Bevezető, tartozékok

Mint azt rendszeres olvasóink bizonyára tudják, a február a Mobilaréna stábja számára egy barcelonai utazást jelent, ugyanis a tél vége felé közeledbe minden évben a katalán fővárosban rendezik meg a világ legnagyobb mobiltelefonos szakkiállítását, a Mobile World Congress-t. Ez nyilván jó hír mind nekünk, mint a tisztelt publikumnak, hiszen kint tartózkodásunk alatt rengeteg újdonságról tudunk híreket és cikkeket írni. Egy szempontból mégis rossz: a Mobilaréna nem maradhat tesztek nélkül, Európába másik felén, a reggeltől estig tartó hajtásban elég nehéz cikket írni. Főleg, ha a tesztkészüléket indulás előtt egy nappal kapja meg az ember, tehát nem tud előre dolgozni.

A Sony Ericsson Vivaz tesztpéldányát tehát pont a legrosszabb időszakban kaptam meg (bár az, hogy ilyen korán hozzájutottam, önmagában nagyon is örömteli), és mivel a barcelonai kiállítás alatt abszolút nem tudtam vele foglalkozni, minden idők egyik legtovább íródott mobilarénás tesztjét sikerült most az asztalra letennem, tehát így tessék olvasni! Persze maga a készülék amúgy is megérdemli az alaposságot, mivel nem egy hétköznapi tucatmobilról van szó. Ez ugyanis minden idők legkisebb érintőkijelzős Symbian S60-ra épülő telefonja, ráadásul ezt a címet még jó ideig nem fogja senki elvenni tőle, mivel a jelek szerint az elkövetkezendő hónapokban egy gyártó sem fog ilyen operációs rendszerre épülő készüléket piacra dobni.

[+]

A készülék doboza pont olyan, mint amilyen az összes Sony Ericssoné, ami persze abszolút nem baj, ezt csak azért írtam le, hogy mindenki el tudja képzelni. A színvilág itt a lilás-rózsaszínre épül, hogy miért, arról gőzöm nincs, mivel maga a készülék fekete és kék színekben pompázik, ez az enyhén feminin és T-Mobile-os beütésű doboz tehát egy elég nagy baklövés, de ez kevésbé lényeges. Fontosak viszont a tartozékok, de itt sem vagyunk elkényeztetve, ugyanis mindössze egy hálózati töltőfejet, egy USB-kábelt és egy teljesen hétköznapi kinézetű sztereó headsetet kapunk, semmi Walkman vagy zeneiség — igaz, ez alapvetően nem is egy zenei modell, hanem egy fotós-videós.

Külső

A Vivaz a jelenleg kapható legkisebb érintőkijelzővel rendelkező symbianos okostelefon, külseje tehát már csak emiatt is figyelemre méltó. Mérete 107 x 51,7 x 12,5 milliméter, tömege mindössze 97 gramm, ez egy ekkora tudású készüléktől mindenképp figyelemre méltó. A pehelysúlyban mondjuk jókora szerepe van a közepes minőségű anyaghasználatnak is, fém a Vivazon legfeljebb belül van, kívül a kemény, fényes, ujjlenyomatot gyűjtő műanyag az úr. Látványra egyébként ez sem rossz, az oldalsó részek a fény beesési szögétől függően a kék szín különféle árnyalataiban játszanak, az elő és hátlap viszont már fekete, mint az éjszaka. Egyenes vonalakkal elvétve fogunk találkozni, a készülék teteje és alja, valamint oldala és hátlapja is íves, ami miatt kellemes élmény kézben tartani. Az ember egyébként azt hinné, hogy asztalra letéve hintázni fog, de nem teszi, elmondhatjuk tehát, hogy a Vivaz precíz mérnöki munka eredménye. Én mondjuk el tudnék viselni plusz 10-15 grammnyi tömeget, ha cserébe minőségibb műanyagot vagy fémet kapnék, főleg a hátlap kelt gagyi hatást — egyrészt azért, mert elég vékonyka, másrészt azért, merat mozog a helyén.

