WibRain B1 LE – Linux, mert megérdemlem

Nos, igen. Eljutottunk odáig, hogy megérkezett az első olyan UMPC, amely már nem lépi át az általunk meghatározott lélektani 100000 Ft-os határt. Ez az az összeg, amire mi úgy tekintünk, mint egy olyan számra, amit még a felhasználók hasonló kütyüre áldoznának. Korábban már teszteltük a készülék Windows oprendszeres verzióját és osztatlan sikert aratott a szerkesztőségben, valamint a fórumokat böngészve kiderült, hogy a felhasználók között is. Az egyik hátráltató tényező annál még pont az ár volt, ami néhányakat eltántorított a vásárlástól, azonban most gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy egy komolyabb PMP áráért UMPC-nk lehet, ez pedig még a hülyének is megéri.

A külső nem változott, kivéve egyetlen apróságot. A korábban szürke (vagy marketingesek szerint ezüst) csík, amely a készülék oldalán körbefutott, most narancssárgára változott. Ezen felül minden maradt, de azért gyorsan átszaladunk azokat a legfontosabb pontokon, amelyeket a userek hibának éltek meg, vagy agyondicsértek. Elsőként nagy hibának tartotta mindenki és többek között én is, hogy a készüléken egy kissé rossz helyre került az USB foglalat, amiből ráadásul mindössze egyetlen darab van. Sokan hiányolták a trackballt, azonban a tapipad ezt kárpótolja, néhány nap használat után ez egyértelműen kiderült. Mindenki, így én is meg kell, hogy jegyezzem a készülék képernyőjét, ami gyönyörű és tűéles, hála a 4,8’-es WSVGA kijelzőnek, amely 1024x600-as felbontásra képes.

Mindenképpen végigszaladnék a specifikációkon, hogy lássuk azt, hogy mire is képes a gép. A processzor egy 1.2GHz VIA C7M ULV, amely mellé egy darab memóriamodul jár (512 MB DDR II 533MHz), ami természetesen bővíthető. Fontos, hogy garanciavesztéssel jár, ha otthon tesszük meg ezt, így érdemes szervízhez fordulnunk a kéréssel, annak ellenére, hogy a neten gyakorlatilag részletes útmutató található ehhez. A háttértár sokak meglepetésére nem memóriamodul, hanem egy 30 GB-os HDD, amely 4200rpm-en pörög. Az operációs rendszer ezúttal pedig Linux, az LE utótagból és a címből is érezhetően.

Bevallom őszintén, hogy elkötelezett Windows user vagyok. Linux közelébe egyedül akkor kerültem eddig, amikor egy PC újsághoz csomagoltak egyet, de az sem látta a DVD olvasómat. Ennek ellenére mindig is vonzott a pingvines világ, ugyanis a Linux használók egy elég összetartó csapatot alkotnak, mintegy elitként kezelik magukat és külső szemmel igenis hozzáértőnek tűnnek, ahogy virtuális sátraikban rituális szertartásokon együtt fordítgatnak kernelt. Amikor megtudtam, hogy megérkezik a Linuxos UMPC a szerkesztőségbe, akkor kicsit féltem a témától, de úgy döntöttem, hogy ismeretlenül belevágok, hiszen a készüléket a Windowsos változattal már használtam, tehát úgy gondoltam, hogy gyerekjáték lesz. Hát, meg is lett az eredménye a naivitásomnak. A bekapcsolás sem ment problémamentesen, de hamar túltettük magunkat a jelszóproblémákon, így pillanatok alatt elém tárult egy csodálatos asztal, amely szinte egy az egyben a Windowsra hajazott, csak több menü volt a tálcán. Nosza, gondoltam, hogy a szokásos metódussal kezdem, és lerántom az internetről a szokott programokat hozzá.

Sajnos nem jártam sikerrel. A készülékre ugyanis nem olyan egyszerű felimádkozni egy USB modemet, mint ahogyan azt egy átlagos Windowshoz szokott felhasználó gondolná. Sajnos a Plug & Play itt értelmét veszti, mindenféle varázsszavakra lenne szükség hozzá, valamint egy tárcsázó-programra is, ugyanis a gyári nem képes megemészteni, hogy felhasználónév és jelszó nélkül akarunk netkapcsolatot létrehozni. Ilyet viszont nem sikerült beszereznünk, ugyanis az otthoni WLAN hálózatomat sem szerette a készülék, még akkor sem, ha azon mindenféle jelszókérést és hitelesítést kikapcsoltam és titkosítás nélkül szórtam a netet világba.

