Hirdetés

Fototrend blog: Hogyan érdemes egy telefonnal videózni?

A fotózás mellett egyre fontosabb a telefonokkal történő videózás is. Ennek több oka is van, egyrészt a fiatalabb generáció egyre inkább videókat oszt meg a közösségi platformokon és ma már egy telefonra alapozva is lehet YouTube-csatornát üzemeltetni. Másrészt a fényképezős képességek mellett sokszor háttérbe szorult a videós vonal, de most ez is változni látszik, ám itt nem arra kell gondolni, hogy a felbontás növekedett (4K-ban már sokszor egy középkategóriás modell is tud rögzíteni), azonban nem mindegy, hogy milyen a minőség. Ráadásul csábító ugyan a 4K lehetősége, de egyáltalán nem szükségszerű, hiszen lényegesen több tárhelyre van szükség, kevésbé megbízhatóan működik a stabilizáció (ha egyáltalán), sokkal erőforrásigényesebb az utómunka, illetve egyáltalán nem biztos, hogy úgy egyébként van bármilyen eszközünk, amin ezeket érdemben vissza lehet nézni.


[+]

Magyarán — akárcsak a fotós területen — itt sem a felbontás lesz a lényeg, hanem a minőség és a könnyű használhatóság, sokoldalúság, valamint az, hogy ha az ember minden állítgatást mellőzve gyorsan elő akarja rántani a telefonját, hogy megörökítsen egy pillanatot, akkor milyen eredményre számíthat. És az erre irányuló fejlesztéseket nyilván sokkal nehezebb kommunikálni, mint azt, hogy hoppá, már 4K-ban tudunk 60 fps mellett videózni. Mivel a szenzorok és a lencsék a fotós fejlesztések miatt kvázi adottak, ezért sokkal inkább a szoftveres képességek, algoritmusok és trükkök kerülnek fókuszba, az egyes telefonok között pedig óriási eltérések lehetnek ebből a szempontból.

Alul a P30 Pro kamerás eszköztára, felette a P30 szettje Alul a P30 Pro kamerás eszköztára, felette a P30 szettje [+]

Akár komolyabban foglalkozunk a témával, akárcsak elvétve csinálunk videót, az egyre fontosabb, hogy a végeredmény ne úgy nézzen ki, mintha egy csapat zombi üldözött volna minket, miközben próbáltuk egyenesben tartani a telefont. Erre találták ki a stabilizációt, amit ma már háromféle megoldással is igyekeznek a gyártók minél hatékonyabbá tenni. A hardveres vonalat az optikai stabi képviseli, itt a lencse nem fixen ül a szenzor előtt, hanem mozoghat is, hogy kiegyenlítse a kézmozgásokat, általában kettő, illetve három tengelyes giroszenzor segíti ebben. Ez az értelmezhető videós képességekhez gyakorlatilag elengedhetetlen, hiába létezik szoftveres és mesterséges intelligencián alapuló trükközés is, az alapvető rángatásokat legjobban és minden körülmények között az optikai stabi tompítja.


[+]

Az EIS (elektronikus stabilizátor) már egy szoftveres trükk, amit maximális felbontás mellett nem is tudunk használni, itt ugyanis egy algoritmus dolgozik azon, hogy a kép széleiből egy bizonyos mennyiségű pixelt lecsípve próbálja korrigálni a dőléseket és remegéseket. Ez nagyon hasonló, mintha egy profibb videóvágó programmal utólagos stabilizálást kérünk, a felbontás romlik ugyan, de az eredmény sokkal simább lesz, mint a nyers fájloknál. Ennek a tökéletesítése az AI-t (vagyis inkább gépi tanulást) használó stabilizáció, amely sok-sok betáplált információ felhasználásával kvázi már felvétel közben megpróbálja kiszámítani, hogy hogyan kéne az elektronikus stabilizációt paraméterezni ahhoz, hogy minél remegésmentesebb legyen a végeredmény, a Huawei is ilyen, a háromféle módszert ötvöző megoldást használ a Mate 20 sorozatnál, de persze csodákat azért még ezekkel sem lehet tenni, noha a hatékonyság évről-évre látványosan jobb, még ha nem is tudjuk minden esetben elérni azt az eredményt, amit egy gimbal segítségével tudnak hozni a telefonok. (Ott is van egyébként gond, a gimbal és az optikai stabilizátor össze tud akadni és ugrálóssá teheti a felvételt, főleg fordulásoknál.)