[+]

Az előlap tetején és alján fekete színű műanyag betét van, mely jól elkülönül a kijelzőt körülvevő, egyébként szintén fekete színű felülettől. Legfelül a telefonhangszórót láthatjuk, tőle jobbra helyezkedik el a fényérzékelő szenzor, melyet mérete alapján másodlagos kamerának is nézhetnék, de ebben az esetben hibáznánk, az ugyanis nincs a készüléken. Van viszont egy korrekt méretű kijelző, az előlapi képernyő átlója ugyanis 3,2 hüvelyk, amihez 360 x 640 pixeles felbontás dukál. A képminőséggel nincs is semm probléma, a megjelenített kép szép, kontrasztos, élénk színű, napfényben is jól látható, a nyomogatás érzékelése viszont a gyártó minden erőfeszítése ellenére is közepes, ugyanis rezisztív technológiával készült TFT-panelről van szó. A kijelző alatt egy három gombból álló csíkot találhatunk, a szélsők a telefonkezelők (zöld és piros), a középső a menübe visz, ha megnyomjuk. Valódi gombokról van szó, nem valami érintésérzékeny vackokról, igaz, a nyomáspontjuk lehetne egy kicsit kellemesebb is.

[+]

A hátlap legfeltűnőbb pontja egy kétbetűs felirat: HD. Ez olvasható ugyanis a nagyjából középen található, 8 megapixeles, autofókuszos kamera mellett, mely tudása ellenére is egy elég szerény tálalást kapott, egy relatív vékony szürke keret választja el a körülötte lévő fekete területtől. Balra került egy Sony Ericsson logó és felirat is, a zöld pöttyöcske síkjából kiemelkedik, de az íves formájú hátlap miatt az asztalra sosem ér le, úgyhogy nem fog elkopni. Ugyanez nem biztos, hogy elmondható a kamerát körülvevő részről.

[+]

Felülre egyetlen egy darab gomb került, ezzel tudjuk a készüléket ki és bekapcsolni, valamint a billentyűzár manuális bekapcsolásához is feltétlenül szükséges, mivel dedikált gomb/csúszka erre a célra nincs. Ez mondjuk egy elég nehézkes folyamat, ha ugyanis a készülék bekapcsolt állapotában megnyomjuk, akkor nem kapcsol be egyből a képernyőzár, ugyan... még a kijelzőn is ki kell választanunk a megfelelő sort ahhoz, hogy életbe lépjen az óvintézkedés. Ezt sokszor elfelejtettem, ezért párszor a zsebemnek is sikerült felhívnia pár ismerősömet. Jobboldalt felülre a hangerőszabályzó gombpáros, a fényképező exponálógombja, valamint a videófelvétel indítóbillentyűje került, meg baloldalt a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenettel, a gumifedlappal takart microUSB csatlakozóval, valamint a kihangosító hangszórójával találkozhatunk. Alul a nyakpánt rögzítési helye árválkodik de errefelé mégis gyakran fogunk nyúlni, mivel a hátlap lepattintásához szükséges vájat is errefelé található. A microSD bővítőhely a hátlap alatt kapott helyet, kártyacseréhez sem az akkumulátort, sem a SIM-kártyát nem kell eltávolítanunk.

Hardver, operációs rendszer, sebesség

A Sony Ericsson nem sokat pepecselt a hardverrel kapcsolatban, mondhatni, hogy biztosra mentek. Az ötödik generációs Symbian S60 rendszer lassúságát és nehézkességét ismerve úgy döntöttek, hogy alá raknak egy bivalyerős hardvert, ezzel véve elejét az idegesítő lassulásnak. A készülék ARM Cortex-A8-as processzora 720 MHz-en ketyeg, elvileg a Satioban is ugyanez a chipset van, a Vivaz mégis érezhetően gyorsabb, amiből arra lehet következtetni, hogy a japán-svéd duó ezúttal az optimalizációról sem feledkezett meg. A grafikus megjelenítésért egy PowerVR SGX grafikus chip felel, ugyebár ilyen található az iPhone 3GS-ben is, tehát nem egy gyenge darabról van szó. A RAM mérete 256, a ROM-é pedig 512 MB, a szabadon felhasználható belső memória mérete az első indítás után közel 60 MB.

