Külső

A dobozban elég sok apróság található. A töltő mellett van USB kábel, sztereó headset, igen szép kínai manual, sőt! Pótakkut is csomagoltak a szorgos kínai kezek. Eddig egész meglepő, még a végén kiderül, hogy a hamisítvány is képes valamilyen nívót hozni? Ehh... Elég csak kiemelni magát a készüléket a dobozból, hogy az embert elkapja a röhögés.

Egyrészt könnyű, kábé harmada a súlya egy igazi Vertu tömegének. Másrészt nem kispályáztak, rögtön a Gold Editiont csináltak belőle, csak itt a nemesfém helyett "trombitaarany" az alkotóelem, ami persze kevéssé nemes, de legalább tényleg fém. Az igazi Vertu bőrborításával nem sokat szórakoztak, kemény plasztik váltotta fel. A hírek egyébként arról szóltak, hogy 24 karátos arany bevonatot kap a telefon, de ha ez arany, akkor kiolvasom Mao összes művét. Mandarin nyelvjárásban.

A gombelrendezés, az arányok és a méretek szinte tökéletes másai az eredetinek. Aztán jön a feketeleves: a tesztelő be óhajtja tenni a SIM kártyáját. Nézem a hátlapot: nahát, itt is csavar tartja az akkufedelet, ide nekem egy kétforintost, hogy kinyissam. Bakker, sehogyan sem fordul el az a nyamvadt, nyavalyás, rizsen termesztett mütyür. Ott szenvedtem vele egy csomót, mikor rájöttem, hogy ez álcsavar: csak be kell nyomni és máris lejön a hátlap. Oh, hogy a láma átkozza meg azt, aki kitalálta...

A hátlap más okokból is vicces. Az aranyozott fém oldalain található csavarok is kamuból vannak csak ott, de a legtutibb a felirat: VEPTU. Ugyanazzal a betűtípussal, mint amit a luxusmárka is használ, mellette pedig szerényen ráírták azt is, hogy 2.0MEGA PIXEL. Így, ezzel a tagolással, és valóban, tényleg van a hátlapon egy kamerának látszó luk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!