Külső
Csomagolni, azt nagyon tudnak. Kis, fehér, elegáns dobozban van az almás telefon, tetején a készülék logója, oldalt pedig almák, feliratok, diszkréten. Az iPhone alatt ül egy töltővel kombinált USB kábel és egy fehér headset, ennyi az egész. CD, dokumentáció: zéró. Majd a júzer letölti a netről.
Maga a készülék az előd ismeretében nem egy mellbevágó forma. Az előlap továbbra is egy nagy kijelző, alul az ismert gomb, ami mindenhonnan a főmenübe dob vissza. Nincs másodlagos kamera, ezért a klasszikus értelemben vett videohívás kiesik. A képernyő elvileg továbbra is karcálló, de nem álltam neki két pajszerrel és három kocsikulccsal ezt tesztelgetni.
A fehér hátlapú telefon bal oldalán egy hosszúkás, hangerőt szabályozó gomb ül, felette egy kis pöcök, ezzel lehet némaüzemre inteni a készüléket. Sajnos környezeti profilok nincsenek, bár tegyük hozzá, hogy a legtöbb felhasználó úgyis csupán két profilt szokott használni: a normált és a csendeset. Felül található a bekapcsoló billentyű, amellyel a standby üzemmód is aktiválható. Mellette fedezhető fel a füles csatlakozója: ide egyetlen itthon fellelhető jack dugót sem bírtam bepasszírozni, aztán a legolcsóbb "médiamárktos" Hitachi füles belecuppant. A lényeg, hogy ne legyen túl széles a csati felett a gumírozott rész. A két említett készség között fekszik a SIM kártya fiókja, amelynek kinyitásához most is valami hegyes eszközre lesz szükségünk.
A hátlap porcelánfehér, a karcolódásokkal szembeni ellenállásáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, bár kissé szkeptikus vagyok. A nagy alma logó és az iPhone felirat alatt olvasható, hogy tesztalanyunk 16 gigabájtos kapacitással bír, Kaliforniában tervezték, ám Kínában rakták össze.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
