Bevezető
Kicsit tegyük helyre ezt a DS nevű márkát, mert az teljesen biztos, hogy pár év alatt tényleg eljutottak oda a PSA-nál, hogy a Citroentől markánsan eltérő karakterű és legalábbis első benyomásra sokkal magasabb szintű minőséget tudnak képviselni a DS logó mögött érkező autók. Az első néhány DS (és annak idején volt nálunk DS 4 is) még erősen megfeleltethetőek voltak egy aktuális Citroennek, persze az alapok most is ugyanazok, de ránézésre egy DS tényleg egy különálló entitás, ezt pedig a formaterv, az anyaghasználat és a műszaki megoldások okozzák.
[+]
A cikkben szereplő autót nem egy hazai kereskedésből hoztuk el ezúttal, hanem egy rövidke francia kiruccanás kapcsán béreltem a Sixt kölcsönzőtől, ahol a “kompakt” kategóriás autókra bökve dobhatott volna a gép egy szokványosabb Peugeot 308-at, vagy egy dögösebb Honda Civicet is, de a DS 3 Crossback okvetlenül a legérdekesebb lehetőség volt a felhozatalból, háromhengeres, turbós motorral, nyolc sebességes automata váltóval és gazdag extralistával - de a DS modelleknél ez utóbbi eléggé alapvető, mert ez (is) megkülönbözteti ezeket az autókat a pusztai Citroenektől. Viszont ez azzal is járt, hogy az első két napban a nem létező hajamat téptem sokszor.
[+]
A DS-nél valakinek bekattant, hogy a komplett belsőt az élére állított négyzet motívuma kell uralja, ennek pedig tényleg alárendeltek mindent, beleértve az ergonómiát is. Minden bizonnyal meg lehet szokni a logikátlanságokat, de ha egy autót pont ki akarunk emelni a népi Citroenek közül, akkor az biztosan nem a megfelelő irány, hogy úgy összekuszáljuk a középkonzolt és a fedélzeti rendszert, hogy azt egy hét alatt sem lehet anélkül babrálni, hogy ne kelljen állandóan odanézni. Nekem csak hab a tortán, hogy a váltó köré szórták el az ablakemelők gombjait is, amelyek roppant menők a fémbe mart guillochage-mintázattal, csak én vagyok maradi, hogy négy nap után is az ajtón levő könyöklőt kapargáltam, amikor jegyet adott az automata a parkolóház bejáratánál.
[+]
Ugyanakkor viszont papíron az infotainment elvileg sokat fejlődött, mindenféle csatlakozási formát ismer, csináltak hozzá alkalmazásokat is, a vezető előtt is kijelző van, a középkonzol tetején is áll egy széles tablet, a technika tehát benne van, csak éppen az volt a kérdés, hogy mennyire használható.
Kezelőszervek
A középkonzol messziről állati menő. A rombuszmintás kiképzés tényleg ötletes addig a pontig, amíg nem kell elkezdeni használni a gépkocsit, mert onnantól bőven vannak bajok, még szerencse, hogy a középkonzol tetejébe beleállított tabletet nem forgatták el 45 fokban. Az egy dolog, hogy a gombkiosztás abszolút ötletszerűnek tűnik, de ennél is alapvetőbb probléma az, hogy ezek a gombok nem benyomhatók, hanem érinteni kell őket, aztán vagy történik valami, vagy nem. Eleinte inkább nem, aztán az ember rájön, hogy a felső része a rombuszoknak jobban érzékel, mint a közepe, de hát könyörgöm, ez milyen ostobaság?
[+]
Mivel a tablet körül nincsenek gombok, ezért két dologra gyanakodhatunk. Az egyik, hogy a komplett menürendszer vezérlése érintéssel történik, a másik pedig hogy a rombuszhalomban lesznek a megfelelő billentyűk, esetünkben ez a helyzet. Minden értelmezhető logikai sorrendiséget nélkülözve találunk piktogramokat, a vezető felől haladva a legelső gomb visz a zenei funkciókhoz, a következő a klímavezérlést indukálja, aztán jön a navigáció, az autóval kapcsolatos menü, a telefon és a csatlakoztatási opciók képernyőjének gombja. Jóval ezek alatt van a hangerőszabályozó, de az sem egy potméter, hanem két gomb.
[+]
Legalul találunk egy SD kártyahelyet és egy USB-A csatlakozót, ilyen van a könyöklő alatt is, de az csak tölt, adatátvitelre nem alkalmas, viszont a váltó előtti tér elég nagy bármilyen telefonnak és Qi-töltésre is fel van készítve. Nyilván egyszer kell megtanulni a gombok helyzetét, onnantól már elvileg menni fog, de sajnos ez nem ilyen egyszerű, ahogyan azt majd később látni fogjuk.
[+]
A vezető előtti műszerfal igazából egyetlen kijelzőből áll, ez elég ingerszegény, mert digitálisan mutatja a sebességet (egy elég felesleges animációval), alatta pedig — bár hely lenne rá bőven — csak egyféle plusz információ tud megjelenni. Ezt mondjuk az ember kevésbé nézegeti, ha van HUD, a mi autónkban pedig volt, polarizált napszemüvegben is látható módon kivetítve a sebesség, a sávtartó állapota és a legutóbb észrevett sebességkorlátozó tábla.
