Bevezetés, dobozok tartalma

Három különböző eszközt kaptunk a Tribittől tesztre, melyekben amellett, hogy egy a gyártójuk, az is közös, hogy húszezer forint alatt már beszerezhetők. Ja, és ugyebár mind a hárman vezeték nélküli fülhallgatók, ahogy arra a cím is utal. A FlyBuds 3 a legrégebbi tag a hármasból, ez sportfülhallgató, a FlyBuds C1 a hallójáratban ülő, zárt vezeték nélküli füles, míg a FlyBuds C2 félig nyitott kialakítású, hasonló az Apple AirPodshoz vagy a Huawei FreeBudshoz. Mindegyik fülhallgatóról lesz egy külön oldal a tesztben, külön anyagot azért nem szentelnénk nekik, mert sok érdekességet nem tartogatnak, nincs például egyikben sem aktív zajzár, nincsenek olyan extra funkciók, mint a fejkövető térhangzás, de van egy-két apróbb eltérés, amikre érdemes kitérni.

Csomagolásuk is egységes, fehér doboztető, narancssárga logóval és narancssárga aljjal. A doboz első ránézésre maga semmit nem árul el arról, melyik modell van épp nálunk, de alján azért van egy matrica, melyen a legfontosabb infók megvannak. Bár ezen látható, hogy kompatibilis telefonnal, tablettel és számítógéppel is mindegyik fülhallgató, de aki úgy gondolná, hogy ez multipontos csatlakozást is jelent, sajnos téved. Bár hozzá lehet rendelni a füleseket több eszközhöz, egyik sem volt képes két forráshoz egyszerre csatlakozni, automatikusan mindig a legutolsónak használthoz ugrik vissza és csak manuálisan lehet váltani.

Egymás mellett a három Tribit fülhallgató, melyeket a gyártó eljuttatott hozzánk [+]

Az viszont pozitívum, hogy van iOS-re és Androidra is támogató alkalmazás, melyről ugyan egy szót sem szól a leírás vagy a doboz, a sencseni gyártó nevére rákeresve az AppStore és a Play Áruház is listázza. Az alkalmazás eléggé fapados, de ezen keresztül frissíthető a fülhallgatók firmware-je, illetve vannak előre beállított EQ-profilok, amikkel az egyébként erősen V-karakterisztikájú hangzás kicsit finomítható.

Így néz ki a Tribit alkalmazás (forrás: Mobilaréna) [+]

A dobozokban a fülhallgatókat, a hordozó, egyben töltőtokot találjuk, utóbbihoz járó USB-C kábellel, és amennyiben in-ear, vagyis hallójáratban ülő fülesről van szó, öt pár eltérő méretű gumiharangot is kapunk a füleseken található mellé. Ez pozitív, hisz elősegíti a kényelmet, a szilikon minősége mondjuk átlagos, de a gumiharang vetőszárra való csatlakozása standard méretű és formájú, így bárki könnyedén cserélheti saját kezűleg. Színek terén nincs sok választási lehetőségünk, a C1 és a C2 kizárólag feketében elérhető, a FlyBuds 3 pedig a fekete mellett rózsaszín és krémes, világos árnyalatú műanyagban is létezik. Egységes, hogy a védő/töltő tok műanyag, és maguk a fülesek is egyszerű műanyag házat kaptak.

FlyBuds 3, a sportos

Kezdjük a legrégebben piacra került modellel, a FlyBuds 3-mal. Ez egy 2020-as konstrukció, sportfülhallgató, vagyis kicsi maga az eszköz, nincsenek szárai, hallójáratba illeszkedő gumiharangos a kialakítása és rendelkezik gumitámasztékkal, hogy a fülkagylóban stabil maradjon. A gumiharangok mellett itt a támasztékokból is jár több méret a dobozban. Érdekessége, hogy IPX7-es védelmet kapott, vagyis verejtéknek és víznek is ellenáll, illetve az sem mindennapos, hogy a töltőtokban 2600 mAh-s akkumulátor van és a tokon egy USB-A és USB-C csatlakozó is van a gumifedél alatt, melyeken keresztül képes energiát leadni és más eszközöket tölteni. Egyedül a vezeték nélküli töltés hiányzik, de ezt a 15 000 forintos hivatalos fogyasztói ár mellett nem feltétlenül igazságos felróni negatívumként.

