Külső
Radikális változásoknak lehetünk tanúi, ha megpillantjuk a gépet. Először is ugye a szélesvásznú képernyő miatt új arányok jellemzik. Ugyanakkor a külső megjelenés is teljesen átalakult, amihez persze hozzátehetjük, hogy ez a gép már a RAmos kínálatában létezik. Rögtön feltűnő a sötét, bronzbarna szín, ami egyébként nem is rossz és kicsit elüt a szokványos fekete és ezüst gépektől. Számos apróbb részlet vonzza a szemünket, így jól megkülönböztethető a jelenleg piacon lévő tabletektől. Szerencsére az új forma nem ment a minőség rovására, az xTAB-70w szépen össze van rakva, semmi lötyögés, semmi nyikorgás. Az anyagok is korrekt minőségűek, matt felületük nem igazán gyűjti az ujjlenyomatokat, ellenben kissé csúszósak (ezt volt alkalmam megtapasztalni). Vastagsága átlagos, viszont lehetne egy fokkal könnyebb, mert a Galaxy Tab 2 7.0-hoz képest közel 6 dekával többet nyom.
Ahogy azt már említettem, a 7 hüvelykes kijelző immár szélesvásznú, felbontása pedig 1024x600 pixel. Ez ugyan elsőre elég jónak hangzik, sajnos az első csalódás pont itt ér minket. A színek rendben vannak, a betekintési szög már kevésbé, a fényerő sem túlzottan sok, viszont a felbontásához képest feltűnően pixelesnek hat az egész. Olyan, mint ha egy Pentile mátrixos AMOLED lenne, pedig szó sincs erről. Közelebbről az is látszik, hogy a kép vibrál, amit meg végképp nem értettem. Elhiszem, hogy nem lehet HD IPS panel benne, de ennél azért jobbra számítottam. A két szélén lévő recés betéteket akár hangszórónak is nézhetjük, ám erről szó sincs, ezek csak díszek. Az előlap egyik felén foglal helyet a három androidos billentyű. Nincsenek megvilágítva, és elég keményen működnek, illetve hangosan kattognak. A másik oldalon van az előlapi VGA kamera, illetve a mikrofon. Ez utóbbi érzékenységével se voltam kibékülve, a Google hangalapú kereső alig értette, mit mondok.
Elég pofásra sikerült a hátlap, amely egy jókora szálcsiszolt (elvileg valódi fém) betétet kapott, ami pont akkora, mint a kijelző. Erre került a márka- és típusjelzés, valamint a sorozatszám is. Itt is megtaláljuk a kétoldali rácsozást, de az egyik sarokban már rálelünk a valódi hangszóróra. Hangerőben itt nincs hiány, de nem érdemes nagyon erőltetni, mert dinamika viszont nincs benne. A szélén kuksol a hátlapi kamera, illetve a négy sarkán gumibetétek vannak. Ez kedves apróság, mert nem a hátlapra fekszik fel a gép, ezáltal védi a sérülésektől.
Fekvő módban nézve a tetejére nem jutott semmi, és alul is csak egy apró infraport van. Ez azonban kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a külön tartozékként megvásárolható távirányító jeleit tudja fogadni. Baloldalra kerültek a bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok. Ezek elég apróra sikerültek, kissé nehézkes a használatuk. Itt fért el egy microSD kártyanyílás is, amit még mindig TF-nek (TransFlash, a microSD korai neve) jelölnek. A legérdekesebb dolgokat jobbra találjuk. Sorban haladva első a hálózati töltő, majd jön egy microUSB (ami egyben USB host is), aztán egy miniHDMI, majd a 3,5 mm-es jack és végül következik a reset kapcsoló.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