[+]

A készülék sebessége sokkal jobb, mint a Satioé, de az összkép ennek ellenére is kicsit vegyes. A menüben kellemesen gyorsan tudunk bóklászni, a kezelhetőségnek viszont néhol gátat szab a rezisztív érintőpanel, de ez ugye nem a processzor vagy az optimalizáció hiányából adódik, egyszerűen ilyen a kijelző. A menübe való belépés elég furcsa, egy pillanatra ugyanis apró kis ikonok villannak fel a szemünk előtt, utána jön elő az alapértelmezett, rácsos nézet, mely háromszor négy ikont tartalmaz. Ezek dizájnja az alapértelmezett témával nem túl megkapó, mivel a kis rajzocskák szinte fekete fehérek, de ha kiválasztunk egy másik témát, egyből színesebb képet kapunk — gyárilag egyébként három témafájl áll a felhasználó rendelkezésére. A személyre szabhatósággal nincs gond, a beállítások nyugtázásakor a készülék nem vakarózik túl sokat, viszont egyes programok (például a képnézegető) elindítása elég lassú, ezért is mondtam, hogy a sebességgel kapcsolatos kép kicsit felemás.

A lényeg tehát az, hogy a Satiohoz képest jelentős előrelépés történt, plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy a nálunk járt készülék még nem tekinthető véglegesnek, tehát történhetnek változások a tényleges piacra kerülésig. A felhasználói élmény (user experience, ahogy többek között a Sony Ericsson is hívja) viszont javulhatna a Symbian rendszernél — nyilván javulni is fog, az operációs rendszerből ugyanis már kész van az új változat, csak egyelőre senki nem használja.

Szoftverek

A szoftverekről sajnos csak szöveges beszámolóval tudok szolgálni, mivel a képernyőfotókat készítő program nem igazán szerette a Vivazt, alig pár programról tudtunk normális képet lőni, de a kimaradt részek az oldal alján található videón is megtekinthetők. Ami azt illeti, ez talán jobb is, mivel a készenléti képernyő háttereként használható animációk (melyek elvileg Flash alapúak) úgyis jobban átjönnek egy mozgóképen: van például akvárium, amiben buborékok törnek fel, ha pedig elforgatjuk a készüléket, fordul a kép is, ami természetesen a beépített giroszkópnak köszönhető. Ennél a résznél mindenképp említésre méltó, hogy a gyártó felrakott egy készenléti képernyő témát is, mely öt képernyőből áll, lépkedni ujjunk horizontális tologatásával tudunk. Balról nézve az első képernyő egy gyorstárcsázó felület, a második a Twitteré, a harmadik a már említett mozgó képernyő (az akváriumos, mondjuk), a negyedik egy képnézegető, az ötödik pedig egy gyorsindító lista a programokhoz.

A gyári Symbian programokról valószínűleg felesleges túl sokat írnom, aki olvasta mondjuk a Nokia 5800 bemutatóját, az tudja, hogy mire számíthat. A S60 egy jól testre szabható, könnyedén bővíthető, alapfunkciók szempontjából tökéletes lefedettséget nyújtó rendszer, melyet könnyedén tudunk szinkronizálni is, az alapfunkciókról tehát tényleg nem írok, mert minden van, ami kell, kezdve a korrekt naptártól az irodai szoftvereken át egészen a teljes verziós Quickoffice-ig. Magáról a rendszerről meg álljon itt a már említett videó:

A Symbian gyári kínálatán túlmutató szoftverekből is akad egy pár a kínálatban. Az extrák közé sorolható a már említett Quickoffice, az Adobe Reader, a Google Kereső és a Térkép, a zeneszámokat felismerő TrackID, a Media server, a Facebook és a YouTube kliens.

Adatkommunikáció, telefonos dolgok

Adatkommunikációs téren nagyon jól áll a készülék. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), adatátvitelre GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t és HSPA-t használhatunk, utóbbinál a maximális letöltési sebesség 10,2, a feltöltési pedig kereken 2 Mbps. Van WiFi, 2.1-es Bluetooth, beépített GPS-vevő és szabványos (!) microUSB csatlakozó, melynek verziószáma 2.0, amiből adódóan gyors adatátvitelt biztosít, ha a készüléket kártyaolvasóként használjuk. Számítógépre dugva még tölti is a beszélgetés közben kiváló hangminőséget biztosító készüléket.

