Bevezető

Nagy körültekintéssel kell megírni egy ilyen cikket. A régi iPhone is olyan készülék, amelynek megítélése máig véleményes, egyesek istenítik, mások leszólják, s mindkét tábornak van igazsága. Nehéz persze objektívnek maradni, az ember ugyanis kétféleképp reagálhat egy termék körüli felhajtásra. Vagy azt mondja, hogy hmm, ez biztos tényleg nagyon jó lehet, ha ennyien odavannak érte, vagy pedig azt gondolja, hogy pff, már megint itt egy túlmarketingezett hype övezte divatcucc.

Mindkettőben van igazság.

Amikor kiderült, hogy hivatalosan itthon is forgalomba kerül majd az új iPhone, kissé megbolydult a hazai telekommunikációs közösség. Mennyibe fog kerülni, mikor érkezik, milyen csomagban, lesz-e függetlenül? Ezekről még csak pletykák vannak, mi úgy tudjuk, hogy augusztusban piacra kerül itthon is a T-Mobile verziója, függetlent pedig már most is lehet szerezni… 200 ezer forint feletti áron.

A tesztpéldányt HGyu ajánlotta fel, aki egyébként is foglalkozik iPhone 3G-vel. A kicsiny fehér doboz abszolút eredeti, kint vásárolt készüléket rejtett, aktivált állapotban, garanciával, csak ebből fakadóan nem független. Ezért jelen írásunk inkább bemutató, komplett tesztet majd az itthon is normálisan működő, hazai forgalmazású példány kapcsán tudunk publikálni.

Külső

Csomagolni, azt nagyon tudnak. Kis, fehér, elegáns dobozban van az almás telefon, tetején a készülék logója, oldalt pedig almák, feliratok, diszkréten. Az iPhone alatt ül egy töltővel kombinált USB kábel és egy fehér headset, ennyi az egész. CD, dokumentáció: zéró. Majd a júzer letölti a netről.

Maga a készülék az előd ismeretében nem egy mellbevágó forma. Az előlap továbbra is egy nagy kijelző, alul az ismert gomb, ami mindenhonnan a főmenübe dob vissza. Nincs másodlagos kamera, ezért a klasszikus értelemben vett videohívás kiesik. A képernyő elvileg továbbra is karcálló, de nem álltam neki két pajszerrel és három kocsikulccsal ezt tesztelgetni.

A fehér hátlapú telefon bal oldalán egy hosszúkás, hangerőt szabályozó gomb ül, felette egy kis pöcök, ezzel lehet némaüzemre inteni a készüléket. Sajnos környezeti profilok nincsenek, bár tegyük hozzá, hogy a legtöbb felhasználó úgyis csupán két profilt szokott használni: a normált és a csendeset. Felül található a bekapcsoló billentyű, amellyel a standby üzemmód is aktiválható. Mellette fedezhető fel a füles csatlakozója: ide egyetlen itthon fellelhető jack dugót sem bírtam bepasszírozni, aztán a legolcsóbb "médiamárktos" Hitachi füles belecuppant. A lényeg, hogy ne legyen túl széles a csati felett a gumírozott rész. A két említett készség között fekszik a SIM kártya fiókja, amelynek kinyitásához most is valami hegyes eszközre lesz szükségünk.

A hátlap porcelánfehér, a karcolódásokkal szembeni ellenállásáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, bár kissé szkeptikus vagyok. A nagy alma logó és az iPhone felirat alatt olvasható, hogy tesztalanyunk 16 gigabájtos kapacitással bír, Kaliforniában tervezték, ám Kínában rakták össze.

Belső

Első blikkre nincs nagy különbség a régi és az új iPhone között. A multitouch kijelző működésétől még mindig megfekszik az ismerőseim jelentős része, igen látványos, ahogyan az ember az ujjával varázsol, tiszta Harry Potter. A képminőségre sem lehet panasz, s bár bizonyos források szerint egy kicsit kevéssé fényes az új iPhone kijelzője, magam ilyesmit nem tapasztaltam, nagyon meg voltam elégedve. Napfényben is látszik, tűéles és könnyen olvasható.

A rendszer már a 2.0-s verzió, ugye, ebben azért vannak már elsőre felismerhető változások. A menüpontok sorrendje tetszés szerint variálható, az alap eszköztár teljesen ki is tölti a rendelkezésre álló helyet. A gyári gyorsindítósávon a telefonfunkció, az SMS és az iPod érhető el, de ezeket is ki lehet innen huzigálni, illetve pakolhatunk melléjük tetszés szerint bármit a felső rajzok közül is. Ha hosszan tapintunk rá egy ikonra, akkor az összes rajz elkezd mocorogni, ekkor lehet ide-oda huzigálni őket, ha a kép szélére kavarunk, akkor átrámolható az ikon a következő főképernyőre, ugyanis ebből több is lehet.

Ez így is van jól, ugyanis most már tényleg vannak hivatalosan is telepíthető alkalmazások a készülékre. Csak olyan szoftver tölthető le (jellemzően pénzért) és installálható, amelyre az Apple áldását adta. Ezt Symbian és Windows Mobile júzerek nehezen emésztik meg, de nem az almás cég az egyetlen, amely így korlátoz. A Blakberry OS is hasonló módon bővíthető. Ez persze elég rendesen leszűkíti a lehetőségeket, bár nyilván sokan fognak akár úgy is iPhone alá fejleszteni, hogy az Apple részesedést kér a letöltések után, viszont megvan az az előnye, hogy elvileg nem lehet lerohasztani a rendszert mindenféle jöttment, nem hivatalos forrásból származó szoftverekkel.

