Bog a tegnap publikált bejegyzésben nagyjából leírta, hogy mi mostanság a helyzet a Mobilarena háza táján, ezért ezt nem is teszem meg újra: a lényeg, hogy rengeteg az új dolog, rengeteg a meló és rengeteg a siker. Olvasóinktól eddig is megkaptuk az elismerést, viszont most gyakorlatilag mindenkitől jön: a cégek mögénk állnak, a blogok miatt több nagy gyártóval is stratégiai együttműködést köthettünk, megszerveztük a kiválóan sikerült Mobile Meeting 2010-et, most a Samsunggal közösen szervezzük a bada Fejlesztői Napot, a rendezvényes mókáknak ezzel pedig még közel sincs vége, de a részletek érthető okokból nem publikusak. Ezeknek nagyon örülök, de kezdem érezni az árnyoldalt is.

Egy ilyen látogatottságú oldal fenntartása ugyanis rengeteg melóval jár. Mi a "klasszikus" újságírói feladatokat ugye gyakorlatilag hárman csináljuk, itt külön kiemelném AnDante fontosságát, aki a lehető legnagyobb követ veszi le a vállunról azzal, hogy Németországból teljesen önállóan, professzionális szinten megoldja a hírezést, méghozzá az olyan mennyiségű hírezést, amit gyakorlatilag mindegyik hasonló méretű lapnál 2-3-4 ember csinál, egyszerűen döbbenetes, én nem is tudom, hogy erre hogy képes. Itt jövünk a képbe Boggal, akivel nem csak a főszerkesztői, hanem a szerkesztői/cikkírói, hirdetésszervezői, marketinges és key account funkciókat is megosztjuk. Értsd: mindent mi csinálunk. Ketten írjuk a cikkeket, az általunk szerkesztett blogokat is mi töltjük fel tartalommal (ezek: Apple kiegészítők, Akciófigyelő blog (bár itt bőven van olvasói segítségünk, köszi, srácok!), Szerkesztőségi blog, a ma délután induló, egyelőre titkos blogunk és a hamarosan elérhető bada alkalmazásos blog), ezekkel kapcsolatban mi egyeztetünk a partnerekkel (jellemzően dizájnbeli dolgok, meglepően sok apróság van, melyek miatt levelek tucatjait kell elküldenünk), mi megyünk el a sajtótájékoztatókra, mi intézzük a tesztkészülék átvételét/szervezését (az esetek felében a szállítással együtt), reklámokat szerzünk, fejlesztjük az új oldalakat, vacakolunk a dizájnnal, naponta fejenként legalább féltucat mailre válaszolunk. És ez mind marha jó, mert a Mobilarena pont olyan, amilyennek szerintem lennie kell. És amilyennek Bog szerint lennie kell, mert bár mindketten saját gyermekünkként tekintünk az oldalra, a helyzet az, hogy ő már hét éve csinálja, én meg csak három és fél éve. Nélküle nem lenne Mobilarena, nélkülem igen, bár valószínűleg nem a mai formájában. Nagy szerencsénk, hogy ugyanarra akarjuk tolni a szekeret, jó dolog, ha imádod a munkád, de nagyon nehéz megoldani, hogy a munkád legyen az életed.

De ezt megoldjuk, ha az ember mellett ott a megfelelő nő, akkor ez nem gond. Az viszont kezd az lenni, hogy ez az egész nem egy két emberes meló. Túlzás nélkül mondhatom, hogy egy ilyen munkamennyiséget bármelyik másik lapnál legalább három-négy ember csinálja, és ők már az atomgazdaságos kategóriába tartoznak. Ez nem panaszkodás, mi választottuk azt, hogy így csináljuk, és marha nagy szerencsénk van; a dolog csak azért tud így működni, mert külső nyomás nélkül tudunk dolgozni és mert nagyon jó barátok vagyunk az életben. De néha úgy érezzük, hogy ez kicsit sok, főleg, mert én még egyetemre is járok, más melóm is van, Bognak meg szintén van pár egyéb teendője, több is, mint nekem. Nem bírjuk, ezért hamarosan csatlakozni fog hozzánk valaki, de ez sem megy máról holnapra, meg kell teremtenünk a feltételeket.

Nyáron tehát talán már lesz időnk elmenni nyaralni, mert jelenleg gyakorlatilag két napra sem tudjuk itt hagyni az oldalt. Lehet, hogy nem reális, de jelenleg azt érzem, hogy ha akár fél napra eltűnök, megáll az élet az oldalnál, ezt Bog hangján is érzem, amikor felhív valami miatt. Tudom, hogy nem csak nálam van ez így, Bog barátnője biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy el van hanyagolva, mint az enyém. Azaz elhanyagolva nincs, de nyilván jobb lenne nekik, ha az estéink nem arról szólnának, hogy én "bocsánat, még fél órát kell dolgoznom" felkiáltással eltűnök a MacBook mögött másfél órára. Nyártól ez megoldódik. Alig várom. A Mobilarenát pedig imádom. És titeket is. ;)

Disclaimer: egyeztettem a barátnőmmel, de ő nincs elhanyagolva egyáltalán, legalábbis hevesen tiltakozott. Este pedig nem ülök neki dolgozni, ha már aludna, mert reggel hétkor úgyis felkelek és olyankor még van idő, hogy befejezzem a cikket - Bog.

Bocha