Új hozzászólás Aktív témák

• #38566 #71562240 törölt tag Bici #38561

  Új Válasz 2013-05-21 22:54:52 #38566

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz Bici #38561 üzenetére

  Digitális jeltovábbítás értelmezésében két fő baj van szerintem.
  Egyrészt, hogy a tapasztalatlanabbak jelentős része automatikusan elhiszi a marketingszövegeket, miszerint hibátlan, tökéletes stb... A másik fő gond, hogy a fizikailag-elektronikailag képzettebb hifistajelöltek jelentős része készpénznek veszi hogy az elvek a valóságban is olyan feketén fehéren működnek, mint a tankönyvekben, másrészt azt sem veszik figyelembe, hogy a zenei formátumok kezelésével kapcsolatos követelmények eleve túl nagy követelményeket támasztanak a hardverekkel(-szofverekkel) szemben, ezáltal a hardverek(-szoftverek) is gátolják a digitális elvek "tökéletes" érvényesülését. Sokan abból indulnak ki, hogy mivel a digitális jelfolyam egyesekből és nullákból áll, ezért "elegendően jó minőségű" vezetéken már hiba nélkül továbbítódik. Csak hát ugyebár nem egyesek és nullák mennek a vezetékben, hanem elektromos (vagy optikai vagy egyéb fajta) jelek, amelyeket aztán egyesekként és nullákként értelmeznek a jelfeldolgozó egységek a készülékekben, - és hát értelemszerűen nincs olyan, hogy "elegendően" jó minőségű vezeték. Az egyeseket és nullákat képviselő elektromos (vagy optikai vagy egyéb fajta) jelek hasonlóan torzulnak, elvesznek, eltévednek, késnek, túlsietnek, mint az önmagukat képviselő analóg jelek.
  Az analóg és a digitális jeltovábbítás-feldolgozás között van egy jelentős különbség: az analóg jel torzulása, elveszése eleve önmagában torzulásként, elveszésként működik, ellenben az egyeseket és nullákat képviselő jelek bizonyos határokon belüli torzulása esetén még a jelfeldolgozó egységek megérthetik, hogy a torzult jel egyest jelent-e vagy nullát. Tehát elvileg-gyakorlatilag a digitális jel több torzulást, jeltovábbítási hibát elbír, mint az analóg jel, így a digitális jel általában kisebb zajosodás és veszteség mellett továbbítható, sőt nagyon jó hardveres-szoftveres eszközök használata révén és relatíve kismennyiségű kezelendő adat esetén elvileg-gyakorlatilag elég széles határok között ("ideig-óráig") megvalósítható akár az elvileg-gyakorlatilag bitpontos jeltovábbítás is. A zenei digitális formátumok kezelése azonban nagyon rövid időintervallumok alatt nagyon nagy adatmennyiségek továbbítását-feldolgozását követeli meg, így aztán elég sok hiba keletkezik, és a hibáknak csak egy részét tudja ellensúlyozni a jelfolyam redundanciájára építő hibajavítási folyamat, és persze ez a hibajavító folyamat csak megközelítőleg tudja interpolálni, szintetizálni az eredeti jelfolyam elveszett-eltorzult jeleit. A digitális zenei formátumok kezelése olyan gyorsasági és adatmennyiségi követelményeket támaszt, amelyek közepette nagy szerephez jutnak a statisztikai, a valószínűségszámításon alapuló folyamatok, például nagyon magas frekvenciára van szükség az órajelek (vivőjelek) létrehozásánál, továbbításánál és az órajelnek a hasznos jellel való találkoztatásánál, mindez pedig alapvető problémákat okoz a jelek időzítésében is, lásd a digitális zenei jelfolyam egyik legnagyobb rákfenéjét, a jitter-t (amit természetesen nem szüntet meg, legfeljebb részlegesen-ideiglenesen csökkenthet a pufferelés). Satöbbi-satöbbi, bőven vannak a digitális jeltovábbításnak is problémái, ezek egy részét ismerjük, egy részét még esetleg nem, mindenesetre a tapasztalat az, hogy a vezetékek eltérő tulajdonságai hasomló jellegű és hasonló mértékű hatással vannak az analóg és a digitális jeltovábbításra is.
  Azt meg csak halványan szoktam néha elpöntyögni, hogy az elektromos jeltovábbítás részecskevilágában feltehetőleg nem csak a megszokott makrovilágunk, hanem már a kvantummechanikai törvényszerűségek is elég markánsan érvényesülhetnek. Annak ugyebár elég kicsi a valószínűsége, hogy a számítógépem előtt fórumhozzászólást gépelvén Schrödinger macskájává váljak, de az elektronoknak, ionoknak, bármely áramot vezető töltéssel bíró részecskéknek, és az őket alkotó még elemibb részecskéknek elég nagy esélyük van arra, hogy "Schrödinger-macskaként" viselkedjenek, és ezt továbbvinném arra is, hogy a hifi rendszerünk hangminőségének vizsgálatára hivatott különféle mérések mennyire faék egyszerűségűek a mért jelenség (azaz a zenei hang) összetettségéhez képest, és hogy a mérés ténye és módszerei hogyan változtatják meg a mért jelenséget.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák