TomTom One vs. Garmin 255W - TMC magyarosan

Már megint egy duplateszt, ezúttal a navik tudásán kívül a TMC tesztelésére is vállalkoztunk. A TMC-t illetően korábban már beszámoltunk a szolgáltatás elindulásáról, valamint az indulás körül általunk tapasztalt furcsaságokról. Mivel akkor csak egy imitált szolgáltatást láttunk, megígértük olvasóinknak, hogy az éles indulást követően megírjuk tapasztalatunkat a dugó elkerülésének segítését szolgáló rendszerrel kapcsolatban. Ehhez azonban szükségünk volt készülékekre is, így körülnéztünk, ki tud nekünk segíteni. a Speedshop természetesen azonnal a segítségünkre sietett: egy Garminnal dobott meg minket.

Hogy a dolog még érdekesebb legyen, illetve kikerüljük azokat az anomáliákat, amik esetleg egy gyártó egy készülékéhez kapcsolódhatnak (gy.k. nehogy az a vád érjen minket, hogy azt mondjuk valamire, hogy kék, pedig az igazából piros), úgy döntöttünk, ringbe eresztünk még egy navit. Kapóra jött a TomTom magyarországi képviselete, az East Side Consulting Hungary, akik igen aktívan promótálják termékeik TMC képességét, így tőlük is kértünk egy navit, annál is inkább, mivel az utolsó TomTom az oldalon még Polacheck mester kezei közt járt még tavaly márciusban - azóta nem igazán kényeztettek el minket az angol cég navigációs eszközeivel.

Mivel a Garmin eszközök rendszeres vendégei autóm szélvédőjének, így a teszt kisebb részben koncentrál magára a navira, inkább a TMC gyakorlati működésére figyeltem. Persze a TomTom így is üde színfoltként dobta fel hétköznapjaimat - és itt nem kifejezetten az eszköz fekete-ezüst burkolatára gondolok, hanem arra az élményre, amivel ez a kis cucc megajándékozott. Az ajándéknak pedig illik örülni, akármi is az, úgyhogy ezzel a gondolattal kötném át soraimat - a konklúzió pedig a hajtás(ok) után lesz olvasható.

A TomTom holland cég, így nem nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy miért nem tudunk túl sokat, az amúgy egyik legerősebb navigációs gyártóról. Ők sem tudnak rólunk sokat, a weboldaluk Magyarországot nem is tekinti Európa részének (mondjuk másnak sem). Érthető, Európa nyugati oldaláról nagyon picinek látszunk, szomorúságra is csak azért van okunk, mert például a cseheket simán hozza a site. A cég egyébként nemcsak autós navigációban nyomul, hanem motorokhoz is készít vasakat, sőt, PDA fronton is előálltak már megoldással. Ez utóbbi gyakorlatilag magát a TomTom szoftvert jelenti, bizonyos csomagokban még egy GPS vevő is van. A Garmin kínálatával összevetve hiányoznak viszont az offroad navik, a TomTom csak az épített utakra koncentrál.

A ONE sorozat az autós navikból a belépő szintet jelöli, eggyel feljebb a szélesvásznúak indulnak XL néven, a kínálat felső részét pedig a GO széria képviseli. Tesztünk alanya a ONE szériából került ki, egészen pontosan TomTom ONE Traffic Europe 31 névre hallgat. Ebből szépen levezethető, hogy egy belépőszintű, TMC-s naviról beszélünk, amin Európa térkép található. Szerencsére a térképek esetében Magyarország már beletartozik Európába. A készülék 92 x 78 x 25 mm-re nőtt. A házon belüli dolgoktól nem fogunk elájulni, hiszen egy 3,5" átmérőjű kijelző került bele, ami QVGA felbontáson üzemel, 65 ezer szín szerepelhet a palettán. A gép szíve egy 266 MHz-es proci, amit 32MB RAM, és 2 GB ROM szolgál ki meglepően baráti sebességgel. A térképi adatbázis a ROM-ban ücsörög, memóriakártyával nem bővíthető a készülék. A ház ezüst és fekete színekkel operál, a formájáról nekem mindig egy régi TV-készülék jut eszembe. A dobozban szivargyújtó-töltő és TMC vevő található, ezek sorba kötve csatlakozhatnak a készülék alsó éléhez. Külön meg kell emlékeznem a passzív tartóról, mert az valóban zseniális. Egy komoly kör alakú hangszóró ül a hátlapon, ennek peremén foglal helyet a tartó karikája. A karika forgatható, és belőle kihajtható egy tapadókorong, amellyel bármillyen szögű szélvédőre feltapaszthatjuk a navit, a használat végén pedig lekapjuk a szélvédőről a gépet a tartóval együtt, és zsebrevághatjuk. Zseniális ötlet. Főleg azért, mert könnyen mozgó elem híján atomstabilan pihen az üvegen.

