Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    válasz DDL #45289 üzenetére

    Én nem szeretek általánosítani, amit válaszoltam Ba cy lusnak, azt ugyebár pusztán azért válaszoltam, mert előadta, hogy én biztos a házimozis hangdobozokat kedvelem, és amiatt nem hozsannázok úgy az A25 kapcsán, mint ő. Meg jött reflexrendszerekkel és hasonló indifferens dolgokkal. (Megjegyzem, zárt, állványos hangdobozom van, sőt mindig is zárt dobozaim voltak, szándékosan - egy rövid időszak kivételével, amikor anno a Preludiumomból állódobozt csináltam, kipróbálva reflexnyílással is.) Ezért válaszoltam azt amit, hangsúlyozottan idézőjelbe téve az általad idézett mondatomban a "házimozi" kategóriát - amely idézőjelet egyébként Ba cy lus a válaszreakciójában gondosan "lefelejtett".

    Én a hetvenes évek óta hifizek. Meghallgattam már többszáz hangdobozt és hangrendszert a "régi" és a "modern" iskolából is (többezer hangdobozteszt és többtíz elemző monográfia/tanulmány és szakcikk/esszé elolvasása mellett). Amint az köztudomású, a hangdobozok jellemző fejlesztési irányait tekintve jelentős különbség van az általam "régi" iskolának és "modern" iskolának nevezettek között, ez a különbség mondhatni nemzedékváltásnak tekinthető, és jelez kétfajta hangdoboztervezési filozófiai tendenciát - és mellesleg alapanyagfejlesztési eredményeket is (ne feledjük, csakis a zenei célú/hangolású hangdobozokról beszélünk, az elsődlegesen házimozi-célú hangdobozokról nem). Kivételek persze vannak bőven, de a jellemző tendenciák különbsége leegyszerűsítve abból állt, hogy az ötvenes-hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a hangdobozok tervezésében (részben a korlátozottabb képességű membránanyagok okán is) inkább arrafelé alkudtak meg, hogy ha nem is rendelkezik jaj de szép mérési adatokkal a hangdoboz, és esetleg nem is valami tiszta és torzításmentes a hangja, és esetleg bőséges feldúsulásai vannak a felsőmélyek és alsóközepek terén, és esetleg kissé tompán is szól, ám szóljon a hangdoboz "életesen", legyen meg benne a lendület, a svung. Még az ezen fejlesztési irányokat elsőként felülírni igyekvő "angol iskola" jellemző hangja is más volt akkoriban, mint a nyolcvanas évek-kilencvenes évek fordulója tájékától. Két-három évtizeddel ezelőtt egy jellemző fejlesztési fordulat zajlott le a szakmában, a driver- és hangdoboztervezők minden energiájukat a torzításmentességbe fektették, jellemzően lecsökkentek a membránméretek, átalakultak a jellemző membránanyagok, a dobozkonstrukciók, a driverkonstrukciók... A (zenehallgatási célú) hangdobozok jellemző karaktere megváltozott, sokkal tisztábban, fényesebben, transzparensebben, teresebben, "definiáltabban" kezdtek szólni. A nyolcvanas évek második felétől egy-másfél évtizeden át a hifi szakmai közélet állandó visszatérő nyervogása szólt arról, hogy jó-jó, mennyivel tisztábban, pontosabban, szebben szólnak a mai hangdobozok, csak hát kiveszett belőlük az "élet". És vitatkoztak az éceszgéberek, hogy mi a jó, mit szeretne jobban a hifi társadalom. De természetesen a hangdobozszakma jellemzően a "modern" iskolának nevezett filozófiában maradt, azóta is. Ezt jeleztem azzal, hogy bizonyos provokációk kapcsán azt mondtam, hogy ha már, akkor már inkább a régi hangdobozok szóltak "házimozisabban", szigorúan idézőjelben használva a Ba cy lus által rámkényszerített házimozi fogalmat.
    Felhívom a figyelmet, hogy milyen sűrűn használtam most is a jellemző(en) és a tendencia szót, és hogy persze az általam most leírt, de a szakmában egyébként közhelyszerű tendenciába persze valamelyest belekavart, hogy közben elterjedt a zenehallgatáshoz képest eltérő követelményeket támasztó házimozizás, és a fejlesztők egy része igyekezett úgy megoldani a hangdobozfejlesztést, hogy a fronthangszórókat a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon felfogás alapján próbálták sokszor alakítani - az ellentétes követelmények között lavírozni igyekezvén. Ezért hangsúlyoztam többször, hogy most a zenei célú hangdobozokról beszélünk.

Új hozzászólás Aktív témák