Néha olyan baromi jó dolog ezt a melót csinálni. Hogy az ember egyrészt kijut Barcelonába minden évben (számomra már a tizenkettedik alkalom), rengeteget mászkál, beszélget, ismerkedik és ezekből néha kiesnek olyan kapcsolatok, amelyek teljesen véletlenszerűek. Hogy Ken Honggal jóban vagyunk, az is egy véletlennek volt köszönhető, a Travis csapata pedig a jelek szerint azért kedvelt meg tavaly, mert a cég egyik alapítójával elég mélyen beszélgettünk technológiai kérdésekről és tökre értékelte, hogy nem maradunk meg a felszínen, az pedig külön felvillanyozta, hogy magyar vagyok, amiről náluk nyilván mindenki tudja, hogy az egyik legösszetettebb nyelv, hiszen ezzel foglalkoznak.

[+]

Így aztán amikor pár napja elsétáltam a standjukhoz (ami két asztal a holland pavilon egyik részén), rögtön őrületes mosolyt villantott Nick, nem csak megismert, de emlékezett az egy évvel ezelőtti eszmecserére, megmutogatta az új cuccot, aztán előkerült Magda, a Travis PR-osa és már épp indultam volna tovább, amikor előrántott egy karszalagot és meghívott a Travis zártkörű összejövetelére a belvárosba, egy kis pubba egy kis utcában a Catalunya mellé. Oké, nyilván az is PR-attitűd, hogy közben hozzátette, hogy csak jófej embereket hívnak, amiből tök egyértelmű, hogy nem ismer eléggé.

A helyszín [+]

Mocskos egy idő volt itt szerda este, 2 fok, szitáló eső, tudom, otthon rosszabb a helyzet, de nagyon nem ehhez vagyunk szokva az MWC ideje alatt, úgyhogy Bocha kicsit noszogatott, hogy induljak már el és akár videózhatnék is közben, szóval felkerekedtem, sétáltam 10 percet, beléptem egy egészen pici ajtón, egy szakállas fickó csekkolta a karpántomat és még egy ajtó után volt egy súlyos, bordó függöny, mögötte pedig feltárult egy tök klasszikus bár, ami tényleg nem volt nagy, de voltunk úgy ötvenen. Kértem egy bort és próbáltam ismerős arcokat keresni, Nick szerencsére nem született holland, hanem ázsiai típusú feje van neki, szóval könnyen megtaláltam, úgy csinált, mint aki megörült nekem és egyből elvitt Brendthez dumálni, aki a CEO. És Brendt irgalmatlan jó fej volt.

Mesélt arról, hogy már 18-an dolgoznak a cégnél, mesélt az alapítványról egy csomót, arról, hogy otthon egész ismert ember lett a Travis miatt és mindezt olyan lelkesedéssel mondta, hogy simán elhiszem, hogy szívből csinálja az egészet és hogy nyilván cél, hogy legyen ebből lóvé, de a Travisnél mintha mindenki hinne abban, hogy jobbá teszik a világot. Ezért is csinálták meg az alapítványt és toltak bele 250 ezer dollárnyi pénzt, de mire ezt kimondta, valahogy odakeveredet Elissa, aki az alapítványnál dolgozik és nagyon sokat mesélt. Aztán arrébbállt és hirtelen ott találtam magam Oscar mellett, aki egy katalán újságíró, s mint megtudtam, összesen három újságírót hívtak meg erre a bulira, azokat, akik a kezdetektől foglalkoznak velük. Oscarról pedig kiderült, hogy úgy mellesleg kézilabda bíró, akkora rajongója Nagy Lászlónak, mint a ház, de kábé az egész magyar válogatottat név szerint ismeri és instant felajánlotta, hogy ő bérletes az FC Barcelona focicsapatánál is, de nem tud általában meccsre menni, mert akkor vezet kézilabda összecsapásokat, szóval menjek már el helyette, ha erre járok. Mert ne hagyjunk üresen széket.

Balra Brendt, jobbra Magda [+]

Szóval ilyen dolgok zajlottak, aztán Nick megint előkerült és már nem nagyon volt szomjas, mondtam neki, hogy az milyen remek lesz, amikor 10 év múlva a Travis egy tök nagy cég lesz és én majd elmondhatom, hogy itt voltam az elején, de Nick már abban a státuszban volt, hogy kijelentette, hogy 10 év múlva mindenki szeretni fog mindenkit, azt meg már csak én tettem hozzá, hogy világbéke. Miután általában tudom a saját határaimat, ezért némi közös szelfizés után (a fenti képen balra Brendt, jobbra Magda) elbúcsúztam, hogy aztán újabb 10 perc séta után a komplett csapatnak elmeséljem a szálláson, hogy a Travis mekkora királyság, Legendd pedig tökre belelkesedett, úgyhogy még az MWC utolsó napján megint elmentünk a standjukhoz és lett belőle videó, miközben láttam, hogy Nick is elég kómásan követi az eseményeket és Magdát is leginkább azzal tudtam felvillanyozni, hogy Csutka kutyáról mutogattam neki képeket, kérdezte, hogy milyen fajta (mudi), én pedig kerestem a szavakat, hogy angolul mi a terelőkutya és végül azt sikerült mondanom, hogy "sheeping dog", amin elég jót röhögött előbb a Zsolt, aztán Magda is, miután leesett neki.

És megállapítottuk, hogy egy Travis használatával ez nem fordulhatott volna elő.