Külső

Az alaphang tehát megvolt, lássuk magát a telefont. Szépnek nem nevezném, inkább ilyen mesterkélten finom meghatározások jutnak eszembe, mint "érdekes", "soha nem láttam még ehhez foghatót", "bizonyos szögből akár vonzó is lehet". A kitüremkedő kamerát hiába próbálta a tervező kör alakú külső kijelzővel ellenpontozni, ez a cucc akkor is úgy néz ki, hogy bármelyik percben simán nekiállnék vele sátrat állítani, a cövekek beveréséhez ugyanis tökéletes alakot kínál.

A telefon anyaga sima, fényes, már-már csúszós plasztik. Nyöszörög is szegény, ha az ember megnyomkodja itt-ott. A kör alakú külső kijelzőből kocsányszerűen lóg felfelé az állapotjelző LED gyűrűje, felettük hirdeti magáról az eszköz, hogy ő Grundig. Alul böszme nagy gumiajtó takarja a memóriakártya nyílását, valamint az adatcsatlakozókat. A készülék tetején méretes hangszóró türemkedik elő, de a legérdekesebb rész a telefon két oldala.

Bal oldalon figyel az optika, alatta a vaku. Ezzel még lesz időnk foglalkozni. Jobb oldalon sokkal izgalmasabb a helyzet, ugyanis itt a digitális fényképezőgépek világából ismerős funkcióválasztó tárcsa kapott helyet: de tekerni nem lehet. A körben üldögélő hat piktogramm közül valamelyik mindig kék: ez mutatja, hogy épp milyen módban van az eszköz, közöttük léptetni a tárcsa alatt elhelyezkedő hangerőgombok alá pakolt gombbal lehet. A tárcsa közepe viszont benyomható, a kezelésre csak egyszer kell rájönni, onnantól logikus.

A kinyitott telefon elég tömzsi benyomást kelt. Erre azzal is ráerősített a tervezőgárda, hogy a gombsor közepén trónoló ötös és nyolcas gombok hájas vonalakat kaptak: szinte kidagadnak az ívektől, de ennek nincs semmi funkcionális oka, csak nyilván arra gondoltak, hogy ez majd szép lesz. A kijelző elforgatható, ha 90 fokkal tesszük meg, akkor apró kamkorderre hajazó formációt kapunk, de nem kell itt megállni: 180 fokban is visszatekerhető az egész és így is visszacsukható a fedlap, akárcsak anno az N90-ben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!