Bevezető
A Sony Ericsson is rászokott, hogy készülékeit ne számokkal, hanem beszédes nevekkel lássa el. A Samsung és az LG már régóta így tesz, a Nokia is előrukkolt már pár "neves" telefonnal, a japán-svéd gyártó pedig az új modelljeinél használja ezt a módszert (Satio, Aino, Xperia). Az XXL GSM-től kapott Jalou nevű telefonjuk létezik durvább kiadásban is, a Dolce & Gabbana verziót viszont nem kértük el, mert néhány formai elemtől eltekintve ugyanaz, mint jelen tesztünk tárgya.
A Sony Ericsson eléggé bekarmolta a válságot. Minden mobilgyártó kissé összébbhúzta magát (talán az LG nem), de azért jönnek sorban az újdonságok, csak kevesebb a felhajtás, kissé megvágták a marketing büdzsét. A Sony Ericsson viszont az összes létező hibát elköveti, amit ilyenkor nagyon nem szerencsés, a csúcsmodelljüket vissza kellett hívni, az Xperia X2 az első benyomás alapján megint nem üti meg a kívánt mércét, úgyhogy egyelőre a Naite és a GreenHeart tartja életben a reményeket.
A Jalou nem egy tömegcucc. Persze ha a szolgáltatói árlistákban esetleg felbukkan, akkor talán már nem a horrorisztikus 50 lepedős árcédula kerül mellé, de függetlenül, újonnan ennyibe kerül. A tudás abszolút nem indokolja az árat, semmi forradalmi, vagy extra technikai újdonság nincs benne, ez a termék formára gyúr.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
