Nos, a reggeli kínzó kelés (3:45) után most már Barcelonából írjuk ezt a bejegyzést. A repülőút eseménytelen volt, leszámítva azt, hogy Bocha hátát szétrúgta kettő darab ázsiai tag, előttem pedig egy másfél éves kiscsávó sikkantgatott örömében. Már a beszállás során felmerült, hogy esetleg tele a pelus (a szag indokolta a gyanút), de nem nála volt a probléma, hanem sanszosan valaki más elsunnyantott egy galambot.

Gubro érkezik

Barcelona, reggel 9 óra, erősen felhős, szeles, hűvös. Gubro fél órával később érkezett, addigra verőfényes napsütés tizensok fok, a szél elállt. Bebuszoztunk a kiállítás helyszínére, nagyjából három perc alatt megvolt a sajtós akkreditációnk, majd szépen röhögünk hétfőn a kilométeres soron, ami reggel ott fog kígyózni.

A FIRA előtt

Ezek után megcéloztuk a szállást. Nagyjából ott lakunk, ahol tavaly, kicsit távolabb a metrótól, viszont minden másban jobb. Egyrészt olcsóbb a lakás, mint tavaly volt, másrészt konkrétan dupla olyan nagy, kifejezetten frankó terasszal, hatalmas nappalival, aminek a közepén egy akkora üvegasztal feszül, ahol nyolcan is el tudnánk dolgozgatni. Egyelőre nagyon elégedettek vagyunk, hűtés-fűtés, lift, kilátás, nagy tér... ideális helyszín. A lakás tartozéka egy Orange hálózaton üzemelő Huawei mobil router, ami egész jó, 4-5 megabites letöltési sebességet produkál.

a stáb már kockul

És persze már a FIRA-ról visszafelé rögtön sikerült begyűjteni egy fejadagyni KAS-t, végre visszatért az ismerős íz a szánkba, dr. Kind is beavatottá vált. Igen, itt vagyunk, újra, megint, és nekünk most valóban nagyon jó. Kimegy ez a post élesbe, aztán nekifutunk a városnak, hiszen állítólag hétfőtől elromlik az idő, most kell tehát csellengeni.