[+]

A tok négy fehér LED-del van felszerelve, ezek jelzik a töltöttséget és a töltés aktuális állapotát. Az ígért üzemidő 5 óra folyamatos zenelejátszással a fülhallgatón és összesítve 100 óra a tokkal együtt. Egy hétig nyúztam a FlyBuds 3-at, egyszer nem kért töltőt, viszont sajnos a LED-ek mellett az aktuális töltöttség állapotáról más információforrás nincsen, az alkalmazásnak elvileg ki kellene írnia a fülesek százalékos állapotát, de ezt nem teszi meg. A fülhallgatókon is van egy-egy LED, ezek a csatlakozás állapotát jelzik.

[+]

Érintőfelülettel irányíthatók a fülhallgatók, viszont ez elég spártai, mert csak leállítani vagy elindítani lehet a lejátszást, felvenni vagy elutasítani a hívást két érintéssel. Három érintésre ugrik egy számot a lejátszás, hosszan rajta tartva az ujjunkat a felületen pedig előcsalogathatjuk a telefon asszisztensét. Az alkalmazásban nem találtam lehetőséget arra, hogy egyedi beállítást eszközöljek az érintéses parancsra. Az viszont pozitívum, hogy az érintőfelület pontos és gyorsan reagál a fülhallgató az érintésre, de hiányzott az eszközből a viselés érzékelése, nem állt le a zene automatikusan akkor, amikor kivettem a fülemből, csak akkor, ha visszakerült a tokba az eszköz.

Az érintőfelület [+]

A passzív zajzár korrekt, aktív zajszűrés nincsen, és a hangerőt sem lehet állítani a fülhallgatón, csak a forráseszközön keresztül. A passzív zajszűréssel és telefonon olyan 50-55%-os hangerővel viszont már kizárható a külvilág, például az utca vagy az edzőterem zaja. Bluetooth 5.0-n keresztül csatlakozik a FlyBuds 3-as, de kodektámogatásban ez nyújtja a legkevesebbet, SBC-t és AAC-t támogat csupán. A hangminőség elfogadható és illik a sporthoz, nagyon előtérbe van tolva a basszus. A 6 milliméteres dinamikus meghajtók hangjai nem nevezhetők pontosnak, se kiegyensúlyozottnak, a részletesség is inkább csak elfogadható, viszont a hangok energiája és dinamikája jó, a kiemelt mélyek és magasak pedig illenek azokhoz a stílusokhoz, amiket általában az edzős lejátszási listákban találni. Az alkalmazásban az EQ képes minimálisat javítani a képen, de részleteket nem varázsol a semmiből, ahogy a dübörgő mély hangokat sem képes azért teljesen visszaszorítani. A sztereó szeparáció elfogadható, a térérzet viszont szűkös.
Beépített mikrofonokkal lehet telefonálni, dobozosan és halkan hall minket a másik oldal, a háttérzajokat vagy akár a szélzajt nem képes elfojtani a fülhallgató, közlekedési eszközről telefonálva például azt a visszajelzést kaptam a másik oldalról, hogy alig különíthető el a hangom a villamosétól.

[+]

Összefoglalva a FlyBuds 3 dolgait: pozitívum a kényelmes viselet, a hosszú üzemidő, a hatalmas akkuval szerelt töltőtok és az, hogy a hordozón keresztül tölthetünk más eszközöket is. A dobozban mellékelt gumiharangok és támasztékok is jól jönnek a stabilitásért, illetve az IPX7-es védelem is olyan, amit a pozitívumok közé sorolhatunk. Stabil a Bluetooth-kapcsolat, de azt már inkább a negatívumok közé lehet sorolni, hogy nincs támogatva nagyobb felbontású kodek, se multipont kapcsolat. A túlzott basszus egyesek igényeinek megfelelhet, és sportfülhallgatóként elfogadható, de aki kiegyensúlyozott hangzást keres, annak csalódás lehet a FlyBuds 3.

