Külső
A SmartWatch 2-nél a Sony követte a saját maga által kialakított, az Xperia Z-nél elkezdett és a Z1-nél tovább csiszolt formatervet, melyet én személy szerint a telefonoknál nagyon kedvelek, hiszen szép, funkcionális, valamint egyértelműen beazonosítható is. Ugyanakkor az új óra nem nyerte el egyértelműen a tetszésemet. Ennek mondjuk pont nem a stílusjegyekhez van köze, a négyzetes formavilág, a fémesen csillogó, gyönyörűen lecsiszolt élek ugyanis látványosak, az anyaghasználat pedig tényleg kiváló, az alsó és oldalsó rész ellenálló plasztikból, a fedlap pedig ellenállónak tűnő plexivel van borítva. Pontosabban lehet, hogy üveggel, mert erre vonatkozó információkat a gyártó nem közöl, de a szíjjal együtt is mindössze 122,5 grammos tömeg alapján én a műanyagra voksolnék. A töltés az egyik oldalon lévő microUSB csatlakozón keresztül kivitelezhető, mely az IP57-es védelem miatt egy ajtócska mögött van; ez a besorolás szinte teljes por elleni védettséget és vízállóságot jelent, 1 méteres mélységig és fél óráig lehet használni az órát, szóval zuhanyzáskor nem kell levenni. Ezért természetesen jár egy hatalmas pirospont.
Az előlap kialakítása nem a legjobb. Adott egy 1,6 hüvelykes képátlóval és 220 x 176 pixeles felbontással rendelkező TFT-LCD panel, melyről nagyjából ugyanazt lehet elmondani, amit az Xperia Z és a Z1 kijelzőjéről: szemből nézve szép képet ad, magas fényerejéből adódóan végre napfényben is olvasható, a betekintési szög viszont nem túl nagy, oldalról, alulról vagy fentről nézve elég hamar elkezd világosodni és fátyolosodni a kép. Az okostelefonok kapcsán néha megkérdezik tőlünk az olvasók, hogy mégis mennyire fontos szempont a betekintési szög, de egy óránál ilyesmi úgy gondolom, hogy ilyesmire nem fog sor kerülni, itt adottnak kellene lennie mindennek. Persze túlzásokba sem akarok esni, a kijelző abszolút használható, panaszkodni inkább a felbontás miatt tudnék, az inchenkénti 176 pixel ugyanis nagyon messze van a japán csúcskészülékek 440 fölötti értékétől. 2013-ban már nem szívesen bámul az ember egy ilyen kijelzőt a csuklóján. Az elvárhatónál picit talán vastagabb káváról pedig még nem is beszéltem.
Az összképet nálam mégis az a három kis ikon rontotta el, melyek az említett megjelenítő alatt található: vissza, home és menü. Bizony, ezek az Android rendszerről ismerős funkciók, melyeket a Google útmutatásainak megfelelően bizonyos gyártók már csak virtuális gombokként helyeznek el, itt viszont érintésérzékenyek, a piktogramok pedig mindig látszanak; pontosabban sötétben nem, mert háttérvilágításuk nincs. A gombokkal összességében két bajom van. Egyrészt mini-okostelefonnak mutatják az okosórát, holott ez egy egészen más műfaj, az ember a csuklóján egy órát szeretne hordani, nem egy miniatűr telefont; én legalábbis így vagyok ezzel. A nagyobb baj a kezeléssel kapcsolatos, ugyanis a jelenlegi dolgok szerint ma már nem gombokkal, hanem mozdulatokkal célszerű irányítani az eszközöket. Ez tökéletesen működik a Samsung Galaxy Gearnél, és tökéletesen működött a dupla koppintásra feléledő SmartWatchnál is. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett a bevált recepten változtatni, a vissza és a home funkciókat is meg lehetett volna oldani egy-egy gesztusmozdulattal, a menü gombot pedig kevés helyen lehet használni, szóval nem sok értelme volt rárakni.
Van egyébként egy negyedik gomb is, mely nagyon hasonló az Xperia Z bekapcsolójához, körkörösen csiszolt alumínium, jól néz ki. Funkcióját nézve is hasonló, ezzel élesztjük fel az órát álmából; a gond az, hogy máshogy nem lehet, pedig a Samsungnál működő giroszenzoros megoldást nem tűnik akkora varázslatnak, hogy itt ne lehetett volna megoldani. Itt nem önmagában a gombbal van a gond, hanem azzal, hogy sötétben mindenképp két kéz szükséges ahhoz, hogy megnézzük az időt. Fényben nincs gond, a kijelzőn ugyanis mindig ott van az óra, csak háttérvilágítás nélkül, napközben és lámpafénynél jól le lehet olvasni. Ebből a szempontból a TFT-LCD panel talán jobb választás volt, mint az OLED.
A kialakítás elvitathatatlan előnye, hogy 42 x 41 x 9 milliméteres kis doboz nők, férfiak, fiatalok és idősek csuklóján is elfér. Sokkal kompaktabb az eszköz, mint a Galaxy Gear, amit a szebbik nem képviselői nem minden esetben tudnak hordani, mert túl nagy a kezükre. Ráadásul a SmartWatch 2 nagyon kényelmes is, fel sem tűnt, hogy a csuklómon van, pont ideális a tömege, elég széles az egyébként szilikonból készült pántja, egy rossz szavunk sem lehet ezzel kapcsolatban. A Sony újdonsága semmiképp sem a legszebb az általam eddig próbált csatlakoztatható és okosórák között, de az biztos, hogy a legkényelmesebb.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