Öröm az ürömben, hogy a neten találtam néhány leírást arra vonatkozóan, hogyan is cserélhetjük le a teljes Linux oprendszert - amelynek Ubuntu 7.10-es verziója fut a gépen („Linux emberi lények számára” szlogennel – köszi) egy egyszerű, mezei Windows XP-re. Ezzel úgy érzem, hogy ki lett köszörülve a csorba, ha a saját gépemről lenne szó, akkor a pingvint azonnal a gyalupadra fektettem volna. Pozitívum, hogy ha valakinek továbbra is perverz szórakozásképpen a Linuxra lett volna szüksége, akkor a készülékhez adott pendrive-ról újratelepíthettem volna az operációsrendszert.

Gyakorlatilag, ha valaki képes a fenti problémák leküzdésére, akkor bizonyára nem fog operációs rendszert cserélni, ugyanis ezen is megvan minden. Gyakorlatilag mindenre létezik helyettesítő szoftver, amiért eddig fizettünk, sőt egy egyszerű programgyűjteményből néhány kattintással leránthatjuk azokat az alkalmazásokat az internetről, amire szükségünk van. Nagyon hasznosnak találtam azt, hogy két asztalon dolgozhatunk egyszerre, és ennek meglétét a Windowsból is hiányolom. Sajnálom, hogy az első találkozásunk ilyenre sikerült, pedig igazán dolgoztam abból, hogy egy barátság legyen belőle, de nem jött össze. De, álljon itt egy Linuxguru kollégám mondata: „Csak egyszer kell beállítani és onnantól jobb, mint a Windows”. Nos, ez a beállítás szerintem nekem több napig is eltartana, így én nem kérek belőle.

Korábban több alkalommal is agyaltunk azon, hogy mi is lehet egy ilyen kütyü fő felhasználási területe. Nos, jelen készülékkel eljutottunk oda, hogy egyszerűen már sokmindent kivált az árából adódóan. Azoknak, akik eddig PMP-t terveztek vásárolni, egyszerűen sokkal jobb választás egy ilyen gép (hm, és most így belegondolva egy Media Center alkalmazással nem is lehet rossz a kezelése sem), mint a hagyományos médialejátszók. Aki második telefonnak kommunikátort használ, annak ismét sokkal jobb alternatíva egy ilyen, szintén ugyanez a helyzet a normál telefon+PDA felhasználók széles táborával. Ráadásul egy ismerősöm világosított fel róla, hogy nekik bizony a cégnél is jól jönne a kütyü, ugyanis jóval egyszerűbb egy ilyennel járni a telephelyeket és a terminálokat kezelni, mint a notebookot hurcolni. Egyetlen szépséghibája van a készüléknek, ami számomra elég fájó pont. Ez a beépített HSDPA modul hiánya, amit azonban a következő modellben már orvosol a gyártó, így tűkön ülve várom a B2-t.

Tudom, a géppel kapcsolatos írás ezúttal kicsit mesélősre sikerült, de ennek egyetlenegy egyszerű oka van. Korábban már írtunk a kütyüről, így a dolgok nagyrészét már bemutattuk, egyedüli újdonságnak az operációs rendszer számított, ami kicsit meg is szivatott bennünket. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem rossz választás a Wibrain kütyüje, ugyanis ennyiért jobbat biztosan nem találunk. Aki Linuxmániás, az szeretni fogja, hiszen hazatért, aki pedig egy egyszeri Windows user, akinek a pingvinről inkább az állatkert jut az eszébe, az fogja és legyalulja róla az operációs rendszert (google a barátunk ehhez).

Nézzük optimistán a képet. Adott egy UMPC kicsivel 100.000 Ft alatt. Ha valaha is szerettük volna kipróbálni ezt a műfajt, akkor itt az alkalom. Ha nem kellett volna heroikus küzdelmet folytatnom a készülékkel az internet elérésehez, akkor különösen ajánlott lenne, így azonban csak: