A dán filozófia
Itt nyilván nem Søren Aabye Kierkegaardra kell gondolnunk, hanem arra, hogy hogyan is épül fel a Jabra és mit gondolnak arról, amit csinálnak. Tudni kell, hogy az 1983-ban alapított amerikai vállalat már teljes egészében a dán GN Netcom tulajdona, ők 2006-ban vásárolták fel őket azért, hogy headsetjeiket a jól bejáratott brand alatt tudják értékesíteni. Északi barátaink cége egy kicsit régebbi, 1869-ben alapították (!), akkoriban még telegráf kommunikációval foglalkoztak, később ezer irányba terjeszkedtek, többek között a hallókészülékek gyártásában is elég sikeresek. A jövőt viszont a UN-ben látják, az efféle termékek piacának 30 százalékát fedik le, itthon többek között a Telenor ügyfélszolgáltati központjában használják a headsetjeiket.
A Jabra egy nagy cég, ezt már azelőtt is tudtam, hogy a gépem leszállt volna Koppenhágában. Ott országszerte 900, világszinten pedig 4100 alkalmazottjuk van, kint vannak a koppenhágai tőzsdén, de a központjukba való megérkezés ettől függetlenül szíven ütött. Az Infoparkot kiütéssel legyőző ipari telep közepén elhelyezkedő épületkomplexumot meglátva csak annyi jutott eszembe, hogy milyen tiszta itt minden, belépve azonban egyértelművé vált, hogy itt kicsit többről van szó, mint a tisztaságról. A főbejáratot magában foglaló épület három emelet magas, közepén egy méretes fedett udvar van, ahol tárgyalók és kiállított termékek találatók. Tágas, high-tech, szép és rendezett, nincs túlzsúfolva, igen kellemes érzés volt belépni és ott lenni. De ez csak a jéghegy csúcsa, hátrafelé sétálva pár biztonsági kapun átjutva eljuthattunk a kutató-fejlesztő központba, ahol nem csak a headsetek prototípusait gyártják saját maguk, hanem tesztelik is azokat, méghozzá döbbenetes körülmények között. Sajnos üzleti titkok és egyéb dolgok miatt ott nem tudtunk videózni, de a Jabra videózott helyettünk, ezért az alábbi mozgóképes anyagban olyan képkockák is szerepelnek, melyeket nem mi vettünk, csak felhasználtuk. Mielőtt azonban továbbhaladnánk, mindenki nézze meg az anyagot, anélkül nehezebb lesz megérteni, hogy miről van szó.
A Jabra gyártása Kínában folyik, mint gyakorlatilag mindenkié. Egy ideig Dánia is versenyképes volt a fröccsöntött műanyagok készítésében, de a Jabrának már csak egy ilyen gépe van, amivel a prototípusokat öntik ki plasztikból. Ára pár százezer euró, Kínában 4 millió darab van ezekből a gépekből, nem meglepő hát, hogy ott folyik a világ fröccsöntött műanyagcuccok előállításának 80 százaléka. A központban van még pár CNC gépük is, ezekkel vágják ki azokat az aluminium formákat, melyeket aztán beleraknak a fröccsöntőgépbe, mely egyébként 1000 Bar körüli nyomás mellett tölti bele a folyékony plasztikot. Érdekes volt látni, hogy bizonyos manuális műveletekhez még a '80-as években gyártott, orosz masinákat használnak, kemény cuccok azok, jól bírják. A filozófiájukat viszont a termékek stapabíróságát tesztelő gépeknél lehetett látni, kábeltörők, headsetdobálók, mikrofonforgatók, mindenféle gépük volt, melyek érkezésünkkor is stapálták a Jabra headseteket, de a már piacon lévő modelleket rakták be, nem a még be nem mutatottakat, melyekből csak egy-egy darabot tudunk látni, ugyanis nem dugták el mindegyiket elég jól. A Jabra professzionális felhasználóknak gyárt kiegészítőket, a kábelekben kevlár van, hogy kibírják, ha egy 100 kilós ember átgurul rajtuk az irodai székkel, maguk a cuccok pedig elvileg azt is túlélik, ha az ember véletlenül rájuk ül.
De ez csak a tesztelés egyik része, a másik a különféle zajszűréssel és egyéb méréssekkel kapcsolatos épületrészben folyt. Itt alkalmunk volt bemenni egy olyan szobába, melynek borítása teljes mértékben elnyeli a hangot (a videón is látszik, fehér színű háromszögek vannak a falon); ide kérésemre bezártak egy fél percre, nagyon érdekes a teljes csöndben lenni, nyomja az ember fejét, ráadásul a nem visszaverődő hangok miatt azt sem hallottam, ha magam beszélek, csak a fejem tudta belül, hogy épp megszólaltam. Sőt, ha valaki mögé beálltam, semmit nem hallottam abból, hogy beszél, mert nem volt, ami visszaverje a hanghullámokat, egyedi és döbbenetes élmény volt. Persze a headsetek ebben a szobában viszonylag kevés időt töltenek, inkább a mozgatható falakkal ellátott akusztikai szobában ücsörögnek, ahol bármilyen hangos környezetet tudnak szimulálni. Mi egy ír kocsma zaját érezhettük át, az egyik mérnök pedig bentmaradt a hangzavarban, míg mi kint pár fülhallgató segítségével megtapasztalhattuk, hogy mennyire jó is a Jabra hangszűrő algoritmusa. Ezzel kapcsolatban egyébként végtelenül szerények, elmondták, hogy nem tudnak száz százalékos hangminőséget és zajszűrést nyújtani, a kettő ugyanis üti egymást, de dolgoznak rajta, hogy egyre jobbak legyenek. Egy hangmérnök azt is megjegyezte, hogy a dizájncsapattal folyamatos harcban állnak, azok ugyanis szeretnék eltűntetni a száj elé belógó mikrofonokat, míg a hanggal foglalkozó szakemberek igénylik, hogy azok a száj elé belógjanak, a hangminőség ugyanis csak így lehet megfelelő. Voltunk más helyiségekben is, rádiójeleket kiszűrőben, illetve autóban, ahol szimulálják azt a zajt, amit egy átlagos személygépkocsi bizonyos sebességek mellett csinál mondjuk az autópályán. Döbbenetes volt látni, hogy milyen precizitással és lelkesedéssel próbálnak jobb és jobb termékeket készíteni, őszintén szólva álmomban sem gondoltam volna, hogy egy headsetgyártó ennyi energiát fektet a termékek elkészítésébe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
