A TomTom holland cég, így nem nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy miért nem tudunk túl sokat, az amúgy egyik legerősebb navigációs gyártóról. Ők sem tudnak rólunk sokat, a weboldaluk Magyarországot nem is tekinti Európa részének (mondjuk másnak sem). Érthető, Európa nyugati oldaláról nagyon picinek látszunk, szomorúságra is csak azért van okunk, mert például a cseheket simán hozza a site. A cég egyébként nemcsak autós navigációban nyomul, hanem motorokhoz is készít vasakat, sőt, PDA fronton is előálltak már megoldással. Ez utóbbi gyakorlatilag magát a TomTom szoftvert jelenti, bizonyos csomagokban még egy GPS vevő is van. A Garmin kínálatával összevetve hiányoznak viszont az offroad navik, a TomTom csak az épített utakra koncentrál.

A ONE sorozat az autós navikból a belépő szintet jelöli, eggyel feljebb a szélesvásznúak indulnak XL néven, a kínálat felső részét pedig a GO széria képviseli. Tesztünk alanya a ONE szériából került ki, egészen pontosan TomTom ONE Traffic Europe 31 névre hallgat. Ebből szépen levezethető, hogy egy belépőszintű, TMC-s naviról beszélünk, amin Európa térkép található. Szerencsére a térképek esetében Magyarország már beletartozik Európába. A készülék 92 x 78 x 25 mm-re nőtt. A házon belüli dolgoktól nem fogunk elájulni, hiszen egy 3,5" átmérőjű kijelző került bele, ami QVGA felbontáson üzemel, 65 ezer szín szerepelhet a palettán. A gép szíve egy 266 MHz-es proci, amit 32MB RAM, és 2 GB ROM szolgál ki meglepően baráti sebességgel. A térképi adatbázis a ROM-ban ücsörög, memóriakártyával nem bővíthető a készülék. A ház ezüst és fekete színekkel operál, a formájáról nekem mindig egy régi TV-készülék jut eszembe. A dobozban szivargyújtó-töltő és TMC vevő található, ezek sorba kötve csatlakozhatnak a készülék alsó éléhez. Külön meg kell emlékeznem a passzív tartóról, mert az valóban zseniális. Egy komoly kör alakú hangszóró ül a hátlapon, ennek peremén foglal helyet a tartó karikája. A karika forgatható, és belőle kihajtható egy tapadókorong, amellyel bármillyen szögű szélvédőre feltapaszthatjuk a navit, a használat végén pedig lekapjuk a szélvédőről a gépet a tartóval együtt, és zsebrevághatjuk. Zseniális ötlet. Főleg azért, mert könnyen mozgó elem híján atomstabilan pihen az üvegen.

A kijelző a következő döbbenet: a Garmin kijelzőkre, mint eddigi etalonokra bizony ráver egy kört. Remekül látható fényviszonyoktól függetlenül. Kapcsoljuk be, és ez az a pillanat, amit akkor érezhetünk, amikor a buliban egy meseszép lánnyal elkezdünk beszélgetni, és kiderül: szegény lány agyilag nem tudta követni a külsejét. Nos így van ez a TomTom esetében is. A naviszoftver hasonló a Garminéhoz, a Móricka-rajzok itt is viccesek, de ezzel még együtt lehetne élni. Amikor viszont megszólal... Nos, a magyar hang katasztrofális. A lokalizáció befejeződött azzal, hogy az angol szövegek tükörfordítását felmondatták egy az angol központban dolgozó második generációs magyarral. A kiejtés még hagyján, de amikor azt mondja, hogy: "Után kétszáz méterrel jobboldali kanyar következik", akkor a röhögéstől, vagy a méregtől biztosan olyat teszünk, amit később megbánunk. Ezzel a lépéssel a gép használhatóságának már mattot adtak, de biztosra mentek: a magyar térkép TeleAtlas-os, tehát hasonlóan tévelygünk majd vele, mint egy újgenerációs Mioval. Pedig van MapShare szolgáltatás, ahol a júzerek javítgathatják a térképadatbázist. Na persze, ez működhet Angliában, vagy Hollandiában, soktízezer felhasználóval. De itt? Összegzésként azt kell mondanom, hogy a vas ötös, a szoftver/lokalizáció/térkép egyes. Nem, nem átlagolhatunk. Ez így, most az ultragáz kategóriába tartozik.