Külső PhoneEasy 341
A nagyimobilok egyik tipikus jellemzője, hogy nagyok, a másik meg, hogy kb. semmilyen formatervük nincs. Ezek illenek is a 341-re, ám itt nem kell negatívumként rátekintenünk. A nagyi nem villogni veszi a mobilt, ellenben rosszul látnak, rosszul hallanak és többségében alig tudják megtanulni a kezelést. A 341 klasszikus candybar kialakítású, igazából csak a hossza nagyobb jelentősebben egy átlagos készülékhez képest (simán túlnövi a Milestone-omat is), viszont súlyra egyáltalán nem nehéz. Formatervről nem nagyon beszélhetünk, ráadásul a mindent elborító fekete színt csak némi zöldes beütésekkel, csíkokkal próbálták oldani. Minőségre viszont egész jó, nyilván egyszerű és olcsó műanyagokat használtak, ám mindezt szépen összerakták, nincs lötyögés, nyikorgás, egyben van.
Az előlap a lehető legegyszerűbb módon lett megtervezve. Adott a kijelző, ami fizikailag és felbontásban sem túl nagy. Előbbiről nincs adat, az utóbbiról viszont tudjuk, hogy 128x96 pixelt jelent. Mindezek tetejébe még csak nem is színes, hanem szürkeárnyalatos, bár ez nem igazán gond. Az viszont jobban zavaró, hogy elég kicsi a betekintési szöge (hivatalosan nem írják, de erős a gyanú, hogy STN kijelző van benne). Felette alig lehet észrevenni a hangszórót, ami egyébként megnövelt hangerejű, hiszen az idősek egy része már nem hall úgy, mint ifjúkorában. A legnagyobb részt a gombsor követeli magának. Az átlagoshoz képest jóval nagyobb billentyűk egyértelműen megkönnyítik a használatot, a feliratok is méretesek, és mindezt erős, fehér fényű világítással dobták meg. Túl sok gomb nincs, a klasszikus alfanumerikus részen kívül híváskezelőt, egy fel-le navigálót és két funkciógombot kapunk. Az alsó perem közelében a mikrofont rejtették el.
Hátul se tartogat komolyabb meglepetéseket, ez is sík és totál fekete. Az akkufedélen egy Doro felirat, felette az SOS vészhívó (ezt zölddel kiemelték), még feljebb pedig a kihangosító. Ennek is megnövelt a hangereje, és ezt vegyük komolyan. Amikor bekapcsoltam, gyárilag a leghangosabbra volt véve a csengés, így mikor megszólalt, majdnem eldobtam. Ekkora hangerőt általában a kínai borzalmak tudnak, viszont nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a kialakításból adódóan asztalra vagy egyéb felületre letéve azért veszít erejéből. Érdekesség, hogy az akkufedél csak két kézzel szedhető le, mivel egy pöcköt kell elhúzva tartani és eközben kipattintani a fedelet.
Az oldalait igazán könnyű végigzongorázni, nem zsúfolták tele őket. A jobbján felül két csatlakozót találunk, ezek fogadják a headsetet és a töltőt. Hogy melyiket melyikbe kell dugni, azt egyértelmű ikonok jelzik, nehogy összecseréljük őket. Mellékesen a headsetnek 2,5 mm-es jack aljzata van, a töltőé pedig eléggé hasonlít a régebbi, vastagabb Nokia töltőkre. Alul két érintkezőt látunk, ezek a külön megvásárolható asztali töltőnél jutnak szerephez, felül pedig a dedikált bekapcsoló helyezkedik el.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
