Új hozzászólás Aktív témák

• #15185 Crystalheart senior tag AssAssynn #15184

  Új Válasz 2012-08-21 13:01:18 #15185

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Crystalheart

  senior tag

  válasz AssAssynn #15184 üzenetére

  Azt ne mondd nekem, hogy Radnóti példája nagyon hétköznapi, mert megeszem a zsebórámat. Vagy ott van Zrínyi Miklós esete, aki az ostrom nyilvánvaló elbukásakor kirontott embereivel Szigetvárból. Jól tette-e, hogy nem adta meg magát? Hiszen így a hadifogság helyett vele együtt meghalt minden embere, de a történelembe - joggal - hősként vonultak be. (És ők még hívők is voltak.) Vagy tán még jobb, mikor I. István erőszakkal és politikai megfontolásból bevezette a kereszténységet, akkor vajon jól döntött-e, és jól vitte-e véghez? Hány szabad ember életét követelte, hogy nem akartak az akkori - kétségtelenül hatalmaskodó - katolikus egyház szolgáivá lenni? Most, ezer év után pedig már sokkal racionálisabban tudjuk vizsgálni a kérdést, mint akár csak száz éve. Ezen döntéseknek mind vannak különböző vetületeik, nem lehet őket egyértelműen jó vagy rossz kategóriába sorolni. Döntések, melyek emberéletekről döntöttek, és valamit eredményeztek.

  "Idővel persze mindenki előtt ki fog derülni az igazság, csak akkor már késő lesz megváltoztatni a véleményünket." - És az... baj? Miért baj?

  Az idézet a hitről nagyon helyén van. A hit valójából remény. A hívők reménykednek a halál utáni szebb létben.

  "minden ember gyári tartozéka az, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között." - Ez a téma az erkölcstan tanításánál jött elő, ahol én azt állítottam, hogy minden ember tudni véli, nem hogy biztosan tudja is. És igazából csak a társadalomhoz viszonyítva, mi több, gyakran csak hosszú idő múltával tudjuk eldönteni az ő igaza helyességét avagy helytelenségét.

  "Eredendő bűn a pontos elnevezése." - A gyerekes csínyekre gondolsz, vagy arra, hogy nem rak rendet maga után a legók közt? Ami engem illet, állítólag az unokatesóm fejét megkocogtattam, kifejezve nemtetszésemet, olyan 1 évesen. Bizonyára féltékeny voltam. De amióta az eszemet tudom, megrögzött idealista vagyok, csak kicsinek ez még nem tudatosult. Édesanyám nevelési módjához hozzátartozik, hogy leginkább sehogyan sem nevelt, vagy ha mégis, már kisgyermekként is feltűntek az ellentmondásai, így mind az öten merőben más jellemek lettünk, olyanok, amilyenre az eredeti személyiségünk sarkallt.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák