Új hozzászólás Aktív témák

• #1408 tildy nagyúr

  Új Válasz 2006-08-02 22:28:12 #1408

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  tildy

  nagyúr

  Lao ce, említettem, hogy fogok bővebben írni róla.
  Nos ha magyarokról , és ''saját'' vallásról van szó, mi jut az ember eszébe először? Valószínűlega táltosok. Ezek az emberek tulajdonképpen sámánok voltak , csak egyszerűen más nevet használtak rájuk. Több forrásból is olvasható, hogy ezek a táltosok, sámánok bizonyos alkalmakkor ( pl. ünnep, de akár betegség esetén is! ) révületbe estek.
  
  Egy kis idézet , aha már felvetődött ez a ''kapcsolat'':
  
  ''''2. Amanita spp.
  A muszkarin nevû hallucinogén elemet tartalmazó légyölõ galócából (Amanita muscaria), mely talán a szomának is alapanyaga hallucinációt elõidézõ italt készítenek a sámán típusú kultúrákban (amilyen valószínû a magyar is volt egykor) (Wasson 1986). Bódító szerként Szibériában és Észak-Amerikában éltek, élnek vele (Kutalek 1995). Napjainkban az obi-ugor és a szamojéd sámánok az istenségekkel való kapcsolattartás megteremtéséhez nyersen és szárítva is használják a légyölõ galócát (Balázs, 1954 : 418-420, Vértes, 1978: 382-383). A kereszténység felvétele elõtt õseink szintén élhettek vele mint a természetfelettivel való kapcsolatteremtés elõsegítõjével (Voigt, 1975, Diószegi, 1967, Vértes, 1990). Eddigi adataink alapján magyar nyelvterületen egyetlen gombát, a ''bolondgomba'' légyölõ galócát sem használják hagyományosan hallucinogénként, révület, bódultság elõidézésére. Nagyon régen és egészen újabban találkozhatunk bódítószerként való felhasználásával a magyarságnál. Régi, õsi ilyetén felhasználása a magyar sámánok, a táltosok által történt legutóbb valószínûleg majdnem ezer éve, a mai pedig az utóbbi évtizedekben csupán, sok évszázados kihagyást követõen. Bizonyára nem kizárólag a Székelyföldön, ahonnan adatunk származik, és bizonyos, hogy nem a hagyományos értelemben számít ez népi felhasználásnak. Valószínûleg német hatásra folyamodtak a légyölõ galócához fõleg fiatal meg középkorú emberek Erdélyben is, éppenséggel nem hagyományos, nem népi, hanem kivételes, mûvészeti és tömegjellegû megnyilvánulás alkalmával, az ún. performance gyakorlása idején a Szent Anna-tó mellett (legalábbis elsõsorban). Hasonlóképp élnek ezek a tudtunkkal nem nagy számot képviselõ légyölõ galócát fogyasztók a gombával, mintha kábítószerrel tennék. Élvezetet, önkívületi állapotot kerestek, s talán találtak is valami ilyesmit, mégpedig anélkül – a légyölõ galóca esetében -, hogy függõekké váltak volna (A 14 ).
  Viszont több helyen és hagyományos légyölõként használatos az Amanita muscaria. Magyar viszonylatban nem tudunk egyetlen galóca emberi betegségek gyógyítására való használatáról, sem õstinktúra formájában, sem másként (Rosenbohm 1995: 21).
  A légyölés is tekinthetõ gyógyeljárásnak: a különbözõ kórokat terjesztõ legyek irtása számottevõ megelõzõ módszer. Már Clusius említi az 1601-ben megjelent Fungorum in Pannoniis obs. brevis Historiában, hogy a légygombát Frankfurtban árulják légyvesztõ gyanánt a parasztasszonyok (Istvánffi, 1900: 40).
  1684-ben is tudnak Magyarországon a légyölõ galócáról, mint légyölésre használt gombáról (Hoffmann, 1989: 431,K 1404).
  Napjainkban a magyar nyelvterület majdnem egészén ismeretes, ha nem is használatos már a gyakran épp légygombának nevezett Amanita muscaria tányérba téve (egészben vagy felvagdalva), cukrozva vagy sem, tejjel, vízzel vagy mézzel (Például A 1-12). Moldván és a Székelyföldön kívül inkább csak nevében él csak légyölésre való használatának emléke. Kivételesen, az Õrségben az is elõfordul, hogy másféle rovar irtására tartották, tartják jónak e gombát (A 16). Csíkban és Háromszéken megkülönböztetnek barna (Amanita pantherina vagy -és- Amanita regalis) és piros (Amanita muscaria) légygombát (A 5-8,16). Ennek alapján feltételezhetõ, hogy a párducgalócának is van légyölõ hatása. Az sem zárható ki, hogy adatközlõim tulajdonképpen csak királygalócát (Amanita regalis) használtak fel légyölésre a légyölõn kívül, ez esetben pontatlan, felületes azonosítás történt.
  
  Itt is olvashatóak történetek [link]
  
  Amerikában egy másik dolgot használtak főképp egy ayahuasca nevű italt.
  Az Amazonas őserdeiben élő emberek ayahuasca fogyasztásakor közös tudatba lépnek, és ott hoznak közös döntéseket az egész törzset érintő kérdésekben: hova menjenek vadászni, kivel háborúzzanak, hova költözzenek: ilyesmi. Kollektíven LÁTJÁK, hogy mit kell csinálni. Azt gondolom, hogy eközben az én feloldódik azáltal, hogy kapcsolatba lép Felső Tudattal � én így nevezem, másképpen fogalmazva ez a felettes én, a szuperego. Más szavakkal, ez az a sokkal nagyobb, sokkal bölcsebb szervező erő, amit mindnyájan magunkban hordozunk, de rendes körülmények között csak végletes pszichológiai nyomás vagy krízis hatására érünk el. Úgy vagyunk az én rabjai, mintha kémiai függőségbe léptünk volna vele. A pszichedelikum feloldja az ego bilincseit és tényeket tár elénk: hogyan illeszkedik az egyén e bolygó életébe és szervezetébe, milyen időtlen idők óta vannak a dolgok ahogy vannak és hogyan dolgozták magukat bele jelenlegi állapotukba.....
  
  ''Mi a sámánizmus? A sámánizmus archaikus eksztázis-technikák alkalmazása, melyek bármiféle vallási filozófiától függetlenül jöttek létre: olyan empirikusan ellenőrizhető, kísérletileg működtethető technikáké, amik eksztázist hoznak létre. Az eksztázis az egység, egészség kontemplációja. Ezért van az, hogy amikor az ember kilép a pszichedelikus mezőből, a politikai és társadalmi aréna szempontjából átformálva lép ki, mert nagyobb távlatokat vett észre.
  
  A sámán gyógyító erejével pszichológiai egységet, egészséget tud átadni a hozzá fordulóknak. Emberfeletti személynek tűnik, mert összeszedett, nincs összezavarodva. Tudja, mikor kell valamihez ragaszkodni és mikor kell elengedni. A reményt általában a tehetetlenség vagy a negatív lelki tevékenységek nyomatéka koptatja el. A sámán látja, hogy a negatív gondolatok nyomatéka illúzió. Azáltal, hogy meggondoljuk magunkat, félreállunk a nyomaték útjából, az elsöpör mellettünk és mi átváltozunk. A sámán a tudat formájával foglalkozik: szélesebb a látóköre, mert nincs igazán benne saját kultúrájában.''
  
  Tévedés ne essék ezt nem reklámozásnak szántam, csupán szemléltetni akartam, más ''vallások'' hogyanlépnek kapcsolatba ''istennel''.
  

Új hozzászólás Aktív témák