Bevezető

Ja, mondta az XXL GSM tulajdonosa, küldök nektek egy kínait is. Ehhez képest egy teljesen magyar ember érkezett, nem pedig egy kínai, pedig a teavizet már feltettük forrni, viszont amit hozott, az tényleg kínai, méghozzá nem abból a fajtából, ami éppen a világhír felé menetel, mint a Huawei, a Xiaomi, a Meizu, vagy a LeTV. Hanem egy hamisítatlan, belpiacos, oldschool kinézetű, roppant meghökkentő és számos ponton lenyűgöző termék hullott rá némi csörömpöléssel az asztalomra, igazi csemege, úgyhogy nem is nagyon volt kérdés, hogy ezzel nekem kell foglalkoznom.

Csodálatos formaterv, kézbe simuló design [+]

Oké, egy ideje már a dobozkupac alján kushadt a H-Mobile X8 nevű termék, de már láttam előre, hogy az év utolsó napjára ez egy tökéletes kontentet fog kiadni. A H-Mobile brand a shenzheni (naná) Shen He Xun Investment Co. Ltd. tulajdona, weboldaluk is van, amely többé-kevésbé angolul is elérhető és minden ízében igazi gyöngyszem, kezdve onnan, hogy a közösségi média linkjei a láblécben nem élnek, egészen odáig, amit magukról írnak itt. Próbálom szöveghűen visszaadni, mert csak így üt igazán: Cégünk vállalati filozófiájának fejlődésében fontos irány az innováció és új termékek fejlesztése. És nagyon büszkék arra, hogy nagyvonalúak az alkalmazottakkal, rengeteg programot csinálnak, van tehetségkutató verseny és Spring Festival esti party, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozók gazdag kulturális élete növelje a büszkeség és a valamihez tartozás érzését.

A doboz és a termék maga [+]

Szóval egy ilyen, több mint 1000 alkalmazottat foglalkoztató cég ütötte össze azt a H-Mobile X8-at, amit van szerencsénk most a hazai olvasóközönségnek is bemutatni, kezdve rögtön a dobozzal (kép fent), ami teljesen fém, akár brit teasütemény is lehetne benne. Irgalmatlan jó a grafika is rajta, ez a Paintben összedobott design a maga őszinteségével lenyűgözi az embert, nincs is rajta komoly füllentés (mondjuk az erőteljes zseblámpa enyhe túlzás), viszont a 3.5mm Jack Handsfree úgy van írva, mintha egy roppant elismert amerikai tudós neve lenne. De máskülönben tényleg, na, ez maga a nagybetűs DOBOZ.

Csak USB Type-C végződésű kábel nincs [+]

És ami belül van, az számít igazán. Először is persze adott a telefon, önmagában egy csoda, de kapunk hozzá fehér cérnával varrott(!) bőrtokot, ami nyilván annyira bőr, mint amennyire én operaénekes vagyok. Tényleg ott kuksol kis nylonban maga Jack Handsfree, azaz egy filléres headset, akad egy európai konnektorokhoz készített töltőfej, amely 0,5 amperes. Ez az 5800 mAh kapacitású akkumulátor mellett kissé alulméretezettnek is tekinthető. És még két cucc, a töltőkábel egyik fele sima USB, a másik vége viszont három részre osztódik: microUSB, régi és új Apple port. És végül a tartozék, amely nélkül a H-Mobile X8 nem lenne az, ami: egy felcsavarható külső antenna. Király!

Hirdetés

Külső

Ez a telefon a retro-irányzat jelenlegi csúcsragadozója. Egy baromi nagy disznó, batár, önvédelmi fegyvernek látszó tégla, ami úgy néz ki, ahogyan egy telefon kinézett 15 éve, oltári nagy gombok, emberes vastagság (2,8 cm!), 263 grammot nyom a mérlegen és egy 10,2 cm hosszú külső antennát lehet rácsavarni a tetejére. Minden más eltörpül mellette, egy phabletet simán körberöhög, ha rádől, akkor annak betörik az összes kijelzője, ha leesik a konyhakőre, akkor jövő hétre lehet hívni a burkolót. Ez egy monstrum, nem lehet zsebretenni, ha pedig a kezemben viszem, akkor teljesen ledermedt tekintetű emberek gondolják azt, hogy mellékállásban a TEK-nek jelentek. (Erről jut eszembe, hogy hívják a szegedi terrorelhárítókat? TÖK.)