Maga a működés továbbra is röccenésmentes, elképesztően gyors, pofonegyszerű és látványos. Ez a négy tulajdonság igazából az, ami miatt sok hívet szerez az iPhone, ám a másik oldalon ott van a tény, hogy hardcore júzerek számára az Apple OS valami elérhetetlen programkód, amelyhez nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Elvileg. Aztán ahogyan a régi iPhone, úgy valószínűleg az új modell sem kerüli el a hackelést, mint ahogyan már sok helyen olvasható is, hogy sikerült feltörni a rendszert.

Kihagyott ziccerek

Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy vajon a hazai forgalmazású iPhone 3G eszközökből is kimarad-e az MMS támogatás. Az viszont valószínűsíthető, hogy a Bluetooth korlátozása nem fog változni, ezzel a módszerrel ugyanis csak hangátvitelre használhatjuk a telefont, fájlok csereberélésére nincsen mód.

Kár, hogy SMS írásnál nem lehet fektetett képernyőt kérni, holott a böngészés során ezt minden fakszni nélkül hajlandó megoldani a szoftver. Így a szövegbevitel kicsit összenyomorított QWERTY elrendezésben működtethető, amely nem tesz jót a félregépelések gyakoriságának. Nagyobb gond azonban az, hogy továbbra sincs copy-paste funkció.

A Safari böngésző kezelőfelülete viszont valóban az egyik legjobb a világon. Intelligensen nagyít, gyors, normálisan tördeli az oldalakat, de teljesen érhetetlenül a flash támogatás kimaradt belőle. Eddig lehetett mutogatni a többi gyártóra, hogy ők sem képesek ezt megoldani, de azóta kijött a Nokia E66 és E71, amely gond nélkül megjelenít fullscreen flash animációkat is. Az iPhone 3G-ben hiába van HSDPA adatátviteli lehetőség, modemként nem működik.

A hátlapon lévő kamera sem változott. 2 megapixeles felbontása nem emeli a világ élvonalába, ráadásul konkrétan nulla beállítási lehetőségünk van, ez van, ezt kell szeretni, ne akard piszkálni. Videót továbbra sem vesz fel (gyárilag), sötétebb környezetre az expozíciós idő megemelésével reagál, amelynek elmosódott képek lesznek az eredményei, pláne, mert villanófény sincsen.

A zenei rész nem sokat változott, a szoftveres kivitelezésére még mindig kitűnő. Csengőhangnak csak az Apple által engedélyezett zenék állíthatóak be (tőcsed le az ájtyúnszról), a szöveges üzenetekhez rendelhető hangeffektek száma pedig összesen hét darab, s egyelőre nem is nagyon látszik a szoftverben arra lehetőség, hogy ez bővüljön.

Foglaljuk össze!

A hátlap alatt dolgozik valamilyen akkumulátor. SIM nélkül, sok nyomkodást követően 3-4 óra alatt beadta a kulcsot. Persze zsír új volt a telefon, néhány teljes töltést követően ez nyilván javulni fog. A telepet viszont ne akarjuk házilag cserélni, mert ahhoz szét kell csavarozni a telefont.

Próbáljunk a látottak alapján valami objektív összegzést adni. Az iPhone 3G jó cucc. Rengeteg apróság továbbra is hiányzik belőle, bár ezeknek egy részét majd külsős programokkal talán lehet orvosolni. Számunkra nyilván a magyar verzió lesz az érdekes, kérdés, hogy az itthon forgalomba kerülő eszközök mennyiben fognak majd szoftveresen más felépítést kapni.

Az Apple marketingstratégiája sokak szemét szúrja. A „leg”-ek telefonja, mindenkinek ez kell, ez a legfrankóbb, a legjobb, a legtutibb, a legszebb és a leginnovatívabb, forradalmi, zseniális, fantasztikus. Csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Birtoklási vágy buzog egy sereg júzerben, simán szemet hunynak a hibái felett, pedig van neki bőven. Irdatlan mennyiségben fog fogyni, előfizetéssel valószínűleg kellemes áron lehet majd hozzájutni, profit az lesz rajta dögivel. Az Apple jól kihasználja az évtizedek alatt szépen felépített imidzset. Nem is kétséges, hogy mindez tudatos. Tudatosan építenek az Apple hívekre, tudatosan építenek a trendekre, a sznobizmusra, arra, hogy iPhone-t birtokolni életérzés, tartozni lehet egy klubba, ha szembetalálkozik két Apple júzer, akkor indexelnek egymás felé, mint a villamosok. Összetartozás, érezni, hogy mások vagyunk, hogy kilógunk a tömegből… van ebben pszichológia bőven.

És igen, az iPhone 3G használható cucc, igen jó. De nem mindenkinek, és nem feltétlenül ez a legjobb. Lehet szeretni márkákat, lehet rajongani termékekért, lehet késhegyre menő vitákat folytatni fórumokban… de most őszintén: ez nem beteg kissé? Telefon ez is. Használati tárgy, kommunikációs eszköz. Tekintsünk rá úgy.

Bog