Külső
Dizájn szempontjából véleményem szerint két fajta BlackBerry készülék létezik; az elegáns és a geek. Utóbbi kategóriába tartoznak azok a cuccok, melyekre ránézve az átlagembernek az jut eszébe, hogy "hú, mennyi gomb", előbbiek pedig ugyanezek feketében és minőségi anyaghasználattal, tehát olyan készülékek, melyeket az amerikai elnök kezében is el tudunk képzelni. Én inkább szeretem az eleganciát mint a tech-geekséget, örömmel konstatáltam hát, hogy az RIM új készüléke előbbi kategóriába tartozik, eleganciát és komoly tudást sugall, az üzletembereknek tehát jó párja lehet. Mérete teljesen átlagos, kiterjedése 109 x 60 x 13,9 milliméter, tömege 106 gramm. A formavilág komfort szempontjából kiváló, szépen belesimul az ember kezébe, jó érzés megtartani, de ami talán ennél is fontosabb: stabilan meg lehet fogni, ami főleg a gumírozott oldalsó részeknek köszönhető. Az előlap és a hátlap csillogó, ujjlenyomatokat erősen gyűjtő, egyébként közepes minőségű műanyagból készült, tisztán tartani nem egyszerű, de egyébként rendben van.
Az előlap tetején a telefonhangszórót és az állapotjelző ledet találjuk, utóbbi figyelmeztet többek között a friss e-mailekre is. Alattuk terpeszkedik a 2,46 hüvelyk átlójú fektetett QVGA kijelző, mely transzmisszív TFT technológiával készült, tehát a környezeti fényt nem képes hasznosítani, kizárólag a háttérvilágítás miatt olvasható. A képminőség kiváló, a színek szépek, a napfényben való olvashatóság is rendben van, tovább is léphetünk, középen ugyanis a készülék nagy "újítása", az optikai érintőegér üldögél. Ez váltotta fel a korábbi Curve készülékeken található trackballt, ami bár szerintem kiváló beviteli eszköz, sokan nem szerették, érthető volt tehát a RIM lépése. Nincs is gond az újítással, egyedül minőségbeli problémáim voltak vele, nyomáskor ugyanis elég bénán (mondhatni igénytelenül) néz ki, de annyi baj legyen. Tőle balra és jobbra két funkciógomb és a híváskezdeményező páros üldögél, ezek nem érintésérzékenyek, bár annak néznek ki. Alul a szokásos 35 billentyűs QWERTY gombsor üldögél, a kialakítása pont olyan, mint a korábbi Curve készülékeknél, ergonómia szempontjából én a középkategóriába sorolnám, meg lehet szokni, de láttam már kényelmesebb szövegbevitelt lehetővé tevő billentyűzeteket is.
A hátlap teteje és alja gumírozott, felül a lilásan csillogó kamera lencséje üldögél, az érzékelő két megapixeles, a rendszer fixfókuszos, vaku nem tartozik hozzá. A hátlap levehető részén ül a készülék logója, jól néz ki, érdemesebb viszont arról beszélni, hogy pattintós megoldással rögzül, ami a körmöket nem kíméli. A levehető rész alatt található az SDHC-kompatibilis microSD foglalat, a kártyát elvileg nem kell majd sokat cserélgetnünk, mivel a készülék számítógépre kötve képes mass storage eszközként is működni, ráadásul ilyenkor töltődik is az akkumulátor. Az alsó rész szintén gumírozott, semmi érdekes nincs rajta.
Az oldalsó részek gazdagok: felülre három dedikált zenegomb került, a középsővel némaságra inthetjük a készüléket, balra a microUSB csatlakozó, a szabványos 3,5 milliméteres fülhallgatókimenet és a hangvezérlés/hangtárcsázás gombja került. Jobboldalt a hangerőszabályzó párossal és a kamera exponálógombjával találkozhatunk, alul a mikrofon árválkodik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
