Multimédia

A kamera 3,2 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között nem segíti ledes fényforrás. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál 320 x 240 pixel. A kamerát kezelő szoftver átlagos beállítási lehetőségekkel kecsegtet, képeinket feldobhatjuk pár effekttel, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt, az érzékenységet (ISO 100 - ISO 800), a jpeg-tömörítés szintjét, ezeken kívül pedig bekapcsolhatjuk az időzítőt, fotóinkba beleégethetjük az aktuális időt és dátumot, vagy a készítés helyének GPS-koordináját.

Az E200 fotóinak minősége nem túl jó; a földöntúli fényben (ködben) úszó felvételek fakók, homályosak és részletekben szegények. Makró és éjszakai fotók terén egyenesen siralmas a helyzet, előbbieknél az lesz a gond, hogy nem tudunk túlságosan közelre fókuszálni (hiába kapjuk meg a zöld jelzést a szoftvertől), míg utóbbiaknál értelemszerűen a vaku hiányából adódóan lesznek gondjaink.

Zenei téren sem kapunk semmi különöset. FM-rádió nincs, a szabványos fülhallgató kimenet is hiányzik, ráadásul a gyártó nem bajlódott valami igényesebb zenelejátszó szoftver feltelepítésével, mivel úgy gondolta, hogy ezt a feladatot a Windows Media Player is tökéletesen ellátja. Papíron biztos meg is teszi, mivel a néhol kissé érdekes felépítésű menüben ID3-tagek szerint szűrhetünk zenéinkre, ráadásul lejátszás közben az albumborítót is megcsodálhatjuk, de összességében mégsem az igazi a cucc — függetlenül attól, hogy hangszínszabályzót sem találunk benne. Kihangosítva meglepően jól muzsikál az E200 (főleg asztalra lerakva, kézben fogva annyira nem jó), a gyári headset viszont sajnos nem túl jó minőségű, éppen csak, hogy a használható szinten belül van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!