A jelenlegi csúcstelefonokban általában több látószöget tudunk használni, ami videózásnál is jól tud jönni. A Huawei pont a P20 Próval hozta az első olyan mobilt, ahol felvétel közben is tetszőlegesen tudunk a látószögek között váltani, ennek egyébként az az oka, hogy a Kirin 980-as chipsethez tartozó DSP-t felkészítették erre, a Qualcomm például még a 845-ösnél sem tudta megoldani. Ez igen nagy szabadságot ad a felhasználónak, mert úgy kapcsol át a látószögek között, ahogyan azt a téma megkívánja (közelebb jön valaki, vagy épp valaminek a nagyságát akarjuk nagylátószöggel jobban érzékeltetni). Viszont ingoványos talaj a gyártónak, mert ha már a lehetőség megvan, akkor a júzer azt is elvárja, hogy bármelyik lencsével hasonló minőségű felvételt tudjon rögzíteni, ez azonban egyelőre még bizonyos esetekben nem megoldott. A nagylátószög például általában rossz fényviszonyok között elég zajos eredményt produkál, viszont emögé általában nem szükséges optikai stabit rakni, mert sima elektronikus megoldással is remegésmentesebb képet tud adni. Ugyanezen okból a telés lencséknél viszont sokkal komolyabban kell a stabilizációra figyelni, nagyobb vizuális “utat” jár be egy ugyanolyan kézmozdulat, mint ami a széles látószög mellett alig-alig tűnik fel.

És mindezeknek a tetejében ott van az előlapi kamera kérdése is, amely fotós szempontból az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott, videózási vonalon viszont méltatlanul elhanyagolták sokan. Pedig nagyon sokan használják arra, hogy például “élőzzenek”, vagy narráljanak egy videót, mégis az az általános tapasztalat, hogy itt még ritka a 4K felbontás és a dinamikatartomány is roppant szűk, sokszor kiég a háttér. Arról nem is beszélve, hogy talán még fontosabb ilyenkor, hogy a telefonokon levő mikrofonok milyen hangot tudnak felvenni, ha a felhasználó nem trükközik mikroporttal, akkor zajos, szeles környezetben hiába beszél az előlapi kamerába bele, lehet, hogy rettenetes lesz a felvétel hangja.

Hogyan érdemes tehát nekiállni annak, hogy olyan eredmények szülessenek, amelyeket utána akár egy editorban élvezhető videós anyaggá tudunk alakítani? Mindenekelőtt érdemes előre átgondolni, hogy milyen videót is óhajtunk forgatni. Ha csak az a cél, hogy egy apróbb jelenetet felvegyünk és másoknak meg tudjuk mutatni, akkor igazából mindegy, bőven elég lesz a Full HD felbontás és a 30 fps, erre a legtöbb telefon képes és elsősorban nem a felhasználón fog múlni a minőség, hanem a készülék képességei és a fényviszonyok határolják be. Ha azonban az a cél, hogy olyan mozit forgassunk, amit majd mi magunk vágunk meg, esetleg publikálni is szeretnénk, akkor jóval összetettebb a feladat.

Először is döntsük el, hogy mi legyen a hanggal. Ha már videózás közben beszélni szeretnénk a felvételen, akkor — bár sokszor meglepően jó minőségben rögzítenek beszédhangok a mai csúcskészülékek — érdemes felkészülni arra, hogy lesz háttérzaj, szél, vagy adott esetben nem fordulunk mindig a telefon felé. Erre megoldás a mikroport, amiből elég széles a kínálat, Type-C csatlakozós modellek is vannak. Így biztosak lehetünk abban, hogy minden snittnél ugyanolyan lesz a hangerő és a tónus. Az előlapi kamerába való belebeszélés másik sarkalatos pontja pedig az, hogy hová nézünk. Nekem speciel ez nagyon nem megy — mindig a a kijelzőt nézem ellenőrzésképp, miközben az előlapi kamera értelemszerűen nem a kijelzőben ücsörög (ez még a jövő zenéje), hanem alatta-felette található. És ha már alatta-felette: alapvetően videót fektetett nézetű telefonnal készítünk, mert fektetett nézetű dolgokon fogjuk visszanézni. Az állítva forgatott anyagoknak is megvan a helye rövid Instagram postokban, de ez megint egy másik műfaj.

A hátlapi kamerák használatánál a témához legjobban passzoló látószöget érdemes választani. Egy beszélő fejes videó (portré) esetén érdemesebb távolabb menni a telefonnal és a telés lencsét használni (jó esetben állvánnyal), így jobban elkülönül majd a háttér. Ha épületeket, magas-széles dolgokat, vagy nagy teret komponálunk bele az anyagba, akkor a nagylátószög hozza a leglátványosabb eredményt, ha még forgunk is a telefonnal, akkor is az lesz a legjobb választás, mert kevésbé látszik a kézremegés. Nagy általánosságban pedig maradjunk a normál látószögnél, mert ott szokott a legjobb lenni a képminőség, plusz mégiscsak ez tűnik a leginkább természetesnek és torzításmentesnek.


