Hirdetés
Doboz, külső
A csomagban van egy töltőkábel és ezzel vége is a tartozékok számának, a Honor már kábé egy éve úgy döntött, hogy nem terheli a környezetet — vagyis a saját büdzséjét holmi töltőfejekkel. Maga a telefon meglehetősen jellegtelen, sem mérete, sem formája nem okoz katarzist, de a hátlap színezése menő, változik az árnyalat, ahogyan a fény ráesik. Persze minden plasztik, de nem bántó az anyaghasználat, az már inkább probléma, hogy nincs IP minősítése a telefonnak.
[+]
Viszont kimondottan kecses, 6,8 milliméter csak a vastagsága, ha nem veszem bele a kamerapúpot a számításba, ráadásul a 168 grammos tömeg is aláhúzza ezt a karcsúságot. Ennek ellenére masszív és integráns hatást kelt a készülékház, amely határozott élekkel operál oldalt. Jack csatlakozót és microSD bővítést hiába keresünk, hangszóró is csak alul van, ami ebben az árfekvésben már elég ciki. A készülék bal felén lehet betolni két nanoSIM-et (eSIM nincs), jobb oldalon a szokásos hangerőgombok és a bekapcsoló billentyűvel egybeépített ujjlenyomat-olvasó lelhető fel, ez hatékony és pontos.
[+]
A kijelzőnél is érződik, hogy a fapados járatra ültünk fel, mert bár egy OLED kijelzőt kapunk, de a frissítési frekvencia maximum 90 Hz lehet és a fénysűrűség sem annyira lehengerlő. A felbontásra ellenben nem lehet panasz, 6,7 inchen 2412 x 1080 pixel terül el. Az előlapi kamera egy kapszula formában jelentkezik felül, amely ki tud szélesedni á lá dinamikus sziget és oda termel ki magából a rendszer bizonyos értesítéseket.
[+]
A hátlapon tespedő kamerasziget kissé random felosztású, van rajta kapásból négy kör és egy 108 megapixelt hirdető felirat, de a látszat most is csal: a főkamera melletti ultraszéles modul nagyon alsópolcos, a két megapixeles makró pedig a naminekvan kategória. A negyedik körben egy vaku üldögél. A külsőre amúgy sok panasz nincs minőségi szempontból, simán hozza az elvártakat a Honor.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
