Menü, alapfunkciók
Mit is írhatnék? Zéró újdonsággal kápráztat el a menü, s mielőtt azt hinnénk, hogy ez bizonyára azért van így, mert a Sony Ericsson platformja ennyire zseniálisan kifinomult és felülmúlhatatlan, beavatom az olvasót, hogy a már nálunk vendégeskedő C905 esetében azért láthatóan tudtak még mit fejleszteni a mérnökök. Kár, hogy a W595 kapcsán ehhez nem volt kedvük.
Ikonos menü, témák, saját magunk által szerkeszthető gyorsmenü, egyértelmű kezelhetőség, de semmi fenomenális nem jellemzi a belső felépítést. A telefonkönyv kapcsán lassan évek óta ugyanazt a jól bevált sémát láthatjuk, a tényleg bőséges adathalmaz fülekre bontva jelenik meg. A maximális kapacitás 1000 név lehet összesen 7000 adattal.
Az üzenetkezelésben sincs semmi, de tényleg semmi változás. SMS, MMS, email, ahogy kell, s ahogy megszokhattuk. A gyártó régi hívei nem fognak csalódni, de semmiféle frenetikus újítással sem találkozhatnak, minden működik a maga egykedvűségében. Olyan érzésem volt, mint az iskolai menzán, amikor kakaóöntetes piskóta volt a menü: jó, jó, de ilyet már annyiszor ettünk, nem lehetne a változatosság kedvéért mondjuk most legalább egyszer vaníliás? Tőlem még a mazsola is maradhat…
Bizonyára felcsillan az olvasó szeme, ha azt mondom, hogy jönnek a mindig rengeteg izgalmat tartogató szervezőfunkciók. Nocsak, egy naptár, amely megszólalásig (és még azután is) pont olyan, mint az előző 30 Sony Ericsson készülékben is volt. Persze, korrekt, havi és heti nézet is van, ismétlődő bejegyzések, riasztás, még az ütközésekre is figyelmeztet. Hova is lehetne fejlődni? Például – nem szégyen egy Sagemtől lopni – lehetne diktafonnal rögzíteni a bejegyzéseket, esetleg (atyaég, ilyet meg az Alcatel csinált) előre beállított időben előre megírt SMS-t küldeni… Az ébresztőóra, a számológép, a stopper, a visszaszámláló és a kódmemória is a szokásos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
