AGM M7 - elnyűhetetlen okostojás

Különös keveréke ez a telefon a nyomógombos strapamobiloknak és az érintős okostelefonoknak, de megvan a célközönsége.

Bevezető

Ez a motyó már piacon van egy ideje, de nekem most nyomta a kezembe Barcelonában Daniel, aki az AGM európai termékmenedzsere (volt, mert lelépett azóta), miközben kiderült, hogy van már magyar forgalmazója is a márkának, mert pont ott volt a cég tulajdonosa is — szóval rövid idő alatt rengeteg információ cserélt gazdát és nem csak az M7-tel, hanem a Pad P2-vel is a hónom alatt távoztam. Az AGM ugyanis pont nem azt várja el tőlünk, hogy majd orrba-szájba ajnározzuk a termékeiket, hanem a gyengébben sikerült eresztések kapcsán is hálásak a visszajelzésekért, azokat pedig nagy dózisban kapnak tőlem.


[+]

Az M7-et viszont azért hoztam el, mert ott a standon csodálkoztam rá, hogy van ilyen termékük is és rögtön elkezdett érdekelni, hogy számos olyan próbálkozás után, amikor egy gyártó megpróbálta az okos funkciókat beleerőltetni egy nyomógombos motyóba (rád nézek, Kai OS) az AGM-nek vajon ugyanez a törekvése hogyan sikerült. Ám mielőtt azt várnánk, hogy egy ugyanolyan teljes értékű okostelefont kapunk 44 ezer forintért, mintha vennék egy CAT-et… ja, azt már nem, de mondjuk egy Ulefone-t, akkor szögezzük le, hogy ez nem fog megtörténni. Ez egy felokosított, de nyomógombos telefon meglehetősen apró kijelzővel és relatív macerás szövegbeviteli lehetőségekkel, viszont pont az a lényeg, hogy a klasszikus forma nem zár be minket egy kommunikációs kőkorba, hanem ad extra lehetőségeket arra, hogy ne csak a boomer hívás/SMS fronton tudjunk eszmét cserélni.


[+]

Mindezek mellett az M7 egy strapatelefon, kapott IP68-as minősítést, meg mindenféle MIL-STD 810H teszten átment, illetve tud néhány extrát felvonultatni, mint amilyen a buflák nagy hangszóró hátul, vagy az elemlámpa a készülék felső élén. De a legnagyobb kérdés nyilván az volt, hogy ez a felokosítás mennyire sikerült jól, mennyire nyújt többet az AGM M7, mint egy klasszikus, buta, de strapabíró konkurens.

Doboz, külső

Sárga csomagolásban jön a cucc, de hogy mi van benne, az régiónként eltérő. Vannak olyan országok, ahol még egy JBL headset is van a pakkban, nálunk ez nincs, de a telefonon és a töltőn felül adott egy bölcső is, amibe bele lehet állítani a mobilt, mert a készülék alján egy kétpines csatlakozón keresztül is fel tud venni áramot. Ez praktikus akkor, amikor tipikus munkatelefonként tekintünk rá és mondjuk a raktárban mindig ott találja meg az ügyeletes munkatárs, ahová az előző kollega a műszak végén lerakta.


[+]

Maga a készülék első blikkre nem tér el egy hagyományos strapamobiltól. Jó vaskos, a hangszóró nélkül is majdnem 2 centiméter, de ha azt is hozzámérjük, akkor a vonalzó már 24 millimétert mutat. 195 grammot nyom a mérlegen, tehát egy nagyobbacska okostelefon tömegével vetekszik, ám a kialakítás miatt ez egy jól megmarkolható, nem csúszós célszerszám, nyilván van nyakbaakasztónak is hurok. Az összes csatlakozó gumiajtóval van védve, ami nem akkora szó, mert összesen egy van: alul a Type-C port, sajnos a 3,5 mm-es jack dugasz lemaradt, a SIM-eket pedig az akkumulátor alá fogjuk tudni betenni. Igen, a hátlapot le lehet szedni, alatta van még egy borítás, ami a vízállóságért felel, utána érünk el a telephez, ha kiemeljük, akkor két nanoSIM és még egy microSD is betolható.