A kijelző a következő döbbenet: a Garmin kijelzőkre, mint eddigi etalonokra bizony ráver egy kört. Remekül látható fényviszonyoktól függetlenül. Kapcsoljuk be, és ez az a pillanat, amit akkor érezhetünk, amikor a buliban egy meseszép lánnyal elkezdünk beszélgetni, és kiderül: szegény lány agyilag nem tudta követni a külsejét. Nos így van ez a TomTom esetében is. A naviszoftver hasonló a Garminéhoz, a Móricka-rajzok itt is viccesek, de ezzel még együtt lehetne élni. Amikor viszont megszólal... Nos, a magyar hang katasztrofális. A lokalizáció befejeződött azzal, hogy az angol szövegek tükörfordítását felmondatták egy az angol központban dolgozó második generációs magyarral. A kiejtés még hagyján, de amikor azt mondja, hogy: "Után kétszáz méterrel jobboldali kanyar következik", akkor a röhögéstől, vagy a méregtől biztosan olyat teszünk, amit később megbánunk. Ezzel a lépéssel a gép használhatóságának már mattot adtak, de biztosra mentek: a magyar térkép TeleAtlas-os, tehát hasonlóan tévelygünk majd vele, mint egy újgenerációs Mioval. Pedig van MapShare szolgáltatás, ahol a júzerek javítgathatják a térképadatbázist. Na persze, ez működhet Angliában, vagy Hollandiában, soktízezer felhasználóval. De itt? Összegzésként azt kell mondanom, hogy a vas ötös, a szoftver/lokalizáció/térkép egyes. Nem, nem átlagolhatunk. Ez így, most az ultragáz kategóriába tartozik.

A Garmin képében régi ismerőst köszönthetünk, még akkor is, ha konkrétan a 255W még nem járt nálunk. Mindazonáltal előrebocsáthatom, hogy sokkoló meglepetéseket nem tartogat, amit viszont simán hoz, az a garminos összeszerelés, anyagminőség és a már megszokott kijelző (ezek mindegyike példás). A cég honlapja szerint igazából ez nem 255W, hanem 255WT, ahol a T a TMC képességre utal, a gép házán ez a betű nem szerepel. Persze mindez logikusnak is mondható, hiszen a TMC vevő Garminos módra a szivargyújtó-töltő kábelére nőtt rá, mint afféle élősködő. Ettől a kábel komoly keresztmetszetet kapott, ugyanakkor biztosan nem fogjuk elhagyni a vevőt, mert tölteni azért biztosan fogjuk a cuccot.

A Készülék 4,3" átmérőjű (11 cm) érintőkijelzőt kapott, amely szélesvásznú is (480x272 képpont), így a szélvédőnkön csücsülő navi képe még rövidlátók számára is jól látható, főleg, hogy a speciális védőréteg még direkt napfényben is láthatóvá teszi azt (hűha, nem kell véletlenül a Garminnak egy marketinges? :-)) A készülék háza egyébként fekete, a keményebb fajta műanyagból készül, fizikailag pedig 12,2 x 7,1 x 2,1 cm-re nőtt. Nem mondatjuk éppen aprónak, de a nagy kijelző eleve meghatározza a befoglaló méreteket is. Design szempontjából nem mondható forradalminak - nagyon hasonlít márkatársaira. Elöl a kijelző foglalja el a hely legnagyobb részét, felül a kétállású ki/bekapcsoló - reteszelő gomb helyezkedik el. Bal oldalon az SD foglalat, benne a magyar térkép (a többi európai oszágé a gép belső memóriájában van). Jobbra és alul semmi érdekesbe nem botlunk, hátul is csak két dolog megemlítendő: a hangszóró rácsozata, alatta pedig a miniUSB csatlakozó, innen táplálkozik a 255WT.

A szoftver tekintetében gyakorlatilag semmilyen változás nincs, ugyanazt a programot futtatja, mint a többi Garmin. Röviden egy elsőre Móricka-rajzolatúnak festő térképet látunk navigáció közben, ami tudja a 2D és a 3D módot is - sajnos az iGO8-cal ellentétben épületek, domborzat nincsenek, mindössze megdönti a térképet a kijelzőn a készülék. Ettől még a navigációval semmilyen gond nincsen, csak kevésbé csicsás, mint az említett program. A GPS vevő pillanatok alatt talált jelet, és ahhoz masszívan ragaszkodott is, navigáció közben nagy pontosságot tapasztaltam.

A navigáción kívül a 255WT képnézegetőt, világórát, számológépet és mértékegység-átváltót kínál. Sajnos a bluetooth kimaradt a repertoárból, azt a 265-ös széria kapta meg, igaz, az drágább is öt ezressel, véleményem szerint a hasznos tudás megér ennyit. Zenelejátszó értelemszerűen nem került a gépbe, nyilván nem túl sok júzer izgulna rá a zenehallgatásra az egyszem hangszórón keresztül (Szokol rádió rulez). A hangszórónak persze meglenne a hangereje hozzá, de az a minőség, ami a navigációhoz tökéletes, zenehallgatáshoz már kevés lenne. Mindezeket figyelembe véve, a Garmin 255WT egy rendkívül jó készülék, a teljes Európás térképpel a cikk írásának időpontjában 75 ezer forint körüli árával az ajánlott kategóriát kizárólag az ára miatt nem éri el, ellenben a 265-ös simán megkaphatná.

Elérkeztünk a TMC-hez, nyilván mindenki erre volt a leginkább kíváncsi. Nos a készülékek hamar megtalálták a TMC adást, magával az adással, illetve annak vételével problémám nem akadt egyik készülék esetében sem. Röviden összefoglalva a TMC adás egy FM hullámsávon, meghatározott rádióadó adása "mellett" sugárzott adatfolyam, talán a TV adások teletext funkciója lenne a legjobb példa rá. Ez azt jelenti, hogy az adás vételéhez egy megfelelő FM vevő szükséges, ezt szoktuk TMC vevőként emlegetni, valamint a navigációs készülékbe előre "beprogramozott" lokációs táblára is szükség van, e kettő fogja biztosítani, hogy navink képes lesz "megjósolni" az útlezárásokat, torlódásokat. A szoftverek ez különbözőképpen jelölik, de általánosságban elmondható, hogy a "tiszta" útvonalak zöld, míg a torlódásokkal, lezárásokkal terheltek piros jelölést kapnak, ez a térképen a tervezéskor is látható. Természetesen a piros útvonalakat a szoftver elkerüli. Amennyiben mégis ilyen útvonalra megyünk, akkor minden lehetséges módon megpróbál leterelni róla, csakúgy, mintha kézzel egy bizonyos útszakaszt elkerülendővé teszünk. Ez egy szép rózsaszín, akarom mondani zöld világ lenne, ha a rendszer valóban tisztában lenne az aktuális forgalmi helyzettel, aminek függvénye a megfelelő információ, illetve annak időben történő adatbázisba kerülése.

És itt bekövetkezik mindaz, amitől féltünk. Ahogyan azt már a szolgáltatás bejelentésének sajtótájékoztatójáról készült tudósításunkban is boncolgattunk, egy uniós projekt keretében került a szolgáltatás bevezetésre. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy egy nem létező igényre kialakított válaszul elköltöttek egy komolyabb összeget anélkül, hogy a szolgáltatást átgondolták volna, de néhány ponton nem igazán tűnik logikusnak a kialakítás. Egyrészt a Fővinformon kívül a szolgáltató partnere egy szállítmányozó cég. Természetesen ez azt jelenti, hogy sok-sok jármű jelzi az aktuális útakadályokat szerte az országban. Ugyanakkor Budapesten minden szándék szerint csökkenteni szeretnék az ilyen típusú járművek jelenlétét, így egyre kevésbé fog adat érkezni, a Fővinform pedig gyakorlatilag az állandó útlezárásokra koncentrál. mindez azt jelenti, hogy a dinamikus forgalomfigyelés esetlegességének esélye igen nagy. Ha ehhez hozzátesszük az, hogy a szolgáltatásra nem alakítottak ki SLA rendszert, azaz soha senki sem figyeli azt, hogy a forgalmi akadályok milyen időhatáron belül kerülnek be a táblázatba, akkor már láthatjuk, hogy az átgondoltság kevéssé volt jelen a tervezés-végrehajtás során. Nagyon hasznos lett volna, ha olyan járművekből is érkeznek adatok, amik valóban a várost járják - például a taxisok ideális adatközlők lehettek volna.

Sajnos a gyakorlati tapasztalatok is ezt támasztották alá. Az állandó útlezárásokat ügyesen kikerülték a navik, jelezve, hogy a legrövidebb úton nem megfelelőek a forgalmi viszonyok, de a klasszikus dugóelkerülés terén csúnyán elvéreztek. Csak néhány példa: a tesztidőszak elején a Megyeri híd még nem került megnyitásra, így a Szentendrei út befelé gyakorlatilag Békásmegyertől szinte járhatatlan volt. A készülékek szép zölden jelezték, hogy menjek csak arra nyugodtan. Talán megérezték, hogy a híd megnyitásával már járható lesz az útszakasz? Budán a Fő utcában a Lánchíd felé egy sávban lehet közlekedni (más kérdés, hogy sokan úgy gondolják, hogy a buszsáv direkt nekik lett, ezzel a meglévő dugót még inkább növelik). Nos itt sem jelzett egyszer sem a készülék, hogy ne menjek arra. Ugyanígy jártam Pesten a Váci úton, a Hungária körúton, és a Nagykörúton is, hogy csak a forgalmasabbakat említsem. gyakorlatilag az autók sokasága miatt keletkezett dugókat soha nem jelezték a készülékek (talán egy taxiscéggel is meg kellett volna állapodni?). Ugyanezeket a helyzeteket Bécsben ugyanezek a készülékek gyönyörűen elkerülték. Sajnos azt kell mondanom, hogy a TMC szolgáltatás ugyan elindult, de jelenlegi állapotában ez túlzottan magyarosra sikeredett. Mindezekről természetesen nem az EU tehet, az uniós projektek igenis nagyon jók, de mindannyian tudjuk: a kivétel erősíti a szabályt. Ígérem, a kérdésre időről időre visszatérünk, és tájékoztatjuk olvasóinkat a fejleményekről.