Kamera
Egy kamera elöl, egy kamera hátul. Egyik sem rossz. Sőt. Az előlapi modul egy négyzet alakú szenzort kapott, ami arra jó, hogy akárhogyan is tartjuk, mindig lehet vele álló és fekvő nézetű szelfit csinálni. Ez állítólag roppant hasznos azoknak, akik sok önarcképet lőnek és mindenféle közösségi csatornákon azokat megosztják, ebben nincs saját tapasztalatom, viszont azt tudjuk, hogy ez egy 18 megapixeles szenzor F/1,9-es rekesszel, optikai stabilizációval és autofókusszal, ami már papíron is az egyik leginkább ígéretes ilyen megoldás önarcképek és szelfi videók készítésére. Továbbra is van portré mód, megmaradtak a különböző megvilágítási trükkök és utólag is sokféleképpen lehet játszani a stílusokkal.
 |
 |
 |
 |
A hátlapi szenzor 48 megapixeles. A mérete 1/1,56 inch, ami nem túl nagy, de a dual-pixel autofókusz, a szenzorszintű stabilizáció és az ügyes algoritmus nem hiányzik az F/1,6-os rekesszel dolgozó megoldás mellől, amit az Apple Fusion kameraként emleget azt állítva, hogy okos szoftveres megoldásokkal pótolják a zoom szenzor hiányát. Lehet kapcsolgatni a HEIC és a JPG formátumok között, kérhető 24 és 48 megapixeles felbontás, van Live fotó, plusz minden képet lehet térhatásúvá tenni, hogy a kijelző döntögetésével a visszanézések során legyen egy kis extra látványosság. Ennél talán jóval fontosabb, hogy a Fusion kamera mit tud, ha az ember csak előkapja és fotóz vele. Kezdjük ugyanazzal a témával különböző látószögekkel, balról jobbra 26, 28, 35 és 52 mm ekvivalens:
 |
 |
 |
 |
48 megapixelt a légszélesebb látószög tud (26 mm), a 28 mm-es már csak 42 megapixeles, a 35 mm esetén 24 megapixelünk lesz, 52 mm (2x zoom) kapcsán pedig 12 megapixeles a felbontás. Ez akkor is így van, ha egyébként a bal alsó sarokban azt jelzi a telefon, hogy 48 megapixelt választottunk. Ha megnézzük ezt a négy képet 100%-os méretben, akkor igazából egyértelmű, hogy tisztán azzal játszik az Apple, hogy a 48 megapixeles képből vág a kívánt látószögre, ám mivel a teljes felbontású fotó is nagyon jó minőségű, ezért ez nem probléma. Most pedig jöjjenek a szabványos, 1x és 2x nagyítású fotók:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nappal nagyon jók az eredmények. Tökéletesek a színek, jó a dinamika, látszanak a részletek, enyhe túlélesítés van csak a nagyon részletgazdag területeken, de összességében igen, azt kapjuk, amit elvárhatunk ezen az árszinten. Este is jó az eredmény, de ott már kicsit mintha sárgásba hajlana néhány képen a fehéregyensúly, a képzajt a részletek elmosásával kompenzálja az algoritmus, de nem esik túlzásba. Nem lesz minden tűéles, vannak homályosabb részletek, de összességében még 48 megapixel mellett is érvényesek az éjszakai fotók, kevés fény mellett is kimondottan ügyes.
Fent vannak a hátlapi kamerával készült videók. 4K mellett is remek a stabilizáció, csak egészen apró bizonytalanságokat lehet a fókuszálásban tetten érni nappal remek hangminőség mellett, este viszont meg-megbicsaklik az élesség, ha olyan környezetben mozgunk, ahol szemből érkezik a fény. Ám így is korrekt az eredmény. Ugyanez a szelfikameránál már nem egyértemű (lent): nappal az is remek, ám az esti időszakban zajossá, pixelessé válnak a felvételek, a fókusz sem mindig tökéletes. Mindazonáltal azt lehet mondani, hogy egy szem hátlapi és egy szem előlapi kamerával is jó eredményeket hoz az Air, de egyértelmű, hogy a különböző látószögekhez dedikált szenzorokkal rendelkező, hagyományosabb méretű iPhone-ok sokoldalúbb és kiegyensúlyozottabb megoldást adnak a felhasználók kezébe.
Ja! Van kettős kamerás videózás is, hiányzott, mint egy falat kenyér.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