FlyBuds C1, a vagány külsejű

Nem tudom, miért, de a jet-korszakra emlékeztet a C1-es dizájnja. A fekete, száras fülhallgatót a tömegből a fején található piros rész emeli ki, itt található az állapotjelző LED is. A tok egyszerűbb a FlyBuds 3-hoz képest, itt csak egy USB-C csatlakozó van és energiát leadni ez nem képes. Pozitív a tok mellett, hogy ezen is megvan az állapotjelző LED, valamint a műanyag felülete egyáltalán nem csúszik. Hiányzik viszont a Qi töltés innen is, ami ezen az áron nem lenne ördögtől való. Mert a C1-et már drágábban, 33 600 forintért kínálja a gyártó weboldalán, de szétnézve a magyar boltokban, közel féláron (19 ezer forint körül) beszerezhető megbízható forrásból. Cserébe itt megvan az IPX5-ös védettség, ez az eszköz már Bluetooth 5.2-n kommunikál és támogatja az AptX kodeket is az AAC és az SBC mellett. Itt is tapasztaltuk, hogy az alkalmazás nem jelzi ki az aktuális töltöttséget, és erre az eszközre is jellemző a V-karakterisztikájú hang, bár itt a 6 mm-es meghajtók visszafogottabbak a basszus terén.

[+]

A cserélhető gumiharangokkal kényelmes viseletet biztosítanak a C1-es fülesek, a passzív izoláció jó, a szellőzés és nyomáskiegyenlítés viszont annyira nem. Lejátszott zene mellett a külvilág hangjait jól el tudja tompítani a C1-es, de a mikrofonok már nem működnek ilyen jól, mesterkélt és dobozos a felvett beszédhang még csendes környezetben is, úgy, hogy egyébként két-két mikrofon dolgozik ezen és a használt Qualcomm QCC3040 lapka is futtat zajszűrő algoritmusokat.

Erre számíthatunk a dobozban: a fülesekre, a töltőtokra és csere gumiharangokra, ha hallójáratba illeszkedő változatunk van [+]

Funkciók terén sincs sok, egyedül az EQ-t állíthatjuk az alkalmazásban: létrehozható saját profil és van 25 előre programozott is. A C1 szárain adott egy-egy gomb a vezérléshez, ez egy, kettő és három nyomásra vagy nyomva tartásra reagál, ezzel lejátszás/szünet, következő dal, előző dal, illetve a hangerő állítása érhető el, illetve bejövő hívást lehet fogadni vagy elutasítani. A kodekváltást iOS-en nem lehet megtenni, androidos telefonon pedig a készülék beállításai között a Bluetooth menübe kell bemenni hozzá.

Hangminőség terén már említve volt a V-karakterisztika, a mély és a magas hangok vannak kiemelve, a középtartomány a háttérbe szorul. A FlyBuds 3-hoz képest kiegyensúlyozottabb a helyzet, kellemes, meleg hangzással szólal meg a C1-es, de a középtartomány, például az elektromos gitárok hangjai nem annyira energikusak. A részletesség elfogadható, átlagos a színpadtér, de jó a sztereó sávok elválasztása. Hiányzik ugyanakkor a közelségérzékelő szenzor, így nem állítja le a lejátszást ez a fülhallgató sem, amikor kivesszük a fülünkből.

[+]

A beépített akkumulátorral a fülhallgatók akár 9 órányi folyamatos lejátszásra képesek, a töltőtokban pedig négy teljes töltésre fennmaradó energia van. A gyártó akár 12 órányi működést ígér, az egy kicsit túlzásnak tűnik tapasztalataink alapján, az viszont pozitív, hogy van vezetékes gyorstöltés, amivel a tok tíz perc alatt másfél órányi energiát szed össze.

Összegezve a FlyBuds C1 egy elfogadható vezeték nélküli fülhallgató, de árban azért korántsem annyira kedvező, mint az előző oldalon bemutatott FlyBuds 3-as. Harmincezer forint környékén ugyanis már elterjedt az aktív zajzár, az extra funkciók és a jobb hangzás sem ismeretlen, és nézelődhetünk az ismertebb márkák ajánlatai között is: Realme, Redmi, Earfun, de akár említhetjük a Huaweit is. A FlyBuds C1-es beszélgetési hangminőségben nem jó, zenei hangminőségben közepes. Legnagyobb erőssége a hosszú üzemideje, az IPX5-ös védettsége is jó pont, de elvárható lenne a Qi töltés, ANC és hangátengedő mód, és minimum a közelségérzékelő szenzor a viselésérzékeléssel.