[+]

Noha nyilván némiképp idétlenül néz ki, de ha például lépkedünk videózás közben, akkor a telefont magunk előtt próbáljuk minél fixebben, két kézzel tartani, hogy a lehető legkevesebb remegést kelljen a stabilizátornak kompenzálnia. Ez persze jobbára esélytelen bármilyen lépcsőn, ösvényen, vagy macskaköves úton, ahogyan autózás közben sem lesz még akkor sem tökéletesen sima a snitt, ha csodálatos aszfalton haladunk. Mindenképpen komoly kihívás minden automatikának, hogy a videózás közben megváltozó fényviszonyokra reagáljon. Sötét környezetből világosra kilépve, ablak felé fordulva, lámpát kapcsolva hajlamosak megzavarodni a mobilos kamerák, ezen viszont segíthet a kézi mód. A Mate 20 szériában is akad ilyen, itt nincs olyan sok opció, mint fotózásnál, de a fehéregyensúly, a fókusz és az expozíció fixen beállítható, ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor viszont általában csak kézzel korrigálva ez utóbbit tudjuk állítani a keresőben azt a pontot megérintve, amihez igazodik az expozíció. Alapvető tanács még, hogy mindig legyen jóval több snittünk, mint amit gondolunk, a vágásnál derül ki általában, hogy hát jó lett volna ide még egy pár másodperces bevágás valamiről, amiről szól a videó, vagy hogy jobban jöjjön ki a zenére. (Ha már zene: ha a YouTube-ra töltünk fel bármit, akkor jogdíjmentes zenét illik választani, amúgy a YouTube nem engedi a monetizációt, szélsőséges esetben le is tiltja a videót.)

A modern csúcsmodellek még egy dologban tudnak többet, mint az átlagos telefonok, ez pedig a lassított felvétel. Az egy dolog, hogy sokszor 4K felbontás mellett is megvan a 60 fps (de ez sokszor a stabilizáció hiányával érhető csak el), de Full HD mellett egy csomó modell (a Mate 20 széria is) tud 120 fps-ben rögzíteni, ami négyszeres lassítást jelent. És néhány telefon tud rövid idejű szuperlassítást is, amely 960 fps-t jelent, de csak néhány tizedmásodpercnyi felvételt tud így tárolni és feldolgozni. Ez nagyon látványos eredményt tud hozni, de állati nehéz elkapni a megfelelő pillanatot. Ebben leggyakrabban mozgásérzékelés segít, amely automatikusan elindítja a lassítást, ha úgy látja, hogy az általunk megjelölt területen mozog valami, de ennek az érzékenysége nem paraméterezhető, ráadásul az időintervallum rövidsége okán csak az esetlegesen tervezett mozgás eleje lesz lassítva, ami korlátozza a dolog használhatóságát. Ha viszont sikerül elkapni a mozdulatsort mégis, akkor egy nagyon látványos snittel leszünk gazdagabbak, amely minden videót fel tud dobni.

Nyilván a telefonos videózás még nem tart ott, hogy felvegye a versenyt a direkt erre a célra tervezett céleszközökkel. Akár komoly kamerákról, akár csúcs akciókamerákról van szó, látványosan más is lehet képminőség szempontjából a végeredmény. Ugyanakkor viszont egy csúcskategóriás okostelefonnal ma már simán el lehet menni úgy nyaralni, hogy a felvett mozzanatokból élvezhető videót lehet komponálni némi utómunkával, amelyeket nem szégyen nagyobb plénum előtt is megmutatni. Mi arra számítunk, hogy a jövőben több hangsúlyt kapnak majd a videós képességek, a több lencsés megoldásokkal együtt járó sokoldalúság már most nagyon praktikus, a stabilizációs algoritmusok is sokat fejlődnek, az egyre erősebb hardveres összetevőknek hála pedig különböző trükkökkel lehet majd színesíteni a felvételeket (mint amilyen például a Mate 20 Próban a hátteret fekete-fehérré tevő effekt videózás közben is), a digitális-optikai kombinált zoom, az egyre magabiztosabb lassított felvétel, vagy például az utóbbi időkben rengeteget fejlődő stabilizációs megoldások olyan készülékeket eredményeznek, amelyek egy átlagfelhasználó számára feleslegessé teszik a videókamera beszerzését.

Előzmények