Multimédia
A képalkotó képességek egyrészt a 13 megapixeles, autofókusszal és kéttónusú LED segédfénnyel ellátott, nem tudjuk milyen szenzoron, másrészt a módosítatlan kameraszoftveren múlnak. Az élőkép így a megszokott AOSP felület, amin jobbra engedélyezhetjük a gesztusvezérlést, kapcsolgathatjuk a HDR-t, a segédfényt és válthatunk az 5 megapixeles előlapi modulra. A képet jobbra húzva a filterek kerülnek elő, fent pedig a panoráma mód érhető el a normál mellett. A kép minőségére vonatkozó beállítások kimerülnek a +/- 3 tartományban eszközölhető expozíciókorrekcióban, az érzékenység 100 és 1600 között történő hangolásában, valamint a fehéregyensúly sémák szerinti kiválasztásában.
[+]
A felbontás alapjáraton 9,5 megapixeles lesz mindaddig, amíg az élőképet teljes képernyőről 4:3-as, normálnak nevezett képarányra nem állítjuk. Mondjuk, olyan sokat nem segít a képminőségen, aránylag erős a kromatikus aberráció, a lencsetorzítás viszont nem vészes, bár akad. A dinamikatartomány igen szűk, a HDR viszont erősen felülexponál, cserébe a plusz élesítés nem tesz rosszat az összhatásnak, csak ugye a túl sötét helyett csinál egy túlvilágosított képet. A vonalélesség egyébként egészen jó, ezzel együtt érezhető a zajmentesítés. Az exponálás viszont kényelmetlenül lassú, még normál módú, nem magas dinamikájú felvételek készítésekor is, ami annyira nem tesz jót az élességnek. Éjjel szinte esélytelen a projekt, bár, a HDR itt is segít, az élesítés jobbára a zajt teszi hangsúlyossá.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Videót felvenni Finom minőségben Full HD 30 fps felbontásban lehet, a hang erőteljes, noha zajos is, a kép viszont mintha konkrétan pixeles lenne, a fókusz cserébe stabil, akkor is, ha forgolódunk. Viszont a rendszerhangokat nem lövi ki a felvétel idejére, úgyhogy az értesítések belehallatszanak majd, hacsak a művelet előtt magunk nem vesszük némára a készüléket. Itt egy példa. A gyári videolejátszó a galériából vagy a fájlkezelőből nyit meg olyan tartalmakat, amelyek maximum FHD felbontásúak, hangok terén a többszörös hangsávot nem kezeli, ahogy az AC3 kódolást sem, illetve a DivX formátummal nem volt hajlandó kezdeni semmit. A H265 azonban fut.
[+]
Zenelejátszóra a rengeteg program között pont nem futotta, kizárólag a Google Play Zene áll rendelkezésre, viszont teljes funkcionalitással, tehát a hangszínszabályzót sem spórolták le. Maga a felület nem újdonság, olyan, amilyen, alapvetően funkcionális, kezeli a helyi fájlokat, lehet lejátszási listát kreálni, illetve a legtöbb értelmes szempont szerint csoportosítja a zenei könyvtárunkat. A monó multimédiás hangszóró viszont roppant gyenge, alig van hangerő, a minőség pedig vacak. A hangerőn valamennyit segít, ha kikapcsoljuk a hangszínszabályzót, de jobb nem lesz tőle az élmény. Csak hangosabb. Mélyek nincsenek, a magasak sértőek, kissé sistereg is dolog, magas részletességnél pedig teljesen szétesik, tehát nem jó.
[+]
A dobozban van fülhallgató is, adott méretű harangokkal, amiket én speciel nagyon kényelmesnek találtam, tehát valószínűleg kis méretűnek kell tételeznünk őket. A hangerő itt már kielégítő, a dinamika azonban nem, igen döglötten szólalnak meg a dallamok, a magasak furcsa módon vissza vannak fojtva, nem is sértőek, csak furcsa, hogy érezhetően hiányos a megjelenítés. Itt azért segít valamit a hangszínszabályzó, de a térhangzás és a mélyhang kiemelőt nem érdemes macerálni, mert nagyon természetellenes, a hangzás pedig eleve tompa. Cserébe hirtelen lesz FM-rádiónk, mármint eddig is volt, csak antennaként szolgáló fülhallgatóval hallgatni is tudjuk. Az RDS információkat viszont engedélyezni kell.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