FlyBuds C2, a nyitott

Nincs nagy különbség a FlyBuds C1 és C2 között funkcionalitásban, formában viszont igen. A C2-es nyitott kialakítású, száras fülhallgató, a fülkagylóban ül a hangkeltővel rendelkező felső rész, a száron pedig nincs meg a két nyomógomb az irányításhoz, helyette érintőfelület van a szár felső részén. Ebben a fülhallgatóban is ugyanaz a QCC3040-es Qualcomm lapka dolgozik, mint a C1-ben, ez is Bluetooth 5.2-n keresztül csatlakozik és megvan az aptX kodek támogatása az SBC és AAC mellett, viszont ez sem támogat multipont kapcsolatot.

[+]

A töltőtok valamivel vaskosabb, mint a C1-é, ezen is megvannak az állapotjelző LED-ek, ahogy a fülesek fején is ott vannak. Az érintőfelülettel könnyen lehet irányítani a fülest, már ha az megmarad az ember fülében. Kialakításából adódóan ugyanis ez a fülhallgató nem feltétlen lesz kényelmes, személy szerint például a bal fülemben bármiféle probléma nélkül megmaradt az eszköz, de a jobb fülkagylóm nagyobb annyival, hogy ott rendszerint igazgatnom kellett, mert elkezdett a fejem mozgása nélkül is kifelé csúszni az eszköz. A nyitott kialakításnak hála viszont 50%-os hangerő mellett itt nincs izolálva a külvilág, halljuk a körülöttünk történő dolgokat.

[+]

Hangkeltésért itt 13 milliméteres dinamikus meghajtók felelnek, a sztereó szeparáció remek és a térérzet is jó. A késleltetés minimális, játékok során már időnként észlelhető, de YouTube-on vagy Disney+-on lejátszott tartalomhoz tökéletesen elég. A három kipróbált fülhallgató közül ez szól a legkiegyensúlyozottabban, a legtermészetesebben. A magas- és középtartomány itt kapja a legnagyobb fókuszt, de a basszus is elfogadható mennyiségben van jelen, a részletek jobban elkülönülnek. A beszédhangok felvétele ugyanakkor itt sem tökéletes, bár a másik fél visszajelzései alapján a C2-n keresztül lehetett a legérthetőbben hallani a beszédemet. Itt is a CVC 8.0-s Qualcomm fejlesztette algoritmus felel a háttérzajok kiszűréséért.

A FlyBuds C2 felépítése

Az alkalmazásban itt is válthatunk a gyári EQ helyett előre beállítottakra, amik között vannak például műfajokhoz igazítottak: jazz, klasszikus, elektronikus, dance, heavy metál, stb., de van tízsávos, kézzel állítható EQ is. Hiányzik itt is a viselést érzékelő szenzor, így automatikusan nem állítja meg a zenét a fülhallgató, ha kivesszük fülünkből.

[+]

Nyolc órányi működést ígér a gyártó, viszont az akku töltöttségének aktuális állapotáról itt is csak a LED-ek segítenek, a telefon vagy az alkalmazás nem írta ki. A tok feltöltése másfél órát vesz igénybe, vezeték nélküli töltés itt sincsen, a füleseket négyszer lehet újratölteni a tokban tárolt energiával.

[+]

Verdiktként azt lehet mondani, hogy ha nyitott fülhallgatót keres az ember viszonylag olcsón, akkor érdemes vetnie egy pillantást a Tribit FlyBuds C2-re is. Az aptX kodek támogatása pozitívum, a hosszú üzemidő is jó, de ahogy a többi füles esetén, így itt is hiányzik a normális támogató alkalmazás, a zajszűrés vagy az extra funkciók. A gyártó 29 900 forintért árulja az eszközt, de nagy magyar webshopban tízezer forint alatt is beszerezhető már. A Tribit által kiírt ár sok, ennyiért már a Huawei FreeBuds 4 is beszerezhető kiegyensúlyozottabb hangzással és sokkalta több funkcióval, vagy a babra hasonlító Samsung Galaxy Buds Live is. Viszont tízezer forint alatt korrekt ajánlat már az aptX támogatással az eszköz, ha nyitott kialakítású vezeték nélküli fülest keresünk.

A három fülhallgatót a Tribit küldte el hozzánk tesztre.

viragdani01