Hirdetés
Belső
A Becker újdonsága egy igen erősen átdolgozott iGO8-ra épül. Maga a főmenü elég pofás, ez a szürkeárnyalatos design megfejelve némi pirossal igen egyedivé teszi a készülék használatát. A navigáció mellett a szokásos funkciókat találjuk meg, médialejátszó, számológép és világóra sorolható az extrák közé. A krokodil tehát nem egy túl okos állat, de nem is ezért szeretjük. A lényeg a navigáción és a strapabíróságon van.
A menüben való kolbászolás alapvetően az érintőképernyő nyomkodásával vezényelhető, de egy előttem ismeretlen logika alapján a baloldalt elhelyezkedő piros gomb mindig egy szinttel visszafelé dob. Ezzel önmagában persze nincsen gond, de nekem hiányzott a kijelző felületeiről ugyanez, így kissé sokat kell nyúlkálni balra.
Menet közben az iGO8 dolgozik a gépben, ebből is az R3 verzió. A tesztkészülékben teljes Európát tartalmazó térkép volt, ám a navigáció során látható felület sok szempontból új. Maga a rajzolat csak színsémáját tekintve más, de a képernyőn megjelenő további információk az eddigiektől eltérő helyeken bukkannak fel. Amennyiben valaki a statisztikák bűvöletében él, akkor mindenféle adatot kipakolhat a kijelzőre. Sajnos a Becker kütyüből nem lehet kipréselni a teljes 3D térképet, csak a fontosabb, híresebb épületek három dimenziós leképzése került bele az eszközbe.
Moha bá viszont nem változott, a sávfigyelés továbbra is megmaradt, s a hazai térképen az autópályákon, illetve forgalmasabb főutakon való haladás során a kijelző felső sorában felbukkannak a leágazásokat jelző táblák is, amelyek szerintem javítják a tájékozódást, másokat viszont zavarnak. Ám miután ezek opcionálisak, ezért csak egy mozdulatba kerül a funkció kikapcsolása.
A TMC támogatás hardveres és szoftveres szinten is adott, az nem a Becker hibája, hogy a magyar rendszer annyira hasznos, mint Jacko-nak a papírzsepi. A gép pillanatok alatt felugrott a Petőfi rádió FM-sávjára, s bőszen figyelte az adatokat – csak azok nem érkeztek meg. Van azonban a kütyünek hardveres baja is, a fényérzékelő ugyanis nagyon hebehurgya. Napos útszakaszról estünk be egy fákkal körülvett egyenesre, amely árnyékos volt, a kis hülye pedig azt hitte, hogy ránk szakadt az este 13:52-kor (vagy villámgyors napfogyatkozás, esetleg eddig ismeretlen alagút jöhetett logikusan számításba), s úgy lekapcsolta a fényerőt, hogy akkor sem láttam volna semmit, ha nem vált át éjszakai sémára. Így viszont pláne esélytelen voltam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