A telefonálással kapcsolatos szoftverek minden igényt kielégítenek. A névjegyzékbe annyi ember adatait rakhatjuk be, amennyivel a készülék memóriája még elbír (azaz gyakorlatilag végtelen sokat), addicionális mezőkből rengeteg van, külön hívóképet is elmenthetünk. Üzeneteknél az SMS, az MMS és az e-mail támogatott, utóbbinál hitelesített SMTP szervert és csatolt fájlokat is használhatunk, nem lesz belőle gondunk.

A webböngésző az oldalakat elég szépen jeleníti meg, nagyításkor viszont nem igazán tudja a szöveget az aktuális zoomhoz igazítani, ami így 2010-ben már kezd kicsit gáz lenni. Nagy pozitívum viszont, hogy a készülék hibátlanul és akadásmentesen képes megjeleníteni a Flash alapú tartalmakat. A gépelés a gyári virtuális billentyűzeten nem egy nagy élmény, pedig sokszor lehet rá szükségünk, hála az integrált Facebook és Twitter klienseknek, melyek natív programok, nem csak linkek az említett szolgáltatások weboldalára.

Multimédia

A készülék kamerája 8,1 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között ledes villanófény segíti. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 3264 x 2448 pixel, míg videókat 720p-s HD-ban vehetünk, ami 1280 x 720 pixeles felbontást és legalább 24 képkockát jelent másodpercenként — egyébként felvétel közben is él az autofókusz, még a makró tartományra is rá tud élesíteni a készülék, bár ez némi időt vesz igénybe. A fényképezőt kezelő szoftver átlagos mennyiségű beállítási lehetőséget nyújt, csinálhatunk vele panorámaképeket, lehet az érintőkijelző tapicskolásával fókuszálni, van mosolyfelismerés, digitális képstabilizátor, állíthatjuk a fehéregyensúlyt, ezzel viszont nagyjából ki is fújtak a dolgok, nincs tehát se fénymérés, se érzékenység állítási lehetőség. Videózásnál sincs sok dolog, a felbontást csökkenthetjük, de ebben az esetben sem kapunk több képkockát másodpercenként, magyarán nincs lehetőség lassított felvétel rögzítésére, mint például a Samsung Innov8-nél.

[+]

A készülék alapvetően a videózásra van kihegyezve, és tény ami tény, elképesztő minőségű felvételeket tud készíteni, a fene sem gondolná, hogy egy ekkora kis valami ilyen videót vesz! Itt van például egy kiváló minőségű nappali felvétel, egy (és még egy) beltéri felvétel, plusz egy gyenge fényviszonyok között készült darab — mindegyik MPEG4 formátumú és elég nagy, mobilnettel senki ne álljon neki töltögetni őket. Videózás szempontjából tehát a készülék hozza az eddigi etalon Samsung i8910 szintjét, de mi a helyzet a fotókkal? Nos, azok minősége sajnos nem kimagasló. Tény ami tény, 8 megapixel az már valami, ezeket a fotókat tehát lekicsinyítve bátran megmutathatjuk bárkinek, de a hibák fölött ettől függetlenül sem szabad elsiklanunk: a Vivaz az eget rendszeresen kiégeti, az előtte lévő dolgok (legyen szó egy fa ágairól vagy egy toronydaruról) is félig-meddig eltűnnek, a részletesség szintje pedig úgy egyébként is közepes. A 8 megapixelesek között a Vivaz a mezőny hátsó részében kaphat helyet, már ami a fotózás illeti — de hangsúlyozom, ez inkább egy videózásra kihegyezett masina.

