Új hozzászólás Aktív témák

• #14138 Hunork veterán Noddy #14135

  Új Válasz 2012-02-17 23:05:35 #14138

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Hunork

  veterán

  válasz Noddy #14135 üzenetére

  Na, akkor mindketten félreérthettük egymást.
  Szóval:
  1. Nézem a világot és tanulom, és látom, amit látok, miközben azzal is tisztában vagyok, hogy rengeteg dolgot megmondanak a tanítóknak, hogy így vagy úgy kell megtanítani. Nincs apelláta...
  2. Én látom, hogy sokan hisznek egy vallásban, legyen az bármelyik; mint említettem, családban is sokan. És ez szép.
  3. Kitekintek az égre, mikor nincsenek felhők, és azt kérdezem, hogy lehetnénk mi egyes-egyedül?
  4. Betekintek magamba, és azt kérdezem, vajon, ha a Teremtő akkor, olyan és úgy, akkor miért várja el, hogy csakis a saját lelkünk által fogadjunk el dolgokat? Tudom, közhely, de a kinyilatkoztatás az egy valós dolog, nem elegendő elvárni, hogy képzeld el, gondold el, és akkor az, vagy ez ott lesz, megtörténik.
  5. Olvasom, nézem a tudósokat, és látom rajtuk, hogy bár mondják, amit mondanak, de igazán egyik sem lenne képes azt mondani, hogy márpedig ez biztos így van.
  6. És nézem a sok ellentmondást, mindenben, legyen szó a különböző vallásokról, hiszen ne feledjük: nem csak a Biblia hívei élnek ezen a bolygón, több egy-isten hívő vallás létezik. És legyen szó tudományos kutatásokról, vagy éppen az emberiségről, mint fajról, a tevékenysége által okozott károkról, a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségekről.
  7. És mivel ennyi mindent nézek, és látok, hallok, ezért folyton kérdéseket teszek fel.
  8. Válasz sok nem érkezik.
  9. Nem saját isteni mivoltom miatt (atyaég, ezt kérlek, ne is említsd többet!) találok ki egy Kellően Hányaveti Istent, hanem pusztán annak okán, hogy az én belső világomban mindenki, szó szerint mindenki tévedhet, okos lehet, egy kicsit kótyagos, álszent és prűd, vad és obszcén, törtető és simulékony, mert ilyenek vagyunk mi, emberfaj, én nem tudom elképzelni a saját Istenemet másképpen, csakis olyannak, mint amilyennek látom magunkat.

  Végezetül: tudom, nehéz ügy, én is olyan vagyok, mint bárki kétkedő, keresem az utat, illetve az már megvan, de hát néha széles, néhol keskeny, aztán vannak hidak, kövek, farönkök, nem mindegy, merre megyünk, de menni kell, és én lennék a legboldogabb, ha a kérdésekre a válaszok ott lennének az út végén.
  Gyanítom, nem lesznek ott.

  Mert közben nézem a virágot a konyhámban. Télen a föld porzik, meglocsolom. Tavasz kezdetén a magot elültetem, és újra locsolom, és nézem, mint nő ki a szár, nyílnak hajtások, majd a virág. És ősszel elkezd magába roskadni, végül összefonnyad, bele a földbe.
  Mint, mi, emberfaj.

  "Semmi ok nincs rá,hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppolyan gyakran,mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése. Ha vannak angyalok,remélem,úgy szervezkednek,mint a maffia." K. Vonnegut

Új hozzászólás Aktív témák