Egy szerethető szörny, egy esetlen monstrum [+]

Nincs túlcifrázva a dolog, van egy akkora gombsor, hogy a klasszikus menü+csillag billentyűzárat oldó kombót nem lehet egy kézzel, fogásváltás nélkül megoldani, van egy 2,4 inches QVGA kijelző, ami nem érintésérzékeny (pedig az antenna lehetett volna a stylus), van öt irányú navigációs kezelőszerv híváskezelő gombokkal. Oldalra hentergetve a telefont bal felől csak egy irgalmatlan nagy gumiajtóba botlunk, emögött rejtőzik a jack csatlakozó és egy USB host. Jobb oldalon vannak az óriási méretű hangerőszabályozó gombok, alattuk pedig egy piros piktogram jelez egy újabb billentyűn valamit. Mégpedig az intercom funkciót, ami nem más, mint a walkie-talkie, többféle szabványt és frekvenciát be lehet állítgatni a menüben és két ilyen csodálatos H-Mobile X8 elvileg 3 kilométeres távolságból is tud egymással brékózni, iszonyat kár, hogy mi csak egyet kaptunk.

A piros piktogramos gombbal lehet belebrékózni az éterbe [+]

Felül újabb gumiajtó mögött ül a microUSB csatlakozója, mellette a zseblámpa ledje, a hátlap pedig egy kamerát, egy márkajelzést és egy hangfalat foglal magában. Lesz még szó ezekről is, nyugalom, de előbb szedjük le a hátlapot, mert alatta van egy narancsszínű(!) akkumulátor (5800 mAh), ha azt is kipiszkáljuk (de vigyázzunk, hogy ne essen a lábunkra, mert mehetünk a balesetire), akkor az ember azért kissé betérdel, mert négy444!négy! SIM-kártyát, valamint egy microSD-t (max. 32 GB) lehet szisztematikusan berámolni a készülékbe. A négy számottevő, a négy az sok, a négyesre irigyek a hármasok. Szóval ki az öreganyámnak van négy SIM-kártyája? Ráadásul a hagyományos méretből? Nekiláttam cuccolni (nem úgy), összekapartam kettőt, aztán átalakítóval még egyet, de persze, hogy beleszorult, úgyhogy ez már a sokadik kínai csoda, aminél a tesztidőszak egy szignifikáns szelete azzal zajlik, hogy valami csipesszel próbálom kipiszkálni azt a kis kiálló műanyag szart, ami még kilóg az addigra már tropára tört átalakító maradékából. Négy SIM az szerintem sehol sem életszerű, mert még akkor elhiszem, hogy talán, esetleg, netántán, ha mondjuk a négy kártyából egyet kizárólag a netre allokál a tulaj, de mivel ez a zseniális termék maximum GPRS hálózatokra tud felkúszni, ezért ezt az opciót talán lehúzhatjuk a lehetőségek listájáról.

Még a hátlap sem unalmas [+]

Az összeszerelési minőség egyébként abszolút helytálló, de hát nem is kellett mütyürkézni sokat. Az ergonómiára sem lehet panaszom, ez nem csúszik ki az ember kezéből, a designnal engem megvettek kilóra, egyébként imitt-amott úgy hirdetik messzeföldi webshopok terméket, hogy rugged, azaz elvileg ellenálló készülék, de én erre nem vennék mérget, noha valóban eléggé robusztus.

Menü

Sok év távlatából ismét rám köszönt a jó öreg MTK platform, ez az, amit annyi sok sírvaröhögős, vagy éppen egészen kulturált kínai készülékben évekkel ezelőtt mindig találtunk. A MediaTek innen nőtte ki magát, egymagos kis nyiszlett processzor, némi RAM és keménynek mondható, 111 Kbyte belső tárhely jellemzi a H-Mobile üdvöskéjét, de minden fakszni nélkül kezelte a 32 GB méretű microSD-t.

A menü tucatnyi elemből áll, a készülék fürge, nem kell nagyon várni semmire, mondjuk túl sok hardverigényes feladatra nem is tudjuk rávenni. Az alapképernyőn látszik a négy operátori kiírás (az állapotsávban pedig négy térerőkijelzés), a telefonkönyv 500 nevet tárol. Van SMS és MMS (email nincs, bármit is állít egy csomó weboldal), a szövegbevitelhez van angol prediktív (mivel a készülék csak kínaiul, spanyolul, portugálul és angolul tud), a csillag gombbal jönnek elő az extra karakterek és két gombnyomással lehet smiley-t is betenni. Napi, heti és havi nézetű a naptár, alapfunkciós a számológép, beállítható több ébresztési időpont (kikapcsolt állapotban is riaszt!), vannak környezeti profilok (de rég láttam ilyet), gyárilag pedig kettő darab csengőhang közül lehet választani.

Az extrák között van zseblámpa, ami a nullás gomb hosszas nyomására is ki/be kapcsolgatható, van két síkegyszerű játék (tetris és snake), akad fájlkezelő, külön menüpontban ül a WhatsApp és az Intercom (walkie-talkie). Ha ez be van kapcsolva, akkor se FM-rádió, se zenelejátszó nincs, előbbit még értem, utóbbi rejtély. Viszont itt még olyan szenzációs okosságok akadnak, mint a Skype, aminek GPRS mellett zéró értelme van, de a Twitter és a Facebook is igencsak jelzésértékű. Néztem a listát és aztán megakadt a szemem az MSN-en, hát… ez már évek óta nem létezik, ennyi erővel Iwiw is lehetett volna telepítve.

