben csak a gyorstöltéssel marad el, de cserébe klasszisokkal jobb kamerás összteljesítményt nyújt, szóval nem látom az értékesítési érveket a Honor 50 mellett, így hiába drukkolunk annak, hogy a márka újra tényező legyen a piacon, ezzel az árképzéssel ez egyelőre nehezen fog menni, de majd talán levonják a konzekvenciákat és a következő nekifutás árban is versenyképes lehet.

Bog

Specifikáció

Honor 50

	Külső
	Méretek	160 x 73,8 x 7,8 milliméter
	Tömeg	175 gramm
	Színvariációk	fekete, zöld, csillám
	Kijelző képátlója	6,57 hüvelyk
	Képaránya	19,5:9
	Felbontása	1080 x 2340 pixel (392 ppi)
	Típusa, frekvenciája	10 bit OLED, 120 Hz
	Értesítő LED	mindig aktív kijelző
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (optikai, kijelzőben), arc alapú feloldás
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Qualcom Snapdragon 778G 4G, 6 nm
	Processzor	4 x 2,4 GHz Kryo 670 (Cortex-A78) + 4 x 1,8 GHz Kryo 670 (Cortex-A55)
	Grafikus chip	Adreno 642L
	RAM, tárhely mérete	6 / 128 GB, 8 / 256 GB
	Memória bővítése	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25 LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66 5G 1/3/5/7/8/20/28/38/40/41/66/78 SA/NSA/Sub6
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.2 (A2DP, LE, SBC, AAC, LDAC)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax (kétcsatornás, HotSpot, Direct, 2x2 MIMO, HE160, 4096 QAM, 8 Spatial-stream Sounding MU-MIMO)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció (kétcsatornás)	A-GPS, GPS (L1 + L5), GLONASS, Galileo (E1 + E5a), BeiDou (B1I, B1C, B2a), QZSS (L1, L5), NavIC
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Magic UI 4.2 / Android 11
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	108 MP (széles, f/1,9, PDAF) 8 MP ultraszéles (f/2,2, fixfókusz) 2 MP makró (f/2,4, fixfókusz) 2 MP mélység (f/2,4, fixfókusz)
	Előlapi kamerarendszer	32 megapixel (f/2 fixfókusz)
	Videófelvétel	4K (30 fps), 1080p (30/60 fps)
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	4300 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	66 watt
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, fénymérő, közelségérzékelő