Kijelző, menü

Természetesen egy teljes képernyőt betöltő Vodafone logo érkezik meglepetésszerűen az arcunkba, ha rászánjuk magunkat, hogy bekapcsoljuk az eszközt. Itt fogja konstatálni az ember, hogy a kijelző egyáltalán nem rossz. A 240x320 pixeles felbontás ritkaságszámba megy ebben az árkategóriában, a megjelenítő TFT technológiával készült, így a színhűség is rendben van. Ám aggodalomra adhat okot a készülék jobb alsó sarkából előhúzható stylus: ilyet nem szokás a mai divat alapján készülő érintős telefonok mellé adni, mert elvileg ujjbegyre optimalizált felületet próbál gyártani mindenki.

[+]

Az aggodalom félig jogos. A felületnek valóban vannak olyan részei, amelyeknél vagy a ceruzát, vagy a körmünket kell használnunk, de általánosságban elmondható, hogy a grafikát olyannak álmodták meg a tervezők, hogy a funkciók jelentős részénél nincs szükség mütyürkézésre. Ám ha működik a kezelés stylus használatával is, akkor ez bizony rezisztív kijelző, amely arról "híres", hogy nem egy olyan finom jószág, mint - bocs a példáért - az iPhone ablaka, hanem határozott, izmos kezelést igény. És ez valóban így is van.

Nyilván a rezisztív kijelző nagyságrendekkel olcsóbb, általában jobban bírja a strapát is. S megint bejön az árfaktor: ha nem 15 lepedő lenne ez az egész, akkor kövér irgum-burgum kerülne az olvasó látókörébe, mert bizony a kezelés során előfordul, hogy még vissza is rezeg az érintésre hálát imitálva a telefon, de a parancsot nem teljesíti, csak egy újabb, erősebb nyomás hatására. Kicsit mint egy némiképp debil kutya, ha mondod neki, hogy üljél le, akkor örvend, hogy kommunikálsz vele, de a világért meg sem moccanna, ám ha rádörrensz, akkor egyből haptákba vágja magát.

A menürendszer egészen újszerű. Nyilván nem úgy, ahogyan annak idején az LG S-Class kapcsán használhattuk ezt a kifejezést, inkább néha mosolyogtatóan bájos és nagyfiús akar lenni, bibí, itt is van widget az alapképernyőn, bár kissé amatőr, de azért van. Egyébként tényleg: bal oldalról öt ábra húzható rá a háttérképre, ami nem éppen egy nagy mennyiség, de bocsánatot kívánok: ezek a widgetek emberi méretűek, nincsenek szétdesignolva, nem akarnak csicsás, csilli-villi látszatot kelteni, ezért mondjuk megvan az a nem elhanyagolható előnyük, hogy használhatóak.

A főképernyőnk tehát áll egy háttérképből, amely természetesen cserélhető, egy bal oldali sávból, amin öt ikon található, s ezekből widget képezhető, ha kihúzzuk bármelyiket a középső területre, illetve egy alsó ikonsorból. Ide négy rajzot helyezett el a tervezőcsapat (állítólag az eredeti Alcatel készülékben csak három van), balról jobbra a névjegyzék, a tárcsázó, az üzenetek és a főmenü érhető el. Itt jegyezném meg, hogy annak a nyavalyás tárcsázónak az ikonja 100%-ig ugyanaz, mint a hívásinfó widget rajza, ami konkrétan azt eredményezte, hogy némi alkoholfogyasztás, csócsózás és szórakozás után Bochával ketten sem jöttünk rá az utcasarkon, hogy miképp kéne taxit hívni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!