Külső, kijelző
Nos, a cucc nagy, de nem amolyan ormótlanul, hanem valahol mégis megnyerő, funkcionális értelemben. 152,3 x 76,5 x 7,9 milliméteres méreteivel meglehetősen széles, láttunk már kisebb házba szerkesztett 5,5 hüvelykes megjelenítőt, de legalább hamisítatlan phablet fílingje van, ami ugye egy phabletnél azért nem róható fel hibaként, ráadásul a méretes telep is indokolja a fenti számokat. Mindkét színváltozat (ezüst és sötét szürke) elegánsra sikerült, noha a szálcsiszolt – ami egyébként személyes kedvenc a lehetséges textúrák közül – polikarbonát unibody ház azért erősen plasztik benyomást kelt. Mondjuk az is, de nem lenne szükséges, hogy ez feltétlenül szembeötlő legyen. Oké, képeken megtévesztésig fémhatású, de dőljünk be. Az összeszerelés teljesen hibátlan, minden dimenzióban egyben van a dolog. A SIM-nyílások síkban vannak, a gombok nem lötyögnek, a ház nem nyekereg, a kijelző pedig hajszálpontosan illeszkedik a kerethez. Az egykezes használat a bekapcsológomb hibátlan elhelyezkedése okán pont addig működik, amíg feloldjuk a képernyőt, utána szinte esélytelen félkézzel bármit is intézni, amit az egykezes használatot megkönnyítő funkciók hiánya is tetéz (legalábbis az alaprendszer esetében, amivel a készülék érkezik).
Az előlap 71,8%-át a gyártó szerint a Full HD felbontású, 5,5 hüvelykes, 441 ppi pixelsűrűségű légrésmentes, LTPS LCD kijelző teszi ki. A megjelenítő egyébként teljesen rendben van, noha már ránézésre gyanús, hogy inkább egy hagyományos, abból is egy gyengébb IPS panellel nézünk farkasszemet. A betekintési szögek hibátlanok, de a színek és a kontraszt, nem beszélve a gyászos fényerőről, jócskán elmaradnak az LTPS sztenderdjeitől, ahogy a fényerős se éppen szemet kápráztató. Plusz az összes létező segédprogram szerint is IPS technológiával van dolgunk, ami nem baj, csak nagyjából már az első bekapcsoláskor tök nyilvánvaló. Mellesleg a 441 ppi sincs teljesen rendben, mármint matematikailag. Az 1920 x 1080-as felbontás 5,5 hüvelyken pont 401 ppi-t jelent, ami persze még mindig részletgazdag és éles megjelenítést biztosít, csak éppen nem annyira, mint amennyire a gyártó fennen hirdeti. Mindamellett a kalibráció korrekt, amibe ráadásul kedvünkre bele is rondíthatunk a MiraVision segítségével. A kijelző egyébként reszponzív és pontosan érzékel, a gyártó enyhe túlzásain kívül nincs vele semmi gond. A jegyzőkönyv kedvéért pedig tegyük hozzá, a diszkrét nagyo(bba)t mondás arrafelé nem szokatlan gyakorlat.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | UMi eMax | Lenovo Vibe K5 Plus | Xiaomi Redmi 3 | ZTE Blade V7 |
Fehér fényerő (max.) | 256 nit | 384 nit | 523 nit | 612 nit |
Fehér fényerő (min.) | 41 | 8,9 nit | 1,2 nit | 10,8 nit |
Fekete fényerő | 0,24 nit | 0,41 nit | 0,49 nit | 0,57 nit |
Kontrasztarány | 1070:1 | 938:1 | 1067:1 | 1075:1 |
Színhőmérséklet | 7125 K + kézi | 7458 K + kézi | 7960 / 7043 K | 7810 K + kézi |
Alul és felül aszimmetrikus, viszont teljesen átlagos méretű kávákon találhatóak a megszokott készségek, alul a háttérvilágítás nélküli, nem konfigurálható sorrendű, kapacitív érintőgombok, amelyek a 4.4-es rendszernek megfelelő funkciókkal vannak felvértezve, tehát az alkalmazásváltó eléréséhez a középen elhelyezett Home gombra tessék tapadni, tőle balra a menübe, jobbra pedig visszafelé juthatunk. Felül a beszédhangszóró mellett balra az 5 megapixeles előlapi kamera várakozik bevetésre, mellette pedig a fény- és közelségérzékelő szenzorok állomásoznak. Balra pedig, és igen, ismét egy középkategóriás eszköz, amiből nem maradt ki a több színben is pompázó értesítő LED, noha kissé apró, és vérszegény teljesítményt is nyújt.
A hátlappal egybeöntött műanyag keret minden oldalon tartogat ezt-azt az érdeklődő szemlélőnek. Alul a microUSB csatlakozó osztozik a területen a beszédmikrofonnal. Jobb oldalon kissé nagyobb a népsűrűség, itt helyezkedik el a bekapcsológomb és a hangerőszabályzók, valamint az egyik microSIM foglalat SIM2 megjelöléssel. Felül jack csatlakozó, balra felülről az elsődleges SIM kártya helye, alatta pedig microSD nyílás. A nyílászárók külön alkalmatosság nélkül is nyithatók, ami egyébként roppant kényelmes. A tálcafedőkön elhelyezett kis pöttyökre kell nyomást gyakorolni, hogy a billenőajtók kitáruljanak. Viszont a bepakoláshoz és a kibányászáshoz vagy növesszünk hosszabbacska karmokat, vagy készítsünk be célszerszámot, mert kissé mélyen ülnek a foglalatok, noha a rugós mechanika már sokat segít, amennyiben sikerül elérnünk a kártyák végét.
A szálcsiszolt hátlap elég mozgalmas, legalábbis a gyárilag rányalt fólia eltávolításáig. Habár a polikarbonát keménysége kicsi, így némi karcolódás nem elképzelhetetlen a későbbiekben, a fólián előzékenyen és teljesen hülyebiztos megfontolások mentén elhelyezett információk (SIM behelyezése, slotok jelölése stb.) gondos tanulmányozása után érdemes eltávolítani, mert nem szép. Egyébként az előlapi fóliára is került egy plusz információs réteg, melyik érintőgomb micsoda, mit csinál, de azt korábban lehúztuk a használhatóság érdekében. Az információs réteg lerántása után egyébként elől és hátul is marad a készüléken egy-egy kifejezetten jó minőségű fólia, tehát nyúzzuk meg bátran. Amint a hátlapot is meghámoztuk, alul egy megtévesztően hosszú hangszórónyílás marad. Ne reménykedjünk, a hangkibocsájtó alkatrész monó, csak a bal oldalról árad a decibel. Fentebb UMi logó, szimpla LED villanó, 13 megapixeles, kissé kiálló optika és egy másodlagos mikrofon képezi az arzenált. Mi adunk egy szavazatot arra, hogy összességében egész jól néz ki a ketyere, de vitatkozni ér.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!