Menü és csatlakoztatás
A fedélzeti rendszer azért fura, mert nincs menü. Nincs egy olyan felület, amit kezdőképernyőnek nevezhetünk, egyik funkcióból a másikba csak a lenti gombokkal tudunk átlépni. Elvileg két kivétel van, a felület bal felén mindig a klímavezérlést tudjuk elérni (és innen vissza is lehet térni bárhová, ahonnan érkezünk), a másik oldalon pedig a beállítások közé csöppenünk, innen viszont nincs visszaút, ha végeztünk a dolgunkkal, akkor megint kereshetünk a gombok között egy óhajtott egyéb funkciót.
[+]
És ha már beállítások: az autó mindenképpen a profilok opcióit erőlteti, ami teljes marhaság, ezt egyszer beállítja az ember magára és szevasz. Sokkal fontosabbak az egyéb, egy füllel arrébb levő opciók, ahol például a start-stop rendszert lehet deaktiválni, mert erre persze nincs külön gomb. Bezzeg a sávtartásra van. Elvileg itt lehetne azt is babrálni, hogy a vezető előtti kijelző mit mutasson, kapunk is egy választófelületet, meg is lehet nyomni, hogy másra szeretnénk váltani, csak épp nem történik semmi. Gratulálok, igazán átgondolt.
Ergonómiai zsákutca, itt bármire nyom az ember, semmi sem történik [+]
Négy négyzet jelzi a csatlakoztatási menüpontot a gombok között (miért?), itt pedig hízelgően sok opciót látunk. Az Android Auto és az Apple Carplay pipa, mindkettő működik is rendesen. Az mondjuk fura, hogy ha fut az Android Auto felülete és elmegyünk a klímát izélgetni, akkor onnan simán vissza lehet jutni mondjuk a Waze-be, a beállításokból pedig nem. Egy ideig ilyenkor megint a négy négyzetes gombot nyomtam, majd újra kiválasztottam az Android Autót, de egyszer tök véletlenül rájöttem, hogy ha a telefonos gombot nyomom, akkor az egyéb tökölés nélkül visszahoz. Ebben sincs semmi logika.
[+]
A csatlakoztatási opciók között van MirrorLink is, ami nem túl elterjedt, de a HTC, Sony, LG és Samsung telefonok támogatják. Normális esetben ez egy klasszikus kijelzőtükrözés, de a legtöbb gyártónál van valami autós mód, amit ilyenkor kitol a képernyőre a mobil. A DS 3 Crossback esetén viszont ez tökmindegy, mert nem működik. Jött a hibaüzenet (lent), a Galaxy S10+ pedig szólt, hogy van update, telepítettem, újra megpróbáltam csatlakozni, a telefonom fel is fogta, hogy mi a helyzet, váltott felbontást és képarányt, aztán az autó rendszere megint ugyanazt a hibát jelezte vissza. Azt hiszem, hogy nem lövök mellé nagyon, ha vélelmezem, hogy nem egy frissen telepített MirrorLink és egy idei csúcstelefon lesz a probléma forrása…
A nem működő MirrorLink [+]
Ezen kívül pedig vannak DS alkalmazások, amiket a mobilunkra tudunk telepíteni. Beszédesen gyenge értékelések vannak a Play Áruházban, mivel nem volt a nevemre regisztrálva az autó, ezért ezt nem tudtam kipróbálni, de a basic alkalmazás lokációt és statisztikákat biztosít, plusz távoli ajtónyitást, hűtést-fűtést, normális esetben nincs okom abban kételkedni, hogy ez működik. A DS Cam nevű app viszont az autóba épített kamerák képét viszi át a telefonra, ám ez a DS 3 Crossback esetén nem elérhető.
[+]
Összességében talán az olvasó is érzi, hogy mi lesz a verdikt: a DS 3 Crossback fedélzeti rendszere konkrétan gyenge. Tragikus az ergonómia, felesleges és/vagy nem működő menüpontok és funkciók jellemzik, hiába tud papíron mindent, ha végezetül egy kínszenvedés a használata. Négy napig persze simán ki lehet bírni, pláne akkor, ha az ember egyébként is inkább az eszközgyártók platformjaira támaszkodik (az Android Auto nemrég frissült és sokkal jobb lett, végre van főmenüje), de a klíma vezérlését továbbra sem kéne egy érintős felületre áterőszakolni, ha pedig már csinálunk egy menürendszer nélküli fedélzeti rendszert, akkor legalább a fizikai gombok vegyék körül a kijelzőt, vagy legyenek egyértelműek. Másoknak ez sikerül, a DS 3 viszont franciásan más. Ami önmagában nem lenne baj, de mondjuk sokat lendítene a másság elfogadásán, ha használni is lehetne.
Bog
Legyen itt pár szó az autóról is, ha már használtam: elöl tágas, hátul egyrészt szűk, másrészt nagyon rossz onnan a kilátás. Ez a háromhengeres motor csúnyán vartyog gyorsításnál, de dinamikus és keveset fogyaszt (6 literes átlaggal eljártunk vele). A sávtartó elég bizonytalan, az rugózás inkább feszes, mint ringatós, a kisebb úthibákon szépen átszalad, a nagyobbaknál viszont felüt a futómű. Hátra szörnyen nincs kilátás, a kormányzás meglehetősen szintetikus, de pontos, az autó fordulékony. Nem rossz vezetni, de a nyolc sebességes automata nem tökéletes, néha sokat késik a visszaváltás, ezen a sport mód sem segít túl sokat, csak magasabban tartja a fordulatot. A csomagtartó viszont egész jó alakú és tágas, négy "kabin" méretű bőrönd belefért, plusz egy hátizsák és még a kalaptartót sem kellett kiszedni.