A gomboknak ilyen kis bugyorgó hangjuk van, de nem bántó és kikapcsolható. A vibramotor inkább csak jelzésértékű dorombolás, ezt nem lehet zsebben megérezni — mondjuk a telefon egyébként sem zsebbarát. De igazából az alapfunkciók gond nélkül mennek, a beszélgetési hangminőség kellemes, ráadásul rögzíteni is lehet a hívást a diktafonnal. A négy kártya mind egyszerre van hálózaton, de akármelyiken is zajlik kommunikáció, a maradék három lezuhan a hálózatról. Nem tudom, erre mi a proper szakkifejezés, talán a quad standby.

Multimédia, összegzés

A kamera az vérgyenge, felbontása szoftveresen maximum 960 x 1280 pixel, igen, álló formátum, mert a H-Mobile X8 még itt tart. De ez egy interpolált méret, a szenzor egyébként 0,3 megapixeles, röviden és tömören VGA. Az első VGA kamerás telefon a Nokia 7650 volt, bemutatásának éve 2002. Mintegy 14 év telt el azóta. El ne felejtsem: videót is tudunk felvenni QCIF felbontásban (176 x 144), ugye nem kell ecsetelnem, hogy nagyon sanyarú körülmények között élő szárnyashangyák számára sem biztosítja a házimozi élményt. Vaku nincs, mert az elemlámpa a telefon tetején van és előrefelé világít. Ezen sokat gondolkodtam, simán elfért volna a hátlapra egy neoncső is, de arra jutottam, hogy sötétben bóklászva biztonságosabb a 10 centis antennával előrefelé tartani a telefont, hogy rögtön oda lehessen szúrni bármilyen gyanús árnyéknak.

Oké, fent vannak a tesztképek (egyébként egy csomó opció és effekt van a menüben, tök feleslegesen), ezeknél a képminőséget az advanced fokozatra állítottam, több kommentár talán nem szükséges, szélsőséges gyalázásba futna ki. Amivel viszont nem lehet viccelni, az a hangszóró. HTC telefonok sírva bújnak a szekrény mögé a BoomSound izéjükkel együtt, ha meghallják a H-Mobile X8 hangerejét, mondjuk nem mondhatni, hogy ne lett volna hely berakni egy öblös speakert. Brutálisan hangos, mondjuk nagyon maximumra rakva már torz, de középállásban is megaláz mobilos körökben gyakorlatilag bármit. Szoftveresen már nem ilyen rózsás a helyzet, a jó öreg MTK beköszön itt is: csak akkor hajlandó a lejátszó egyáltalán látni a zenéinket, ha azokat kizárólag a microSD My Music könyvtárába tesszük be. Persze erről nyilván egy kukkot sem szól, ezt csak a korábbi tapasztalataim alapján tudtam már kvázi előre. És akkor a grátisz, a hab a tortán a headset nélkül is tisztán szóló FM-rádió, akármelyik nyugdíjas kertészkedő bácsi odaadná cserébe a rotációs kapáját, egyrészt mert annál hangosabb, másrészt pedig a brutális antenna miatt tényleg bárhol talál adást.

Az adatátviteli repertoár kimerül egy roppant nyögvenyelős böngészőben és egy 2.1-es, sztereó hangátvitelre képes Bluetooth modulban. Ha számítógépre dugom, akkor akár modemként is működhet (minek?), de külső meghajtókét is mutathatja a memóriakártya és a belső, fikányi kapacitás tartalmát, ennek a funkciónak az a neve, hogy U Disk. Hogy ezt ki találja ki és miért, arra sosem fogom megkapni a választ.

A híres bőrtok [+]

És akkor jöhet végre az akkumulátor. Ugye nem kell nagyon magyarázni, hogy ehhez a hardverhez és ehhez a funkcionalitáshoz pár éve még ilyen 700-800 mAh kapacitású telepeket illesztettek Kína-szerte? És ezekkel eldöcögtek két-három napig. Na, hát akkor egy 5800 mAh-s akksi vajon mit nyújt? Igen, több hetes készenlétet sejtet (nagyon restellem, de nem volt alkalmam több hétig ezt a forradalmi terméket használni), az ilyen-olyan specifikációk 10 órás beszélgetési időről regélnek, az simán benne van a pakliban. A legnagyobb poén, hogy nem véletlenül adnak hozzá háromféle végződésű kábelt: a H-Mobile X8-ról tölthetünk bármilyen más telefont is, magyarán külső akkumulátorként is működik.

Ismeretlen okból lett fideszes árnyalatú az 5800 mAh-s telep [+]

Összegzés helyett inkább egy videóval készültünk:

Bog

Ezzel a teszttel zárja a Mobilarena a 2015-ös esztendőt, köszönjük az egész éves kitartó olvasást, nézést és kattintást! Boldog új évet kívánunk!

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk.

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.