Bevezető
Ez a motyó már piacon van egy ideje, de nekem most nyomta a kezembe Barcelonában Daniel, aki az AGM európai termékmenedzsere (volt, mert lelépett azóta), miközben kiderült, hogy van már magyar forgalmazója is a márkának, mert pont ott volt a cég tulajdonosa is — szóval rövid idő alatt rengeteg információ cserélt gazdát és nem csak az M7-tel, hanem a Pad P2-vel is a hónom alatt távoztam. Az AGM ugyanis pont nem azt várja el tőlünk, hogy majd orrba-szájba ajnározzuk a termékeiket, hanem a gyengébben sikerült eresztések kapcsán is hálásak a visszajelzésekért, azokat pedig nagy dózisban kapnak tőlem.
[+]
Az M7-et viszont azért hoztam el, mert ott a standon csodálkoztam rá, hogy van ilyen termékük is és rögtön elkezdett érdekelni, hogy számos olyan próbálkozás után, amikor egy gyártó megpróbálta az okos funkciókat beleerőltetni egy nyomógombos motyóba (rád nézek, Kai OS) az AGM-nek vajon ugyanez a törekvése hogyan sikerült. Ám mielőtt azt várnánk, hogy egy ugyanolyan teljes értékű okostelefont kapunk 44 ezer forintért, mintha vennék egy CAT-et… ja, azt már nem, de mondjuk egy Ulefone-t, akkor szögezzük le, hogy ez nem fog megtörténni. Ez egy felokosított, de nyomógombos telefon meglehetősen apró kijelzővel és relatív macerás szövegbeviteli lehetőségekkel, viszont pont az a lényeg, hogy a klasszikus forma nem zár be minket egy kommunikációs kőkorba, hanem ad extra lehetőségeket arra, hogy ne csak a boomer hívás/SMS fronton tudjunk eszmét cserélni.
[+]
Mindezek mellett az M7 egy strapatelefon, kapott IP68-as minősítést, meg mindenféle MIL-STD 810H teszten átment, illetve tud néhány extrát felvonultatni, mint amilyen a buflák nagy hangszóró hátul, vagy az elemlámpa a készülék felső élén. De a legnagyobb kérdés nyilván az volt, hogy ez a felokosítás mennyire sikerült jól, mennyire nyújt többet az AGM M7, mint egy klasszikus, buta, de strapabíró konkurens.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