[+]

A konstrukció gyenge pontja a kijelző. Nem csak azért, mert az okos funkciókhoz sokszor kicsi (2,4 inch, QVGA), hanem főleg azért, mert az egy elég hitvány TFT panel igen gyenge betekintési szögekkel és meglehetősen alacsony kontraszttal. Lényegében csak szemből értelmezhető, viszont éreintésérzékeny, tehát a gombok használata nélkül is el lehet bóklászni a menüben. Az okos funkciók egyik sarokköve, hogy sokszor szöveget is be kell vinni, ezt ugye végig lehet játszani a klasszikus módszerrel a gombokkal (de mivel nincs T9, ezért ez nyögvenyelős), vagy használhatjuk a miniatűr virtuális gombot is, de az virsli ujjakkal egyáltalán nem ajánlatos, még a ropiujjú felhasználók is meg fognak vele küzdeni, nem is beszélve arról, hogy ha nem látunk jól közelre, akkor megette a fene az egészet. Erre amúgy én sem tudnék igazán jó megoldást (a T9-et elevileg rá lehet hekkelni a gépre valahogy, de egyáltalán nem elvárás még egy tapasztaltabb júzertől sem, hogy végigküzdje a folyamatot), ha a kijelző kicsi, akkor a szövegbevitel szenvedős lesz. Ennél egy fokkal nagyobb gond, hogy sajnos a szövegbevitel kapcsán választanunk kell a gombos és az érintős megoldás között, az nem opció, hogy bár ott van a virtuális gombsor, mi mégis a fizikai billentyűket nyomkodjuk, ilyenkor azok csak számokat visznek be, a menüben kell átállítani a beviteli formát.


[+]

Maguk a gombok viszont jól láthatóak, kellően nagy méretűek, az öt irányú középső gomb kezelése sem okoz félrenyúlásokat, a kijelző alatti kontextuális billentyűk viszont nem mindig kapják meg a kiírást, de általában a jobb oldalival lehet menni vissza. A készülék tetején levő zseblámpát a nullás gomb hosszas nyomásával lehet kapcsolni, egész erős és működik a billentyűzár (menü+csillag) feloldása nélkül is. Tehettek volna hangerőgombokat oldalra, ez nincs, az öt irányú D-paddal lehet hívás közben variálni, de bal felől van egy nagy narancssárga gomb, amire ki lehet osztani pár funkciót (zseblámpa, de ez megy a nullás gombbal is, kamera, zene, illetve PTT). A hátlapon a hangszóró a hangsúlyos elem, alig fért mellé a kamera.

Kezelhetőség

Hardveresen ez a telefon nyilván nem egy csúcsmodell. Egy MediaTek MT6739 van benne, ez egy négymagos megoldás 1,5 GHz-es órajelekkel, még 2017-ben mutatták be, szóval evidens, hogy nem lesz egy szélvész. Normál esetben nem is kell, az alapfunkciókkal simán megküzd, van 1 GB RAM és 8 GB tárhely (ami bővíthető), evidens, hogy nem a jelenlegi okostelefonos felhozatalhoz kell mérni. Viszont igen karcsúnak érződik a teljesítmény akkor, ha elkezdünk különböző alkalmazásokkal variálni, no meg persze egy sereg app el sem indul rajta, mert kapásból nincs Google Play szolgáltatás a rendszerben és nem is lehet feltenni. Főleg azért, mert a telefon nem tudja megugrani a Google által elvárt hardveres követelményeket.


[+]

Oké, oké, szóval akkor itt van egy Android 8.1 alapokra építkező, rendesen átszabott felület, amiben vannak előre felrakott alkalmazások (Skype, Zello), miért jobb ez, mint bármilyen más, nem okostelefonos szoftver herélésével gyártott 4G-s strapamobil? Nos, leginkább azért, mert bizonyos androidos funkciókat nagy örömmel vesz majd tudomásul a célközönség, hogy mást ne mondjak az AGM M7 tud működni hotspotként. Noha úgy magától nem hirdeti sehol, de van benne GPS is, ezt speciel a Google Maps kapcsán nem fogjuk használni (mert a Maps nem fut el a telefonon), de máshonnan származó navigációs alkalmazások is akadnak a piacon.

