Barcelona. Egy város, ahová hetedjére is úgy tértem vissza, mintha csak elsőre láttam volna meg a mediterrán vidék jellegzetességeit. Az izgalom nem hagyott alább, a repülőre most is széles vigyorral szálltam fel, már csak azért is, mert a szokatlanul hideg tél után alig vártam a napsütést és a kellemes időjárást. Más kérdés, hogy mire visszaérünk, végre már otthon is tavasz lesz. Az út hányattatásairól korábban esett szó, Bone123 bőröndjének látványa erős alaphangulatot adott, és le a kalappal, az első, kevésbé szofisztikált szófordulatok után igazán türelmesen kezelte le a szituációt.

A szállásunk, pontosabban a szobák elfoglalása is jelentett némi kihívást, ami viszont utána jött, az talán a mostani Barcelonának az első napját az eddigiekhez képest messze magasabb szintre emelte. Lementünk a lépcsőn, hogy keressünk egy kocsmát, és lőn, egy laza hajtűkanyarral máris betértünk az első lehetséges helyre, ami olyan jó döntésnek bizonyult, hogy el sem tudtam volna képzelni frankóbbat. A Guinness vendéglátó egységről van szó, ahol éppen Open Jam Session este volt, vagyis mindenki, aki fel szokott lépni, az bizony összegyűlt és random elkezdett zenélni.

A hangulat a tetőfokára hágott...nálunk, mert sok ember azért nem volt [+]

Nem is akárhogy. Volt jazz, hazai sláger, és a szívem csücske, a rock 'n’ roll, fergeteges gitárszólókkal, kellemes vokálokkal, remek hangulattal, iszonyat finom sörrel. Nem véletlen, hogy ki sem lehetett mozdítani minket majdnem hajnali három óráig, indulásunk előtt Bochával még nyomtunk egy meccset egy autentikus csócsóasztalon (hogy, hogy nem, Barca – Real mezbe öltöztetett bábukat pörgettünk), koccintottunk Bone-nal, és roptuk a táncot Brigittával.

Fújták a buborékokat, ezzel kiváló lehetőséget kínálva a fotózáshoz [+]

A szombati reggel viszont azon kívül, hogy elég kótyagosan és lassan indult, meglehetősen nagy fejtörést okozott nekem, hiszen lényegében már mindenhol jártam, egy lazább séta, vagy a Montserrat meglátogatása között vacilláltam igazán. Végül előbbi mellett tettem le a voksom, ami nyilván kevésbé számított mozgalmasnak, ám egy ilyen pihenésre mégiscsak szükség van a rohanó életben. Brigittával vágtunk neki az útnak, ő még nem járt itt, gondoltam érdemes felcsapni idegenvezetőnek.

Gyakoroltuk a közös szelfit, közepes sikerrel... [+]

Először a Plaça d'Espanyát vettük célba, ahol tudni kell, hogy a pláza tetejére kétféleképpen lehet feljutni. Vagy belül, mozgólépcsővel, ingyen, vagy a kinti lift segítségével, ahol viszont a gyanútlan turistákról laza 2-3 eurót legombolnak a nagyjából húsz másodperces útért cserébe. Felül végigbandukoltunk, majd étterem után kutattunk, ám végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak nagyobb löketet ad egy tengerparton elfogyasztott paella. A séta tehát folytatódott, a chorizót és a tengeri herkentyűket megrendeltük, majd kiderült, hogy szegény Brigi meglehetősen kevés ételt fogyaszthat, így ameddig ő kibelezett paradicsommal próbálta meg csillapítani éhségét, addig én már forró lábasból falatoztam.

Nehéz az élet Barcelonában [+]

Befordultunk hát a minden sarkon megtalálható, magukat supermerkatoknak nevező boltok egyikébe, hogy valami sonkát azért csak egyen Brigi, amivel kibírja hazáig. Ezután már ő is őszinte vidámsággal várta a tengerpart, a Barceloneta látványát, ami még mindig nagyon meghökkentő. Február végén járunk, és az emberek rövidujjú pólóban sütkéreznek a homokban, a bátrabbak pedig csobbannak a vízben. Megnéztem, és annyira durván nem is hideg a víz, persze fürödjön, aki akar 20 fok alatti vízben. Óriási élmény hátradőlni, hallgatni a sirályokat (és remélni, hogy nem akkor dobnak ki magukból valamit, amikor épp az ember felett repülnek el), a hullámokat, nem rossz, ha van egy városnak ilyen része.

[+]

Örökké viszont ez sem tarthatott, helyi itókát kezünkbe fogva visszatértünk a szállásra, mert a BlackBerry esemény nem sokkal később nyitotta kapuit. Én még egy nagyon régi orosz ismerősömmel, aki Brigihez hasonlóan szintén első alkalommal látogatott Katalónia szívébe, még azért lesétáltam tíz kilométert (így lett 24 kilométer a napi eredményem), este még úgysem láttam a Casa Batllót, a fenti kép pedig bizonyítja, hogy megérte idáig elcaflatni, mert napfényben és kivilágítva és egészen egyedi látványt nyújt. Ezzel pedig zárom soraim, holnaptól indul a buli, sok eseménnyel, remélhetőleg izgalmasabbnál izgalmasabb hírekkel.