Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • quint

    aktív tag

    válasz rita7107 #32960 üzenetére

    Aranyoskám, jó hogy mondod azt a privatizálást. Na, abból volt pár darab nekem is. Meséljek róla? Tudod, jánykoromban a telefongyárban dolgoztam, csináltuk Moszgvának az olyan zsinórós, dugdosós telefonközpontokat. Na nem attól voltak dugdosósak, hogy szép lányok kezelték. Jó, attól is, de nem csak. Volt ott nekünk egy ugribugri mérnököcskénk, az mondta a főnöknek, hogy nem lesz ez így jól, mert az imperialistáknál már nem kell dugdosni, hanem fölveszi a pógár a telefonját, teker rajta párat, aztán az egész világgal beszélhet. A háta mögött mutogattuk, hogy milyen hülye, hogy beszélhetnének, ha a párttitkár elvtárs előtte nem engedélyezte. Az igazgatónk, jajj aranyoskám, az egy nagyon szép ember volt, valami olyasmi, mint most ez a Szilárd, aki nem engedi az Európának, hogy elvegye a rezsinket. Szóval a főnök műszakilag fogta meg a dógokat, mondta a mérnököcskének, hogy a mi központunk atomtámadás után is működik, Moszgvának olyan köll. A Piroskával nem nagyon értettük, hogy atomtámadás után kivel tudnánk beszélgetni, de nem szóltunk, mert néha beszöktünk a templomba, ott meg azt mondták, hogy a szellemünk örökké élni fog, szóval lehet, hogy az akar majd beszélgetni egy másikkal.

    Na, ott tartottam, hogy a telefongyárban nagyon jó volt a hangulat. Megvolt a terv, hogy hány központot kellett csinálnunk, minden évben új tervet készített a főnökség, ami pont olyan volt mint az előző, de friss volt rajta az évszám, meg ötévente átírták, hogy hányadik ötéves tervben zúzzuk szét az imperialistákat az új nemzeti telefonközpontokkal, amik olyanok voltak, mint a régiek. Szóval minden központ szerelésére jutott egy vidám csoport, de baj volt vele, mert pici volt a központ, nem fértünk hozzá minden. Volt ott egy takarító öregember, valami gróf volt a reakciós időben, na az azt mondta a főnöknek, hogy legalább fele ember fölösleges, mert hát akkor sem férnénk a munkához, ha akarnánk. Na, a főnök akkor nagyon megharagudott rá, büntetésből áthelyezte könyvtárosnak, ott legalább jó poros lesz, és nem tudja terjeszteni az imperialista propagandát, mert nem találkozik senkivel sem.

    Aztán mi megoldottuk gondot, mert volt az újítási mozgalom és a munkaverseny. A központon nem szabadott újítani, mert hát az a lehető legjobb volt, de kitaláltuk, hogy sorsolássál döntjük el, hogy ki szerelheti be a következő zsinórt vagy a táblába a hüvelyt. Lett is nagy boldogság, mert mindenkinek jutott munka, csak szerencse kellett hozzá, és a reakciós grófnak már megint nem lett igaza. Közben a Lajos kitalálta, hogy könnyebb lenne szállítani a központot, ha nem szerelnénk össze, hanem csak a deszkákat és a zsinórokat csomagolnánk be, úgy küldenénk el a szovjet elvtársaknak. Aranyoskám, el sem tudod képzelni, hogy így mennyit tudtunk gyártani. A raktár ugyan nagyon hamar megtelt, de a főnök mondta, hogy majd a Kádár elvtárs elintézi a szovjet elvtársaknál, hogy vegyék meg az összeset. Erre a Lajos megint újítani akart, hogy még többet gyárthatnánk, ha a deszkákat nem kennénk le lakkal, de a főnök szerint azt muszáj, mert a bolgár elvtársaktól meg kell venni a lakkot, a vécébe meg ugyebár nem öntözhetjük. Szóval nagyon jól ment a gyár, még az Ikeját is bepöröltük, hogy a módszerünket másolják, de aztán jött ez a privatizálás.

    Hú, de most má mennem kell főzni a Pistinek. Az előbb mondta, hogy van internyet. Nem tudom pontosan, hogy az micsoda, de kilestem, olyankor sokáig meredten ül azt a tévé forma izét bámulva, közben meg a prütykölőjét húzogatja. Jó fárasztó lehet, mert utána mindig nagyon éhes. Na szaladok, aztán ha érdekel, majd még folytatom.

Új hozzászólás Aktív témák