[+]

Szuper, de ha nincs Google Play, akkor nincs áruház sem, ami bizony igaz. A telefonra APK fájlokból lehet telepíteni, ezeket vagy felrakjuk kábeles összeköttetés után sima felmásolással, vagy a készüléken levő Chrome böngészőn keresztül töltjük le. Ez nyilván macerás, nyögvenyelős és körülményes, de simán felraktam a TikTokot, a Facebookot, a Messengert, de még egy Geekbench 5-öt is (single core: 88, multi core: 166) és ezek működnek is. Nem egy kéjhömpöly egy ekkora kijelzőn egyik sem, de tényleg nem vagyunk bezárva az SMS-hívás körbe, a WhatsApp is megy.

[+]

Ami viszont nem megy, az a Google fiókunk integrálása. Alapból sincs benne a menürendszerben, ha pedig felrakom mondjuk a GMailt, akkor szól, hogy ez Play Services nélkül sajnos bukó. Nem is lehet innentől bejelentkezni Google szolgáltatásokba, a naptárunk éppúgy nem lesz szinkronban, mint a névjegyzékünk, innen nézve tehát vannak hiányosságok. Amúgy meglepő módon a Redditen kifejezetten nagy irodalma van annak, hogy az AGM M7 hogyan bírható mégis rá bizonyos alkalmazások futtatására, de azért ehhez rendesen bele kell piszkálni.


[+]

Említsük meg, hogy van néhány gyári app is, például a jó öreg AOSP zenelejátszó, ami futhat a háttérben és tényleg kimondottan jól szól a telefon. Akad FM-rádió is, ez Type-C headsetet igényel, van diktafon, számológép, galéria, fájlkezelő is. Sőt, nem maradt ki az értesítési függöny sem, a felülről lehúzható tálcán a gyorsikonok éppúgy megvannak, mint a notifikációk. Van tehát előnyös oldala a kiherélt Android 8.1-nek, tényleg adhat extra funkcionalitást a nyomógombos strapamezőnyben az AGM M7, de értelemszerűen itt elsősorban szükségmegoldásokról van szó: ha kell, akkor ott van a Chrome, jó, hogy látjuk a közösségi médiás üzeneteinket (még ha válaszolni körülményes is), remek, hogy van internetmegosztás, az is jól jöhet, hogy tovább tudunk lökni egy képet, de a Play Services hiánya miatt sok dolog hiányzik (Maps, GMail, Drive).

Kamera, üzemidő, végszó

Kamerából kettő van. Elöl egy VGA megoldás, hát na. Nem érdemes küzdeni vele, de arra még épp elég lehet, hogy videóhívásban legyen egy látható fejünk. Kissé zöldes, kissé pixeles, de fej. A hátlapi modul sem lesz egy óriási eresztés, itt 2 megapixeles a felbontás, a fókusz fix, vakut pedig ne keressünk, mert az ugyebár zseblámpává változva átköltözött a motyó felső élére. Csak állított nézetben üzemképes (nyilván el lehet forgatni, de ettől még álló formátumú fotók készülnek), iderakok egy pár példát, de ne várjon tőle túl sokat az olvasó, de ahhoz képest nem dermesztő, hogy mire számítottam:

Videózni is lehet, de inkább ne. Azért legyen ilyen példa is:

A hátlap alatti akkumulátor 2500 mAh-s. Ez ugyan pont feleakkora, mint amit egy átlagos mai okostelefon nyújt, de jóval kisebb a hardver fogyasztása, szóval az AGM M7 simán elvan három-négy napig is töltés nélkül. Persze ha 4G hotspotként használjuk állandóan, akkor jóval rövidebb a készenléti idő. Van 4.2-es Bluetooth, adott a 2,4 GHz-es WiFi hálózatok használata is, szóval egy korabeli okostelefon képességeit adatkommunikációs vonalon képes hozni, legalábbis hardveres oldalról, más kérdés, hogy a böngészési élmény nyilván rettentő, ez nem az a mobil, amin elalvás előtt pörgeted az Instát. Viszont sajnos USB-n keresztül annak ellenére nem tudtam rávenni adatcserére, hogy Windows PC-vel és Macbookkal is tettem egy kísérletet, így Bluetooth használatával mozgattam át fájlokat. Pedig ott van a menüben az opció, csak nem válik aktívvá, ha összedugom a masinát a géppel.