Zenelejátszási képességeivel a készülék finoman szólva sem nyűgözött le, gyakorlatilag azt is mondhatom, hogy méltatlan a Sony Ericsson névhez. A muzsikák kihangosítva pocsék minőségben szólnak, a gyári fülhallgató akusztikáját pedig nem is akarom boncolgatni, egy 2-3000 forintos fülhallgatóval biztos, hogy jobban járunk, mint ezzel a HPM-60/J-vel. A zenelejátszó szoftver ezek után hiába néz ki korrektül és hiába fut a háttérben — bár ami azt illeti, a készülék még csak szoftveresen sem tökéletes, mert nincs benne hangszínszabályzó. Az FM-rádió valamit javít az összképen, ami végső soron nem is vészes, egy normális fülhallgató vásárlásával a Vivaz simán használható lesz napi szintű zenehallgatásra. A kérdés inkább az, hogy egy felsőkategóriás készülékez miért nem tudnak gyárilag egy normális fülhallgatót elcsomagolni.

GPS, üzemidő, összegzés

A készülékben található GPS-vevő, melyet a Google Maps-szel és a WisePilot navigációs szoftverrel is tudunk használni, plusz fotózáskor is jól jöhet, amennyiben szeretnénk rögzíteni a fényképezés helyének GPS-koordinátáit. Többet nem tudok elmondani róla, működik, ennyi.

Oldalról kék

A készülék hátuljában lapuló akkumulátor kapacitása 1200 mAh. A gyári adatok szerint 3G-s hálózaton használva 5 óra 20 percnyi beszélgetési időt érhetünk el, ami egy kicsit nagyképűnek tűnhet a gyakorlatban két-három napos üzemidő mellett, ami tegyük hozzá, egy ilyen kaliberű készüléktől nem olyan rossz teljesítmény. Idegesítő volt viszont, hogy a merülés jelzése nem volt jól kalibrálva, a nálam járt példány hosszú ideig szinte teljes töltöttséget jelzett, ami egy ponton hirtelen elkezdett esni, majd a készülék egy-két órán belül le is merült. Ez nyilván javítva lesz a végleges verzióban.

A Sony Ericsson Vivaz elég megosztó. Az alapkoncepció gyakorlatilag tökéletes és hibátlan, hiszen a japán-svéd gyártó nem csak megálmodta, hanem meg is csinálta a világ legkisebb Symbian S60-at futtató érintőkijelzős modelljét, ami méretéhez képest szinte hihetetlenül gazdag funkcionalitással büszkélkedhet. A kijelző viszont sajnos rezisztív, az anyaghasználat sajnos nem a legjobb a világon, a sebesség pedig a bivalyerős hardver ellenére is néhol problémás — itt a lassan induló programokra és a laggokra gondolok. Egyébként nagyon korrekt kis készülék, a szabványos microUSB csatlakozó és a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet megléte örömteli, a kamera jó minőségű fotókat és döbbenetesen szép videókat készít. Sajnos azt egyelőre nem tudni, hogy mindez mennyibe fog kerülni, úgyhogy adok neki egy Tetszett plecsnit, amit mindenképp megérdemel, de egy bruttó 100 000 forint alatti végfelhasználói árért az Ajánlott is kijárna neki. Reméljük, hogy annyiba fog kerülni!

Sony Ericsson Vivaz

Bocha

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Sony Ericsson Vivaz
	Általános
	Technológia	GSM, UMTS
	Méret	107 x 51,7 x 12,5 milliméter
	Tömeg	97 gramm
	Színvariációk	Silver Moon, Cosmic Black, Galaxy Blue, Venus Ruby
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	360 x 640 pixel
	Kijelző típusa	rezisztív TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16,7 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória / max. MMS méret	dinamikus / 300 kB
	Belső memória	60 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/1900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	384 kbps / 10,2 Mbps / 2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP is)
	WiFi	802.11b/g
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	van / van
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van (max. 1 óra)
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Symbian Series 60 5th edition
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van (POP3, IMAP4, hitelesített)
	Java	van, MIDP 2.0
	Játékok	gyárilag nincsenek
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Google Search, TrackID, Media Server, Facebook, Twitter, YouTube
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (720p, 1280 x 720 pixel, 24 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1200 mAh-as lítium-polimer
	Készenléti idő	430 óra (2G) / 440 óra (3G)
	Beszélgetési idő	13 óra (2G) / 5 óra 20 perc (3G)
	Egyebek
	720 MHz-es ARM Cortex-A8 processzor, PowerVR SGX grafikus chip, giroszkóp, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet