Külső
Külsőre a K750i-re hajaz a telefon, azonban néhány narancsszínű berakás felfedezhető benne, ezzel jelzi, hogy itt bizony egy Walkman mobillal van dolgunk. A K750i egyik legnagyobb hibája az volt, hogy rövid használat után is recsegett-ropogott, akár egy zacskó chips. A V630i esetében nem tapasztaltunk ilyesmit, azonban, ha a készülék oldalán az elő és a hátlap illesztéseit jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy mozog. Nem nagyon és teljesen csendben, de mozog, és Murphy óta tudjuk, hogy ami tönkremehet, az tönkre is megy.
A telefon billentyűzetével nagyon nem voltunk kibékülve. Illetve csak egy részével. Azzal nem lenne problémánk, hogy a gyorsgombok, és a vissza/C gomb közé bepréselték a híváskezelő billentyűket, hasonlóan a W810i-hez. Ez kezelhető, sőt könnyedén megszokható, még az én ujjaimmal is, Bog manókezének pedig még kevesebb problémája volt vele. (Hozzád képest még a Növényi Norbertnek is manókeze van… - Bog) A gond a középső navigyűrűnél van. Felfelé, lefelé még csak-csak nyomkodható, azonban jobbra-balra nincs az az ember, aki megszokná. Annyira kicsit a hely, és annyira érezhetetlen a nyomáspont, hogy szinte sosem sikerült elsőre oldalra mozdítanom a „kurzort”. Egyébként hasonló anyagból készült a navipad, mint a Samsung i300 esetén, lehet, hogy itt is érdemes lett volna megpróbálkozni a forgatós megoldással. Nekem azonnal ezt kereste a kezem. (Azóta volt a kezünkben még egy V630i, amelynél már nem volt ennyire nehézkes a navigációs gyűrű, de tény, hogy ott is csak odafigyeléssel lehetett eltalálni a horizontális irányokat elsőre.)
A ferdén bevagdosott hátlapon helyezkedik el a két megapixeles kamera, amelyet szerencsére kb. 1 milliméterrel mélyebben van, mint a hátlap síkja, így nem karcolódik annyira könnyen. Viszont a szürkével ráfestett Vodafone feliratért nem raknám tűzbe a kezem, szerintem néhány hét használat után búcsút mondhatunk neki. A hátlap kameráját tükör, és néhány hangszóróra emlékeztető lyuk egészíti ki, azonban a látszattal ellentétben nem háromutas hangcuccal van dolgunk. A navipadnak van még egy előnye, ugyanis annyira kegyetlenül világít, hogy még nappal is zavarja a szemet, viszont éjszakára van egy narancssárga zseblámpánk, ami sajnos kikapcsolhatatlan. Remélem ezt Bognak sikerül egy képen megörökíteni.
A készülék oldalain találjuk a hangerőt szabályozó kezelőszerveket és a zenelejátszó play/stop gombját, mindegyiket narancsszínnel kiemelve, ahogyan minden zenével kapcsolatos billentyűnél is láthatjuk. A bal alsó részen találjuk a memóriakártya nyílását, amelyet egy szürke, a telefonhoz csatolt gumilapka borít. Plusz pont a kijelző felett lapuló VGA kamera, ez már sejtet valamit.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