[+]

AGM M7
Pro
VoLTE és 4G hanghívások
Dual SIM (2x nanoSIM)
Hotspotként működtethető
Strapabíró kialakítás
Kontra
Szörnyű kijelző
Korlátozott okosfunkciók
Nincs 3,5 mm-es jack csatlakozó
Pontozás
Kialakítás, védelem 9 pont
Kijelző 3 pont
Sebesség 7 pont
Szoftverfelület 5 pont
Fotózás, videózás 2 pont
Hangminőség 8 pont
Adatkommunikáció 8 pont
Üzemidő 9 pont
Ár/érték arány 7 pont
Indulóár (HUF) 44 000

Összegzés. Fura öszvér az AGM M7. Egyrészt strapatelefon, ha csak így tekintünk rá, akkor ahhoz kissé drága, meg lehet úszni egy alapszintű megoldást olcsóbban is, nem is kell messzire menni, maga az AGM is kínál ilyet M9 néven (2G-s és 4G-s verzióban is). Ha úgy nézzük, hogy egy olyan nyomógombos mobil, ami valamelyest fel van okosítva, akkor már életképesebb kocepció, hiszen amellett, hogy hozza egy nyomógombos strapamobil minden képességét az összes ellenállósággal, az ismert formavilággal és kommunikációs alapképességekkel, a kigyomlált Androidnak köszönhetően mégis kínál olyan extrákat, amelyeket pont terepen sokan fognak értékelni. A hotspotként való működés mellett egy csomó addicionális kommunikációs platform elérhetővé válik, végszükség esetén pedig még egy böngésző is van benne. Plusz pontot érdemel a combos hangszóró, no meg a cserélhető akkuért is járna a keksz, csak egyelőre nem lehet kapni hozzá tartalék telepet, ami pillanatnyilag kihagyott ziccernek tűnik. Viszont ki lehet osztani pofonokat is, főleg a tényleg satnya kijelző miatt, de a szövegbeviteli opciók kusza mivoltán is lehetett volna még dolgozni. Ezzel együtt van célközönsége, a hazai forgalmazó szerint is elég népszerű bizonyos körökben a masina, csak tisztában kell lenni vele, hogy mire alkalmas. Mindenre nem, de többre, mint egy átlagos, nyomógombos strapamobil, ez pedig — minden hibája mellett is — ér nálunk egy plecsnit:

AGM M7

Bog

A készüléket a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre. Itt lehet megvásárolni.

Specifikáció

AGM M7
AGM M7 Külső
Méretek 142 x 61,9 x 24 mm
Tömeg 195 gramm
Színvariációk fekete
Kijelző képátlója Belső: 2,4 hüvelyk
Felbontása 240 x 320 (143 ppi)
Típusa, frekvenciája TFT LCD, 60 Hz
Értesítő LED nincs
Biometrikus védelem nincs
Készülékvédelem IP68, MIL-STD 810H
Hardver
SoC típusa, csíkszélessége MediaTek MT6739, 28 nm
Processzor négymagos (1,5 GHz Cortex-A53)
Grafikus chip PowerVR GE8100
RAM, tárhely mérete 1 / 8 GB
Memória bővítése microSD (max. 128 GB)
Adatátvitel
Technológiák 2G / 3G / 4G
Frekvenciasávok GSM 850/900/1800/1900 MHz
UMTS 850/900/1900/2100 MHz
LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25
LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66
SIM-foglalat 2x nanoSIM
eSIM támogatás nincs
Bluetooth 4.2
WiFi 802.11 a/b/g/n dual band, hotspot
USB USB Type-C
Navigáció GPS
NFC nincs
Infra nincs
Szoftver
Rendszer, felület Android 8.1
Multimédia
Hátlapi kamerarendszer 2 MP
Előlapi kamera 0,3 MP
Videofelvétel VGA 30fps
Jack kimenet nincs
FM-rádió van
Üzemidő
Akkumulátor 2500 mAh (kézzel cserélhető)
Vezetékes töltés 10 watt
Vezetékmentes töltés nincs
Egyebek
Zseblámpa, PTT, apk-ból telepíthető alkalmazások

Előzmények

Hirdetés