A szombati eseményeket csak a magam nézőpontjából tudom elmesélni. Ez pedig nyilván nem adja át a teljes képet, leginkább azért, mert tevékeny csapatunk több részre oszlott attól függően, hogy ki és mit látott már a korábbi években. Ennek megfelelően Bone és szentkuti11 elmentek a Montserratra (és erről beszámolnak majd hamarosan), AliceWake és Zsolt a városban mászkáltak, Bocha pajtással pedig jó előre kifundáltuk, hogy mi megnézzük Girona városát és legurulunk a Costa Bravára is. Ehhez pedig gépjármű bérlését irányoztuk elő, amely gépjármű átvételét pedig 9:00-ra irányoztuk elő.

Úgyhogy reggel nyolckor frissen, üdén és fiatalosan felkeltem, mint Medveczky Ilona, kipattantam az ágyból, mint egy rügy és a megfelelő felszerelések birtokában bevonultam a fürdőszobába, hogy egy könnyed tusolást tervezve 8:20 körül majdan felrázzam Bochát, hogy ő is összeszedje magát és ha nem is pontban 9-kor, de nem sokra rá átvegyük a járművet. A terv tehát remek volt, nem túl összetett, mégis célravezető.

Nem számoltam azonban egy aprósággal, a banda fele ugyanis mintegy hajnali 4-ig ébren volt és jól érezte magát, ebből az apropóból pedig AliceWake úgy éjjel 3 körül piritóst kívánt fogyasztani, amelyhez meg is találta a kézenfekvő hozzávalókat kenyér és pirító formájában. A kissé viseltes háztartási berendezés azonban nem akart működni, de szentkuti11 lényegre törően rámutatott, hogy talán be kéne dugni a konnektorba, amely megállapítást tett követte, AliceWake rövid úton kihúzott valamit a konnektorból a konyhában, és bedugta az ezt követően üzemszerűen működő pirítót. Az a valami a kazán volt. És ez a folyamat irreverzibilis maradt, a pirítás után nem került vissza az eredeti dugasz az eredeti helyre…

Na, oda nem sikerült visszadugni a konnektort [+]

Én meg kimentem tusolni reggel, annyi melegvíz még volt a rendszerben, hogy a habosítás műveletéig eljutottam, utána pedig ott álltam a kádban és folyattam a vizet, ami nem hogy nem lett meleg, hanem rövidesen maximum 2 Celsius fokosra hűlt és nem értettem, hogy mi a búbánatos franc van, és szidtam a tulaj összes felmenőjét, aztán habosan kivergődtem a konyhába, ahol szembesültem a helyzettel. És ez nem tett boldoggá, mivel nyilván orvosoltam a problémát, de ettől nem keletkezett hirtelen melegvíz, úgyhogy hideggel fejeztem be a műveletet és bárkinek a nyakát hajlandó lettem volna különösebb lelkifurdalás nélkül kicsavarni, csak az összes bárki még aludt.

De eljutottunk végül az autóig, ahol persze kiderült, hogy szerintük az a biztosítás, amit én előre kifizettem, az bizony semmit sem ér, de szerencsére háromszor annyiért köthetek egy másikat, egyszerűen nem értem, hogy miért kell az ilyesmivel mindig szívatni, pedig ez a Hertz, konkrétan, és aztán kiderült, hogy ja, hát még nincs is kész a kocsi, várni kell rá 15 percet, ami 35 lett, én meg ideges. És végül átvettünk egy Toyota Aygót. Amit Bocha roppantul élvezett, mert nemigen vezetett az utóbbi időben ilyen erőtlen jószágot, de viccesnek tartotta, hogy az autópályán vissza kell váltani egy enyhe emelkedőn is. Viszont kiderült, hogy van benne fedélzeti rendszer, Bluetooth és MirrorLink szintén, szóval ha már… akkor tökre írunk róla egy cikket, a magyar Toyota ugyanis nem hogy nem akart eddig nekünk ugyanebből a célból kocsit adni tesztre, hanem ennek kapcsán még olyanok is elhangzottak, hogy biztos csak akarunk egy kocsit ingyen egy hétre. Mert tényleg pont egy Aygo a vágyam, okvetlenül, bizonyára.

A célnak megfelel, bizonyos szempontból meglepően korszerű [+]

Girona frankó. Van egy girbegurbás utcácskás-sikátoros óváros, ami elég réginek tűnik, bár már a 8. században város volt itt, de a most látható dolgok a várfallal a 16. századból vannak. Úgyhogy itt sétáltunk hosszasan, mert a várfal tetején tényleg elég sokat lehet haladni. És jó volt. Aztán újra kocsiba ültünk, irány a tengerpart, konkrétan Tossa de Mar. Már az út is baromi szép volt, meg is álltunk egy helyen, ahol frankó volt a kilátás, hogy itt majd lefotózgatjuk az Aygót, de megtámadott egy hordányi darázs (darázs! fél éve nem láttam darazsat), úgyhogy továbbálltunk és Tossa de Mar tényleg nagyon takaros, plusz a komplett tengerpartja egy homokos stand egy öbölben. Kicsit arrébb pedig sziklás meredély, inkább efölött álltunk meg, miután kicsit nézelődtünk a városkában is.

Girona [+]

És aztán teljes gázzal vissza Barcelonába, mert jelenésem volt a hipertitkos Samsung előrendezvényen, ahol megtudtam mindent, amit mindenki más csak holnap este tud meg, de nem mondhatok semmit, mert aláírtam, hogy különben koreai önkéntesek Note 7 akkumulátorokkal gyújtanak fel elevenen, de csak egy napot kell várni, hogy publikus legyen minden. Közben AliceWake elment a BlackBerry rendezvényére, ami elmondása szerint nem a legalkalmasabb esemény volt arra, hogy az MWC-s sajtótájékoztatókat megkedvelje, mi pedig a többiekkel a Samsung meghívásának eleget téve a Luzia nevű katalán étteremben fogyasztottunk bőséggel, jókedvvel.

Tossa de Mar [+]

Az MWC-be tehát szőrmentén belekóstoltunk, de inkább ráhangolódtunk. Barcelonában már most állati sokan vannak, hömpölyög a nép az utcán, vasárnap délután már rohanás lesz minden, aztán hétfőn pedig gigatömegre számítunk a kiállításon, de hát ezért jöttünk.

Részlet a vacsorából. Mind elfogyott. [+]

Bog